Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Művelődéstörténet - Tölgyesi József: Dorosmai János emlékezete (1886–1966)

158 MÜVELŐDESTÖR TENET 20. A cikk átvétel a Protestáns Tanügyi Szemle című lapból 21. A levél dátuma 1938. szeptember 1. Fejlécén: „Országos Széchenyi Társaság Sopron". 12-es számmal jelezte ezt az autográf levelet, „Igen tisztelt Cím!" megszólítással. A levél D. Imre családi archívumában, a D. J. anyagban található. 22. E levelében kétféle programot ajánl: 10-20 perces felolvasást valamely program keretében vagy önálló mesedélutánt az iskolák 5-8. osztályos tanulóinak és a szülőknek. 23. A veszprémi Eötvös Károly Megyei Könyvtár tervbe vette egy bibliográfiai sorozat indítását, amelyben helyet kap a Váth-irodalom kötete s remélhetően egy Dorosmai-bibliográfia is. E két anyag alapján lehetőség lesz a két író kapcsolatának teljes feltárására. Egyelőre sem a Dorosmai- sem pedig a Váth-hagyatékban nem leltük nyomát levelezésüknek. 24. Egy adat arra utal, hogy Conrad Antal volt a mecénás, Benedek Marcell a mű szellemi előkészítését vállalta János Dorosmai (1886-1966) wurde in Adásztevel in Komitat Veszprém geboren. Als er noch ein Kind war fuhr er nach Siebenbürgen. Er hat in eine Lehrgang für Eisenbahnofizier studiert, aber in seiner Jugend schrieb er Gedichten für die lokalen Zeitungen. Er hatte zwei Berufen: bis seiner Pansionierung arbeitete er als Angestellte der Eisenbahn, aber er nahm als Dichter und Schriftsteller auch im literarischen Leben teil. Er hat als ein talentierter Mitglied der SchriftstellerGeneration von Siebenbürgen angefangen. Drei seiner Baender wurden in Arad herausgegeben. Er hat auch im Blatt von Иек BENEDEK publiziert, über ihren Freunschaft kann man aus ihrem Briefwechsel erfahren, das wurde durch Zsolt SZABO offengelegt. Dorosmai zog in 1927 nach Sopron, er lebte dort bis seinem Tod. Er wurde als Mitglied in mehrere Gesellschaften, literarische Kriesen gewaehlt. Seine Werken haben die örtlichen und die regionalen Zeitungen publiziert. Inzwischen hat er Stil gewechselt, er schrieb Lehrmerchen, Fabeln, damit ist er ein Nahfolger der grossen Merchenerzamagára. (Conrad Ottó 1945. augusztus 23-i levele. Lelőhelye: a szegedi DJ hagyatékban.) 25. Kévekötés. Benedek Marcell utószava a kötet 161-169. lapjain. A rendes kiadáson kívül kétszáz számozott példány is készült okmánypapírra nyomva a könyvbarátok számára. (Ld. a kötet kolofonját.) 26. Soproni Hírlap, 1943. december 30. 3.0. írásait vagy a róla szóló cikkeket az alábbi soproni lapok, folyóiratok közölték: S. Hírlap, S. vármegye, Oedenburger Zeitung, Hétfői Újság, Természet és Állatvüág, Színházi Hét, Új-S. vármegye, Szemle, S. Helikon, S. Újság, Evangélium. 27. Gödé Lajos előszava a kötet 5-9., Csanádi Sándor utószava a 445446. lapjain található. 28. Veres Péter háromlapos autográf, tintával írott levele hat számozott oldalnyi. (Egy nagy és két kis alakú lap.) Dátum nélküli. A levél D. Imre archívumában található. A levelet Lengyel András tette közzé magyarázó jegyzetek kíséretében. (Az én ehler. Die sozialen Grundstellung ist typisch für seine Lebensanschauung. Er denkte seinem Schicksal nach und unternahm Kampf gegen den geselschaflichen Unrechten. In den zwanziger Jahren war in Sopron ein so intensieves Kulturleben, dass das war nocht jahrzehntenlang mass gebend. Er wurde Mitglieg der Gesellschaft „Arany János" in Nagykőrös, der „Gárdonyi Géza", der ungarischen Goethe-Gesellschaft, der „Tömörkény" und der Gesellschaft „La Fontaine". Er war in Kontakt mit der „Jokai-Kreis" in Pápa und er war auch mehrmal in dieser Kleinstadt, die nahe liegt zu seinem Geburtsort. Im war besonders bedeutsam der literarische Kreis „Frankenburg", damit waren die örtliche und die regionale Schriftsteller in Verbindung miteinander. Seine Baender erscheinen in verschiedene Perioden (1928, 1936, 1937, 1940, 1942). In 1943 hat sein Hauptwerk „Merchen, Aforismen" herausgegeben. Bei Formung seines Lebenswerkes haben Marcell BENEDEK und Béla VIKAR eine wesentliche Rolle gespielt, sie haben den Weg seiner Baender leichter utam felfelé vezet - Veres Péter levele Dorosmai Jánoshoz. Magyar Hírlap. 1980. december 14. 8. o.) Feltehetően a két író kapcsolatának köszönhetően Veres Péter 1941-ben mégis megfordult Sopronban: előadást tartott. Lengyel András értékelése: »... mindamellett, még ha egyéb eredménye nem is lett volna, gesztusa révén megszületett egy fontos V. P.-írás: az író már-már szociografikus erejű önjellemzése. S ez nem kevés." 29. De Echo. 1959. január 15. 1. o. és az ezt követő számokban. (A lap Amszterdambanjelent meg.) 30. A látogatásról beszámoltak a korabeli soproni lapok. Egy lapkivágat alatt D. saját kezű feljegyzése: „Abbing hozzám jött. Miattam jött. Sopronba is csak II. sorban tartott előadást. Uzsonnán nálam volt." (Abbing holland író, tiszteletbeli magyar konzul volt, aki jól beszélt magyarul. Hazánkban számos előadást tartott.) 31. Radó Ferenc írása, 1966. december 23. 2.O. 32. Becht Rezső: Dorosmai János. Soproni Szemle, 1971. 282-285. o. gomacht. Er war auch mit Péter VERES in kontakt gestanden, darüber erzeahlt der naechste Brief: „Unter Deiner Maerchen sind excellente Dinge, auch Fabeln mit Klassisei Schönheit zu finden" hat er in seinem Brief geschrieben. Wesentliche Teilen des Lebenswerkes sind die in Fremdsprachen herausgegeben wurden, unter anderen in Deutsch, in Esperanto, in Flaemishc. Nach 1945 wurden die literarischen Kreisen stufenweise vernichtet, er wurde aus der Literatur hinausgedraengt. In Ausland erschienen aber auch in weitern seine frühere Schriften, Aforismen, Maerchen. Er stirb in 1966. In 1968 erschien ein kleines Heft mit seinem ausgewaehlten Fabeln in Esperanto. Die Erbschaft von János Dorosmai sind Dutzende von Bücher, mehrhundert Gedichten, Aforismen, Fabeln, Artikel in Zeitschriften, Journalen, uzaehlige Repotage von ihm, Kitikschriften seiner Werke und Manuscript in dicken Heften. Lebenswerk eines Schriftstellers wer aus Komitat Vesprém gestartet war aber ein, soproner Bürger wurde. JÓZSEF TÖLGYESI ERRINERUNGEN AN JÁNOS DOROSMAI. ( 1886-1966.)