Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - V. Molnár László: Thury György palotai és kanizsai kapitányságának története

54 HADIKRÓNIKA tása, s ettől az időtől kezdve az ügyintézés is lényegesen szakszerűbb lett. A gazdasági irányítás, és ezzel szoros kapcsolatban a pénzkezelés, a királyi kamara felügyelete alá került, s immár ez gondoskodott a vár karbantartásáról, a szükséges élelemés takarmány szállításokról, valamint a nélkülözhetetlen lőfegyverekről, ágyúkról és a puskaporról is.

2 7 A vár királyi tulajdonba kerülésével lényegesen megváltozott annak személyzete és létszáma is. így pl. egy 1564-es leltár alapján tudjuk, hogy Kanizsa várában és a hozzá tartozó majorságokban mintegy 100 főre tehetjük a személyzet létszámát, akik közül harminchetén végeztek katonai, illetve egyéb irányító (praefectus, provisor, porkoláb stb.) tevékenységet, a többiek pedig mint mesteremberek (szakácsok, pékek, ácsok, molnárok) és szolgák dolgoztak. Az 1568-as összeírás azonban már csak 85 főnyi várnépet említ, akik közül ötvenhármán tevékenykedtek közvetlenül a vár falain belül. A várnép fizetése — munkakörüktől függően — az adott időszakban meglehetősen nagy eltéréseket mutat, de Kanizsa királyi birtokba kerülésétől fogva valamelyes növekedés figyelhető meg. Szele Jakab tiszttartó pl. évi 200, Thőke Benedek porkoláb 93,75, Nagy Benedek udvarbíró (provisor) 60 forint fizetést, továbbá lovaik számára szénát, takarmányt és abrakot kaptak.

28 Nagy Benedek számára — a fentieken kívül — még évi 20 köböl búza, négy szolgájának pedig napi 1/2 font hús, kenyér és 1/2 pint bor járt. A fentiek is világosan jelzik, hogy a korabeli vár életében a provisor az egyik legfontosabb személy volt: ő végezte ugyanis a jövedelmek felbecslését, a jobbágyok adójának beszedését, illetve a kamarához történő eljuttatását. Ezen kívül az udvarbíró feladata volt: az uradalom népei feletti bíráskodás, valamint a vár vendégeinek fogadása. A várral kapcsolatos összes dologban a döntő szó azonban a mindenkori kapitányt illette meg, akinek joga volt a gazdasági ügyekbe való beleszólás is. „A jövedelmek behajtásáról a vár mindenkori kapitánya tartozott gondoskodni, aki e célból egyaránt igénybe vehette a megyei szolgabírókat (iudex nobilorum), adószedőket (dicator), sőt a királyi harmincadosokat is. Magát az e tekintetben követendő eljárást is azon utasítás (instructio) szabta meg, melyet a királyi kamarától, mint a hadiadók, katonai és várbeli kiadások és jövedelmek terén legfőbb hatóságtól minden kapitány azonnal kézhez kapott, amint hivatalát elfoglalta."

29 Ha a provisor és a várnép között esetleges súrlódások támadtak, akkor a döntési joggal ugyancsak a kapitány rendelkezett. Minden korabeli várban — a kapitányon és a provisoron kívül — a levelezések és egyéb dokumentumok említést tesznek még számos más tisztségről is, így a fegyvertári gondnok (armamentarius), az élelmezési felügyelő (annonarius, Proviantverwalter), az építőmester és a számtartó (literátus, rationista, contrascriba, deák) hivataláról, akik ugyancsak a parancsnoknak voltak alárendelve.

3 ó A fegyvertári gondnok feladata volt a vár hadifelszerelésének pontos nyilvántartása. Ennek alapján tudjuk, hogy 1566. június 9-én Kanizsán 14 ostromágyút, 1 tarackot, 2 „mozsárágyút", 111 puskát, 23 pajzsot és 87 kopját tartottak nyilván. A vár állapotát jelzi a lőporral való ellátottsága is: ugyanebben az időpontban 35 puska-, 365 tarack- és 517 „szakállas golyóbis" állt a védők rendelkezésére. 1568. február 10-én újabb leltár készült a vár hadifelszereléséről, ez azonban minden bizonnyal nem teljes, mert csak 7 ágyút, 952 golyót és 32 puskát említ. A két leltár összehasonlításából az is kiderül, hogy amíg a vár magánkézben volt, addig is a felszerelésnek megközelítőleg a fele a király tulajdonát képezte, ami egyébként nem egyedi eset a kor viszonyai között.

3 l Korábban már utaltunk arra, hogy Kanizsa vára a törökellenes küzdelmekben kétségtelenül rendkívül fontos szerepet töltött be, mivel Szigetvár eleste után szinte az egész déldunántúli részek védelme ráhárult Ennek a funkciójának megfelelnie nem volt könnyű, mivel Kanizsa nem tartozott a legjobban ellátott várak közé. A fennmaradt adatok tanúbizonysága szerint Kanizsa hadifelszereltségét illetően megközelítően Szigetvárral egyezett meg, ahol 1542ben a vár felszereléséhez mindössze 15—16 használható ágyú és 128 szakállas puska tartozott.

32 Csupán az összehasonlítás kedvéért említjük meg, hogy pl. Eger várának viszonylag kitűnő hadifelszereltségét 1552ben 4 nagy bombaágyú, 14 faltörő tarack, 345 szakállaságyú (hozzá mintegy 17 000 lövedékkel) és 287 puska jelezte.

33 A 16. század második felében így Thury György kapitánysága idején is — a kanizsai várőrség létszámát körülbelül 1000 főre tehetjük. Ezt látszik bizonyítani az az 1574-es hivatalos kimutatás, amely szerint a fenti időpontban 400 huszárnak, 400 hajdúnak, és 300 német puskásnak kellett a várban szolgálnia. Nagyjából hasonló adatot közöl 1571-ben Forgách Ferenc, aki szerint: Thury 500 lovassal és 200 gyalogossal indult a portyázó török üldözésére.

35 Carolus Rym konstantinápolyi követ viszont azt jelentette levélben, hogy a kanizsai várkapitány — végzetes kimenetelű vállalkozásában 150 lovassal és 300 gyalogossal vett részt.

36 A fenti adatok alapján az látszik reálisnak, hogy a törökellenes harcok időszakában Kanizsán mintegy 800—1000 főnyi katonaság teljesített szolgálatot, akik közül a magyar gyalogosok havi 2, a lovasok 3 forint 20 dénárt kaptak.

37 Ebből a zsoldból — persze, ha megkapták — kellett a katonáknak élelmükről, ruházatukról és lovaik ellátásáról is gondoskodniuk. Ha nem tudtak zsoldot fizetni a várőrség tagjainak, akkor minden nap átlagosan 2 font kenyeret, 1 font húst, 1 pint bort vagy sört, lovaiknak pedig bizonyos menynyiségű szénát és zabot biztosítottak. A korabeli árak érzékeltetésére említjük meg, hogy 1568-ban 1 köböl (60 kg) búza 1 forintba, a rozs, árpa, zab pedig 40 dénárba került.

38 A 16. század utolsó harmadában a kanizsai várban átlagosan 250—300 főnyi német katonaság is tartózkodott, akik közül a gyalogosok havi 4, a lovasok 6—8 forint zsoldban részesültek.

3 9 Thury György kapitánysága idején Augustinus Rachel és Johannes Bérien parancsnoksága alatt szolgáltak, akik a kanizsai magyar őrséggel közösen gyakran indultak portyázásokra, bár azt az 1567-től életbe lépett fegyverszünet szigorúan tiltotta. Meg kell azonban jegyezni, hogy az idegen (német, flamand, vallon) és a magyar katonaság között időnként kisebb-nagyobb súrlódásokra került sor, s ezek ilyenkor fegyveres összeütközésekké fajultak. A kapitányok azonban mindenkor arra törekedtek, hogy ezeket a konfliktusokat bármi áron megszüntessék és a várőrség egységét helyreállítsák. Ilyen körülmények között viselte Thury a kanizsai kapitányságot, amely a vár hadászati fontossága révén nem csekély jelentőséggel bírt a dél-dunántúli törökellenes küzdelmekben. A parancsnoki teendők ellátása azonban számos akadályba ütközött, mivel tevékenységének keretét és lehetőségeit a drinápolyi békekötés okmányai pontosan körülhatárolták.

40 Mint ismeretes, 1567 januárjától béketárgyalások folytak Miksa király és Szelim szultán között, s ezek során főként a hódoltsági falvak felosztásának kérdését vizsgálták. A hosszú alkudozások után végül 1568. február 17-én kötötték meg a drinápolyi békét, ame-