Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.
Hadikrónika - Huszár János: Ejtőernyős krónika (1938–1941)
104 HADIKRÓNIKA 6. ábra. Az 1941. április 12-én lezuhant E-10l-es jelű Savoya Marchetti SM-75ös szállítógép. re. Volt ezekben felderítés, találkozó harc, támadás, visszavonulás és különböző járőrfeladatok. A harcszerű éleslövészetet is az ugrásokhoz kapcsolva végeztük .. . Május 29-én a tisztesiskola háromnapos gyakorlatot hajtott végre. Ez kötelékugrással kezdődött, harcgyakorlatokkal folytatódott, éleslövészettel és robbantási gyakorlattal végződött. Ez volt a tisztesiskola záró feladata. Ezután még egy hétre Győrbe mentek vízigyakorlatra, és ezzel befejeződött a félévig tartó tanfolyam. Kiss Zoltán hadnagy szorgalmas munkájának meglett az eredménye. Az emberek testileg és szellemileg sokat fejlődtek. A szakmai tudáson felül megtanultak önállóan vezetni, irányítani és részletkérdésekben önállóan határozni is." 41 Közben májusban is bevonult egy száz főből álló újonc társaság, melynek kiképzését Molnár Lajos főhadnagy irányította. Ennek a csoportnak az ugrására június 22-én került sor. A pápai anyakönyvek bizonysága szerint ezen a napon történt az alakulat első halálos balesete. Az áldozat Penzer József 24 éves ejtőernyős katona volt. Szülei neve: Penzer Simon — néhai Galambos Julianna. Az elhalálozás helye: Pápa, Repülőtér. Időpontja: 1940. június 22. 10 óra. A halál oka: koponyaalapi törés baleset (zuhanás) folytán. Lakhelye:Pápa, Honvédhuszár-laktanya. 4 2 A szomorú esetről nagyon pontos leírás maradt fenn. Érdemes ezt felidézni. Az eset június 22-én történt. Molnár főhadnagy újoncai, közel egy hónapos előkészítés után, első ugrásukat végezték. Szép, napsütéses idő volt, a levegő alig mozdult. Ideális idő arra, hogy az újoncok megbarátkozzanak az ejtőernyővel. Caproni gépből történt az ugrás ötszáz méter magasságból. Már az utolsó csoport készülődött az ugráshoz, mikor az éppen soron levők a repülőtér felett kiugrottak. Az egyik ugró ejtőernyője nem terült szét, hanem olyan furcsán viselkedett, mintha valamibe beleakadt volna. A katona sebesen közeledett a földhöz, és már lehetett látni, hogy kapkod a hasernyő kioldója után. A mentőernyő a földtől néhány méterre bomlott ki, így a zuhanást nem tudta lefékezni. A szerencsétlen fiú a repülőtér közepén zuhant a földre, és azonnal meghalt. A boncolásnál 54 csonttörést állapítottak meg az orvosok. Az ernyő furcsa viselkedésének okát gyorsan megtalálták. A kis rugós segédernyő kinyílás közben valami módon beleakadt az ernyő tokjának egyik fedőrészébe. Azt, hogy mi volt ennek az oka, nem lehetett teljes mértékben megállapítani. Bertalan Árpád őrnagy szerint szerencsétlen véletlenek sorozatos összejátszása okozta az ernyő rendellenes működését, az ugró pedig ijedtében elvesztette a fejét, és későn húzta meg a mentőernyő kioldóját. Állítása bizonyítékául összecsomagoltatta a szerencsétlenül járt ernyőjét, és ott mindjárt ugrott is vele. Az ernyő kifogástalanul működött, az emberek megnyugodtak, és az ugrás folyt tovább. 43 Júliusban egész sor kedvező változás következett be. A létszám növekedésével lassan megértek a zászlóalj kialakításának feltételei. A hónap elején a törzs megszervezése volt az első lépés ebbe az irányba. Szokolay Tamás lett a segédtiszt, egyben ő látta el a gépkocsi-anyagi tiszt feladatait is. A hónap közepén ötszáz újonc vonult be. Makray Ferenc lett a vezetőjük, ő vitte végig őket a kiképzés egyes fokozatain. Végeredményben több mint kétszáz fő maradt meg ezekből. A tiszti jelentkeztetés 19 főt eredményezett, ebből 12 fő távozott rövid időn belül Akik maradtak, mindannyian kitűnő ejtőernyős tisztekké váltak: Néma Tibor, Platthy Győző, Sólymos Antal, Szentkirályi Ottó, Bőr József. Godó Ferenc. Ekkor került az alakulathoz dr. Vándor Ferenc is, az egység első ugró orvosa. Ezek a vidám, bátor fiatalemberek a főhadnaggyá előlépett Pataki Géza vezetésével ismerték meg az ejtőernyőzés fortélyait, majd Vándor Ferenc kivételével szakaszparancsnoki beosztásba kerültek. 44 7. ábra. Ejtőernyős kísérleti csoport.
