Veszprémi Történelmi Tár 1989. II.

Hadikrónika - Huszár János: Ejtőernyős krónika (1938–1941)

HADIKRÓNIKA 99 szigorúan megkövetelte a megállapított óvatossági rendszabályok betartását, nem tűrte el a könnyelműsködést. Miután a későbbiek során a megmaradt öt tisztből egyik hadnagy elbocsátását kérte, a parancsnokon kívül négy hadnagy maradt a keretben: Majthényi Imre, Kiss Zoltán, Pataki Géza és Szokolay Tamás. Ők a parancsnokkal együtt sikeresen folytatták a kísérleti jellegű ugrásokat.

7 Az első alkalmakkor a repülőgéphez erősített zsinór nyitotta ugrás után az ernyőt, ezek voltak a bekötött ugrások. Hamarosan sor került önkioldó ugrásokra is, melyeknél bizonyos ideig történő zuhanás után maga az ugró nyitotta az ernyőt. A fiatal tisztek tanulékonynak bizonyultak, stopperóra segítségével egyre később, néhányszáz méterrel a föld felett nyitották ki ejtőernyőjüket.

8 Közben a létszám gyarapodott. A kerethez érkező új tisztek közül két remek sportember, Makrai Ferenc és Tassonyi Edömér mutatott fel különösen jó eredményeket. A továbbiakban tiszthelyettesekkel és tisztesekkel is gyarapodott a keret, melynek létszáma rövidesen elérte a 27 főt. Az így kialakult csapat baráti közösséggé vált, melyben az állandó életveszélyben élő tisztek, tiszthelyettesek és tisztesek között a rangkülönbségnek nem volt jelentősége.

9 Az ugrások mellett a keret tagjainak magas szinten meg kellett tanulniuk valamennyi gyalogsági fegyver kezelését. Bertalan Árpád autóvezetői tanfolyamot is szervezett, melynek során mindenki vezetői jogosítványt szerzett nemcsak személygépkocsira, hanem teherautóra is. Megtanulták ezen kívül a robbantások legkülönbözőbb formáit, a mozdonyvezetés alapelemeit, valamint azt is, hogyan kell e különféle járműveket, technikai eszközöket hasznavehetetlenné tenni.

10 A létszám növekedésével mindinkább gondot okozott a gyakorláshoz szükséges ejtőernyők biztosítása. Az első időkben a trianoni béke után elrejtett első világháborús ernyőkkel folyt a gyakorlás, később Hehs Ákos mérnökszázados tervezett az új alakulat számára egyre tökéletesebb ejtőernyőket. Az akkori nagyon szegényes körülmények között komoly áldozatot jelentett ezek előállítási költségeinek előteremtése, de Bertalan Árpád tekintélyével többnyire sikeresen elhárította az anyagiak terén jelentkező akadályokat.

x l Vesztényi János a Magyar Ki rályi Honvéd Légierő történetéről írt nagyszabású munkájában a következőkben összegezte az első év eseményeit: „Kezdetben az ejtőernyősök nem tartoztak a Légierő kötelékébe, hanem a gyalogságnak egyik különleges alakulata volt, és 1938. szept. 11. óta működött. A megfelelő személyzet kiválasztása nem volt könnyű feladat, mert a jelentkezők közül csak 200 felelt meg orvosilag, de ezekből is végül csak 21 maradt meg, a többi visszalépett. A 21-ből 8-at megint el kellett bocsátani, a kilenc tisztből pedig kettő esett ki. Megalakulása után egy évvel az eje. csapat harcértéke 6 tiszt, 41 fő legénység, 33 db ejtőernyő, és egy átalakított SM 75 repülőgép. Ejtőernyőként a Hehs-féle „Sóstó" ejtőernyőt használják, amelyet a sóstói repülőgépjavító üzemben hazai anyagból állítanak elő. Az eje. csapat hiányos anyagi felkészültsége ellenére egy év alatt 600 ugrást hajtott végre."

12 A zászlóaljjá szerveződés időszaka A szombathelyi B. repülőtér kezdettől fogva kevéssé volt alkalmas az ejtőernyős-keret elhelyezésére, a gyakorlás feltételeinek biztosítására. A Honvédelmi Minisztérium már 1938ban új állomáshely után nézett, ahol nincs akadálya a további fejlesztésnek. Három város jöhetett számításba, mindegyik a mai Veszprém megye területén: Várpalota, Tapolca és Pápa.

13 Először Várpalota volt napiren den. Itt állították volna fel az ejtőernyős kiképzést megkönnyítő ugrótornyot, melyet Lengyelországból beszerzett műszaki rajzok alapján kívántak felépíteni. Ez a munka azonban pénzhiány miatt egyre késett. Mindezekről a honvédség főparancsnokának egyik ügyiratából értesülhetünk, mely egy értekezlet után készült: ,Az ejtőernyős szd. kiképzésének csak igen kis részét képezi az ejtőernyős ugrásban való kiképzés (toronyból és rep. gépből). A zöme a földön zajlik le és hivatásának megfelelően főleg robbantó, szabotázs és rohamkiképzés-szerű, amihez megfelelő terület kell. Ez Szombathelyen nincs. Ezért az értekezlet javasolja, hogy a szd. kerüljön a gyság-i lőiskola kötelékébe Várpalota elhelyezéssel. A torony-kiképzés csak 3-4 hétig tart, s az egyszer kiképzett ember többé nem tér vissza a toronyugráshoz. Már csak rep. gépből ug rik. Ezért az értekezlet javaslata, hogy a torony központiasan Pesten (Rákosi gyak. tér) épüljön, hogy az év nagyobb részében, amikor az ejtőernyős szd. nem használja, önként jelentkező polgári egyének (leventék, cserkészek stb.) kiképzésére is rendelkezésre álljon. Az ejtőernyős kiképzésre az alakulat 3 hétre Pestre lesz vezényelve. Egyébként a kiképzés Várpalotán a Sz. fehérvári B. rep. alakulatok közreműködésével fog folyni. "

14 1939-ben már Tapolca mellett foglaltak állást az illetékesek, ez a város szerepelt a hadrendi kimutatásokon, még a Honvédelmi Minisztériumban szeptember közepén tartott tanácskozáson is Tapolca szerepel, mint az ejtőernyős század jövendő állomáshelye. Alig telik el azonban néhány nap, mikor a honvédelmi miniszter úgy intézkedik, hogy az ejtőernyős század 1939. október 1-én települjön át Pápára. Itt a körülmények rendkívül kedvezőek. Az egykori lovassági laktanya épületei üresen állnak, a huszárokat Munkácsra helyezték át. Az ugró kiképzés lehetősége is megvolt, mivel a városban 1937. május 1-е óta katonai repülőtér működött.

15 A katonák nem örültek a költözésnek. Ez megállapítható Szokolay Tamás hadnagy emlékezéséből is: „Mi, fiatal tűztek, nagyon nehezen váltunk meg Szombathelytől... Sajnáltuk otthagyni a sok jó repülőbajtársat, akikkel nagyon összebarátkoztunk . . . sajnáltuk otthagyni azt a pezsgő, élénk társadalmi életet, amelyből ugyancsak kivettük részünket. Pápa Szombathely mellett kihalt kis vidéki városnak látszott. Idővel mégis megszerettük, és megtaláltuk helyünket a város kissé zárkózott társadalmában is. A tisztek közül többen onnan nősültek."^ Pápán december ó-án mutatkozott be az alakulat a lakosság előtt a város főterén. Rendkívüli fegyelmezettségével, szép díszelgésével nagy sikert aratott. Később az elemi csapások elhárításánál nyújtott segítségével nyerte el a városlakók rokonszenvét. Az Esterházy-kastély leégését jórészt ők akadályozták meg, majd tavasszal a Bakonyér patakon képződött vastag jégréteg felrobbantásával ők tették lehetővé a jeges ár levonulását, mely a Tókertnek nevezett városrészt elöntéssel fenyegette.

17 Az ejtőernyős katonákat az első évben még semmi nem különbözteti meg a többi honvédektől. Zöld hajtókájuk van, s öltözékük is megegyezik a gyalogosokéval. Megkülönböztetésre a legolcsóbb megoldásnak jól látható jelvények bevezetése bizonyult.