Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.
Régészet - S. Perémi Ágota: Honfoglalás-kori köznépi temető Veszprémben
14 RÉGÉSZET 18. ábra. 73.15.1. sz. edény. Az előzőekben ismertetett leletanyag alapján a Komarov utcai honfoglaláskori temető a köznép temetkező helye volt. Teljes egészében megegyezik a hasonló korú többi köznépi temető anyagával, 8 de mint ismeretes, ezek általában igen nagy kiterjedésűek, több száz sírós temetők. 9 Esetünkben az elpusztult sírokkal együtt körülbelül 17-20 sírt ismerünk, ami a köznépi temetőknek csak töredékét jelenti. Kiterjedésére vonatkozóan csak keveset mondhatunk. Egyelőre úgy tűnik, hogy a temető első sora a 18. számú ház ÉK-i alapjával egyvonalban lehetett. Biztosan csak három sírsorról beszélhetünk, de a 20. számú ház telkén említett sír (sírok?) alapján legalább még egy sornak kell lennie. Az eltemettek korára és nemére vonatkozóan csak elsősorban a hiteles sírok adatai alapján következtethetünk. Eszerint két nő és egy kislány sír került elő. Valószínűleg a 2. sírban is nő nyugodott. (S-végű karika). Az összegyűjtött anyag alapján (két nyaklánc és egy nyakperec) még három nő vagy kislány sírját tételezhetjük fel. A hiteles sírok edény- és tojásmellékletei, valamint a gyűjtött anyagban található nagy számú edénylelet arra utal, hogy az ide temetkezők zöme még pogány hitű volt. A leletanyag semmiben sem tér el a többi köznépi temető anyagától. Az egyszerű, nyitott fülbevalókarikák, a pödrött végű és S-végü karikák bronzból vagy ezüstből igen gyakori leletei a köznépi temetőknek. 10 A kutatók nagy része egyetért abban, hogy az elsőként említett fülbevalótípus a legelterjedtebb a honfoglalás idején, melyet az S-végű karika szorít ki a viseletből. Kialakulásának helyével, elterjedésével kapcsolatban eltérnek a vélemények. Szőke Béla helyi terméknek tartotta, tömeges elterjedését a magyarság megtelepedésével hozta kapcsolatba. Megjelenésének ideiét a X. század 60-as éveire tette. 1 Kralovánszky Alán a kialakulás helyét a dunántúli területekre teszi, idejét pedig a X. század második felére. 1 Török Gyula az S-végű karika megjelenésének idejét a X. század végére teszi. 13 Ettől némileg eltér Mesterházy Károly véleménye, aki szerint az S-végű karikák valószínűleg cseh területen alakulnak ki és a szláv etnikum közvetítésével kerül először a Dunántúlra, ennek északi részére és csak igen későn, a XI. századtól tömegesen az Alföldre. 14 Hasonló véleményen van Szabó János Győző is. Mesterházy megfigyelése szerint a szlovákiai részeken a karikákat diádémszerűen viselték, míg az alföldi vidékeken a csimbókokat díszítették velük. 16 Ezt a gyakori viseleti szokást lehetett megfigyelni az 5. sír esetében, hol a két egymásba akasztott S-végű, illetve pödrött végű karikák a hajfonatot díszítették. Temetőnkben különböző típusú gyűrűk kerültek elő, melyek szintén gyakran megtalálhatók az egyes köznépi temetők anyagában. A párhuzamok alapján az egyes típusok a X. század végére, a XI. század elejére keltezhetők. 19 Ugyancsak a gyakori leletek közé tartoznak a füles gombok, mind tömör, mind félgomb változatuk 20 , akárcsak a keleti eredetre visszavezethető lant alakú csatok. 2 ! A példányunkhoz a legközelebb a Hódmezővásárhely-gorzsai 12. sír darabja 22 vagy pedig a bodrogvécsi (Somotor) példány áll. 23 Ruhadísz lehetett az igen egyszerű kivitelű bronz pityke, melyből valószínűleg több is lehetett a sírban. 24 A temetőnkben előkerült nyakdíszek és karperecek szintén gyakori mellékletek. A nyakperecek általában csak a köznépi temetők női sírjaiban kerülnek elő. 25 Eredetével kapcsolatban felmerült a szláv 26 és a bizánci eredet is. 27 Elterjedésének idejét a X-XI. századra teszi a kutatás. 28 Temetőnk különféle gyöngytípusai nagyjából egy időben voltak divatban, a X. század közepe táján. 29 A Komarov utcai sírokból két, általánosan elterjedt, karperectípus ismert. 30 Divatjuk a X. század végére tehető. 3 1 A vas kések szintén a szokványos leletek közé tartoznak. 32 A teljesen feltárt, nagy sírszámú temetők arról tanúskodnak, hogy az edények igen gyakori mellékletei a köznépi temetőknek. 33 Nagyobb számban való megjelenésüket egy-egy 19. ábra. 73.38.3. sz edény töredék.
