Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Régészet - Ertel, Christine: Spätrömische Kopfkapitelle im Lapidarium von Tihany

REGESZET 47 „vom Standpunkte universalhisto­rischer Betrachtung der Gesamt­kunstentwicklung einen Fortschritt und nichts als einen Fortschritt be­deutet und daß sie, nur mit dem be­schränkten Maßstabe der modernen Kritik beurteilt, sich als Verfall darstellt, den es tatsächlich in der Geschichte nicht gibt". 19 ANMERKUNGEN 1. A. SCHOBER: Zur Entstehung und Bedeutung der provinzialrömischen Kunst. ÖJH 26 (1930) 9 ff 2. J. HAMPEL: Apulumi oszlopfők. AE 31(1911)228 3. A. SCHOBER: a.a.O. 9 4. A. Kiss, Pannonische Architektur­elemente und Ornamentik in Ungarn, Budapest 1987 H. THÜR: Die Architektur des Tem­pelbezirkes auf dem Pfaffenberg bei Carnuntum. Ungedr. Diss. Wien 1979 1986. szeptember 14-21. között tartot­ták meg az ausztriai Bad Deutsch Alt en­burgban a 14. Nemzetközi Limeskong­resszust. Ezen alkalommal tartottam egy előadást, amelynek témája: „Korinthoszi oszlopfők a pannóniai Limes mellett" volt. Ebből olvashatunk most rövid összefogla­lót, különös tekintettel a tihanyi múzeum kőtárának flapidáriumának) néhány oszlo­pára. A római építészet töredékei Pannóniában, a megtalálás helyét tekintve, elvesztették identitásuk egy részét. Az egész provinciális római művészet­hez hasonlóan az építészetet is esztétikai előítélet sújtja. Ez a 19. század művészet­szemléletéből ered, amely már leírásában is önkéntelenül pejoratív szóhasználatot használ. Csak az utóbbi időben történt kísérlet arra, hogy pontosan meghatároz­zák a pannóniai korinthoszi oszlopfők sajátos karakterét. 5. Ch. ERTEL: Korinthische Kapitelle aus Carnuntum (Streu- und Altfunde) und die Entwicklung der spätrö­mischen Kapitelle in Pannonién. Un­gedr. Diss. TU Wien 1984 6. z. B. auf dem Pfaffenberg, s. H. Thür, а. а. O. 7. H. KAHLER: Die römischen Kapi­telle des Rheingebietes. RGF 13 (1939) 8. CIL 10486, W. LIEBENAM: Fasti Consulares Imperii Romani. Bonn 1909, 28, A. Degrassi, I Fasti Con­solari delTImpero Romano. Rom 1952,61 9. G. GOSZTONYI: A budapestkör­nyéki rómaikori oszlop- és pillér­fejezetek. Láureae Aquincenses Diss. Pann. II (1941) 253 10. H. THÜR: a. a. 0.15 11. VÏTRUV: De architectura libri de­cern. 86, 17 12. E. WEIGAND: Neue Untersuchun­gen über das Goldene Tor in Kon­stantinopel. AM 39 (1914) 22 13. E. MERCKLIN: Antike Figuralka­pitelle. Berlin 1962, 4. M. Ch. Bu­dischovsky, Jupiter Ammon et Me­Elsősorban a „severusi" időszak (isz. 193-235) az, melynek élénk építészeti tevékenységében igazolható a „hivatalos" korinthoszi normálforma mellett egy egész sor önálló formájú oszlopfő, pl. néhány nagyon egyszerű levéldíszes formájú. Eb­ből következik, hogy nem lehet a megíté­lés kritériuma a korinthoszi oszlopfők tel­jessége, a fejlődés nem a bonyolulttól az egyszerűbb felé halad. Mindkettő egyide­jűleg létezik, és önálló formakészlet meglé­tét bizonyítja. A tihanyi kőtár oszlopfőinél meglepő a kocka alakú kalathosz. Ennek geometriai éleit csak kevéssé enyhítik az alsó levél­koszorúk, vagy egyenesek, melyek a kö> zéptengelyben V-alakú szalagokká alakul­nak át. Ezek keretezik a kalathosz-kocka képfelületét, melyet a fej ábrázolás csak részben tölt ki. Az arcok leegyszerűsítet­tek, vagy elnagyoltak. A későrómai oszlopfőknél a kalathosz változásai gyakran előfordulnak. A ko­duse dans les forums du nord de l'Adriatique. Aquileia Nostra XLIV, 1973,201 ff 14. Ch. Ertel, Kopfkapitelle aus Car­nuntum. Mitt. d. Freunde Carnun­tums 4/1983,104 ff. 15. L. BARKÓCZI: Beiträge zur Stein­bearbeitung in Pannonién am Ende des 3. und zu Beginn des 4. Jhs. Fol. Arch. 24 (1973) 88 16. E. MERCKLIN: а. а. O. 251 f., Abb. 1179 17. A. KISS: Balaton-környéki római épülettagozatok. AÉ 87 (1960) 218, Datierung korrigiert: A. Kiss a.a.O. (1987), 129 18. E. THOMAS: Römische Viellen in Pannonién. Budapest 1964, 18. Taf. V 19. A. RIEGL: Die spätrömische Kunst­industrie. Wien 1927 2 ,11 ABKÜRZUNGEN: AM = Athenische Mitteilungen RGF = Römisch-Germanische Forschun­gen rinthoszi kehelyzóna nem rendelkezik sta­tikai funkcióval a későrómai időszakban. Új díszítőelemekben oldódik fel, melyek tetszőleges kapcsolatban lehetnek a levél­koszorúval. Az oszlopfő növény jellegének illúziója és a játékos teherátvitel már nem jellemző. л funkcionális összefüggések megszű­nése után üres terek keletkeznek. Az osz­lopfej szilárdan megalapozott feladatai is megszűnnek, az oszlopok és kereszttartók tengelykereszteződése a hengeres kalat­hosz, az abakuszlap. A tihanyi kőtár oszlopfői tényleg (római) „kocka alakú oszlopfők", ezek stílusváltásra utalnak, ami a későantikból átvezet a korai középkori formákba. A bonyolult régi építési és jelentésrendszert leváltják az új, durva, masszív formák, így ezek a darabok kevésbé a régi virágzás utánérzéseinek tekinthetők, hanem inkább a jövőbe való előretekintésnek példái. CHRISTINE ERTEL KÉSÖRÓMAI OSZLOPFŐK A TIHANYI KŐTÁRBAN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom