Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

I VESZPRÉMI TÖRTÉNELMI TÁR Nádasdy-címer a nádasdladányi r. k. templomon (1870 körül) Főszerkesztő: Dr. Praznovszky Mihály Szerkesztő: Veress D. Csaba Kötetünk szerzői: Biró Katalin (régész, MTI Régészeti Intézet, Budapest); Ertel, Christine (régész, österreichische Akademie der Wissenschaften. Kommission zur Erforschung des Römischen Limes im Gebiete von Oberund Niederösterreich. Wien, Austria); Fülöp Gyula (főiskolai tanár, Államigazgatási Fó'iskola, Veszprém); Glaser, Roland (régész, Archeologisches Institut der Universität Heidelberg, Német Szövetségi Köztársaság); Huszár János (ny. szakfelügyelő, helytörténész, Pápa); Knapp Éva (történész-könyvtáros, ELTE Egyetemi Könyvtár, Budapest); Molnár András (levéltáros, Zala Megyei Levéltár, Zalaegerszeg); Molnár László (történész, Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest); Peremi Ágota (réçész, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Veszprém); Rainer Pál (régész, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Veszprém); Regénye Judit (régész, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Veszprém); Tölgyesi József (igazgató, Báthory István Általános Iskola, Veszprém); Tüskés Gábor (MTA-Humboldt Alapítvány ösztöndíjasa, Budapest); Veress D. Csaba (történészmuzeológus, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Veszprém); Vizi László Tamás (történész, igazgatóhelyettes, Tóparti Gimnázium, Székesfehérvár.) Kötetünk lektorai: Cs. Dax Margit (régész-muzeológus, igazgatóhelyettes, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Veszprém); Hudi József (levéltaros, Veszprém Megyei Levéltár, Veszprém); Kalicz Nándor (régész, MTI Régészeti Intézet, Budapest); Kubinyi András (egyetemi docens, ELTE Régészeti Tanszék, Budapest); Máthé Gábor (főiskolai tanár, Államigazgatási Főiskola Jogi Tanszék, Budapest); Praznovszky Mihály (történész-muzeológus, igazgató, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Veszprém); Tóth Dezső (könyvtáros, Veszprém); Veress D. Csaba (történész-muzeológus, Veszprém Megyei Múzeumi Igazgatóság, Veszprém.) ELŐSZÓ Mi lesz velünk? Ezt a kérdést kell feltennem magamnak — szigorúan a múzeumra gondolva — amikor újra köszöntöm az Olvasót. 1989 novemberét írjuk, rögzítem a hiteles dátumot a történeti hűség és dokumentáció kedvéért. Mire az Olvasó kezébe veszi múzeumi tudományos folyóiratunk legújabb számát, 1990 tavasz lesz. De vajon lesz-e akkorra még múzeum? Hihetetlenül gyorsan változik minden körülöttünk. Reméljük, tán a jövő nemzedékei értékelik: ebben az ellentmondásos, helyenként fenyegető tempójú évtizedben s annak is a végén nekünk volt bátorságunk nem az elillanó értékű és súlyú, hatalmi küzdelmekben görcsülő politikával foglalkozni — hanem következetesen vállaltuk és végeztük eredendő feladatainkat: múltunk kutatását, emlékeinek megőrzését és bemutatását. Ezt igazolják folyóiratunk e számának főbb fejezetei is. Hiszen a régészek feltáró munkája során pl. egy honfoglalás-kori temető értékes leleteit mentettük meg és mutathatjuk be. Márpedig a magyar honfoglalás valahogyan nem kedvelt területe volt - no nem a szaktudománynak — hanem a politikának. Az abszurditásba hajló félelem baráti és testvéri szomszédaink reagálásától odáig vezetett, hogy minden nacionalistának tűnt, amit magyar volt. (Miközben körülöttünk hatalmas morva és dák birodalmak nőttek ki a semmiből, maguk alá gyűrve minden más nemzetiségű történeti emléket.) Vagy van-e állandóbb érzelem a hazaszeretetnél? S van-e cselekvésre VESZPRÉM MEGYEI MÚZEUMI IGAZGATÓSÁG KIADVÁNYA (1989) késztetőbb? Pedig napjaink botcsinálta politikusai mindenre hivatkoznak csak éppen erre nem amikor cselekvésre hívnak. Thury Györgyöt — akiről nagyívű munka olvasható a kötetben — nem kellett hívni. Számára a haza szeretete és védelme azonos értékű, felismert és megélt fogalmak voltak, s ha nem is tudta gondolatait s érzelmeit szép és szószátyár dikciókkal kifejezni, hát annál hatásosabb volt lovasrohama vagy éppen híres kardvágása. Más világban s más körülmények között áldozták életüket — vagy áldozták fel őket — azok a veszprém megyeiek, akik a doni csatamezőn maradtak örökre. Négy évtized ki nem mondott, de a nemzetben mindig is ott lappangó — s éppen ezért a mindenkori ügyeskedő politikán átlátó — népi megítélést fogalmazott pontos tények alapján pontos mondatokba a történész: mindenki áldozat, akit szándéka, akarata ellenére, megtévesztő demagógiával kényszerítenek embertelen cselekvésre. És a sort még folytathatnánk e vékonyka kötet más írásainak a megemlítésével. De hát végtelen ez a lista, hiszen szerte az országban, számos múzeumban, tudományos intézetben születnek ilyen indíttatású tudományos művek. A tudományos szó ne tévesszen meg itt senkit. Ez a megvalósítás igényességét, magas szintjét jelenti. A lényeg nagyon is hétköznapi: a bizonytalan jelenben felmutatni a biztos múlt értékeit, hogy a jövő is létrejöhessen. Reménykedjünk benne. DR. PRAZNOVSZKY MIHÁLY