Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Tanulmányok - V. Fodor Zsuzsa: A Veszprémi Ipartestület története (1892–1900) II. rész

TANULMÁNYOK 15 legszegényebb, segéd nélkül dolgo.:ó kézművesmesterek magas aránya kétségtelen jellemzője a hazai kisiparosság társadalmi-gazdasági helyzetének, akiknek többségénél az önálló munkálkodás nem jelentett jobb pozíciót a gyári szakmunkásokénál. Ellenkezőleg: őket a több munka és a kevesebb kereset különböztette meg gyárban dolgozó társaiktól. A kisiparosságon belüli belső rétegződés határvonala a saját, felszerelt műhelynél és a 2—3 alkalmazottnál kezdődött. E nem túl népes rétegtől egy még kisebb számú tőkés kispolgári réteg alkotott új csoportot.

5 A kisiparosok zömét érintő rossz körülményeken többféle módon próbáltak segíteni, ezek az erőfeszítések azonban nem sok eredménnyel jártak. A Baross Gábor által létesített, s az ipar olcsó hitellel ellátására hivatott alap csekélynek bizonyult,

6 a megindult szövetkezeti szervezkedés pedig csak igen lassan haladt előre. A fejlődő kor követelményeivel való lépéstartás feltétele továbbra is a műhelyek gépekkel történő felszerelése lett volna. A Győri Kereskedelmi- és Iparkamara is igyekezett a maga módján ezt az utat egyengetni, példa erre a Veszprémi Ipartestület 1891. február 7-én tartott elöljárósági ülésén felolvasott azon levele, amelyben a bőripar gyakorlásához szükséges gépek beszerzését ajánlotta, s kifejezte az ebben való közvetítő szerepének vállalását. Az 1891. évi XIV. t. с testületi betegsegélyező pénztárak létesítését tette lehetővé. Ennek fontossága tudatában a kereskedelemügyi miniszter már 1892 januárjában levelet intézett a II. és I. fokú iparhatóság útján a Veszprémi Ipartestülethez, amelyben sürgette a segélypénztárak megalakítását. A testület elnöksége elzárkózott egy ilyen új intézmény létrehozásától, helyette a már fennálló iparosifjúsági betegsegélyező egyesület törvényes formák szerinti átalakítását támogatta.

8 Feltűnő, hogy a vasárnapi munkaszünetről szóló 1891. évi XIII. te, és az egész törvénycikk kivitele tárgyában kibocsájtott kereskedelemügyi miniszteri rendelet nem keltett különösebb visszhangot. Az iparosok Többségének nehéz anyagi helyzete közismert volt, vele az országos és helyi lapok több ízben foglalkoztak. Erre a tényre a Veszprémi Független Hírlap az 1892. év elején megtartott választási mozgalmak kapcsán nyomatékkal tért ki a veszprémi választók kimutatásakor. ,,Hogy mennyire megfogyott a városi választók száma, különösen az iparűző s középosztályban, ennek szomorú illusztrálásául közöljük az alábbi kimutatást. Érdekes, hogy több mint 100 csizmadia közül most csak 6 választó van; asztalos 1, csapó 7, fazekas 1. A rémséges adóemeléssel s a vele járó általános elszegényedéssel, erre a szomorú stádiumra jutottunk. Kimutatás: Ács Asztalos Alkusz Bábos Bádogos Bérkocsis Bognár Borbély Csapó Csizmadia Csutorás Cipész Építőmester Esztergályos Esernyős Edényárus Fazekas Kékfestő Földmíves Fuvaros Fürdős Fényképész Gyáros Hentes Kádár Kávés Kályhás Kereskedő Kéményseprő Kőfaragó Köteles Kocsigyártó Kocsmáros Kertész Kovács Kőműves 3 Komornyik 1 1 Lakatos 1 (gép, épület) 4 1 Mészáros 1 1 Molnár 9 3 Nyerges 1 2 Napszámos 5 2 Nyugdíjas szolga 1 7 Órás 2 6 Pék 3 1 Pálinkamérő 2 2 Rézműves 2 3 Sörmérő 1 1 Szabó 13 1 Szállító 1 1 Szatócs 10 1 Szappanos 1 2 Szódagyáros 1 41 Szobafestő' 1 1 Szűcs 2 1 Takács 1 1 Tímár 2 2 Tobak 1 6 Tőzsdés 1 2 Üveges 1 2 Vattás 1 1 Vendéglős 5 53 Zálogüzlet 1 2 Zenész 1 1 Zsibárus 1 1 Honoratív1 hivatalnok: 301 7 Kereskedő, 1 iparos, 3 földműves 248 5 összesen: 549"

9 Az iparos választók ilyen alacsony száma azt mutatja, hogy e réteg nagyobb része a választójoghoz szükséges évi 20 korona adóalappal és külön műhellyel sem rendelkezett. 1. ábra. Zuschmann János vendéglős A külső és belső feszültségek fokozódnak Az általános elégedetlenségből adódóan a bizalmatlanság növekedése és a közhangulat romlása a Veszprémi Ipartestület tevékenységének szinte valamennyi területén megnyilvánult. Ezt jelezték többek között a gyakori vezetőségi személycserék — az 1891. április 9-i elöljárósági ülésen Brenner Lőrinc alelnök leköszönt, helyette ismét Benkő Istvánt választották meg, egy évvel később az addigi pénztáros, Súly Ede lett az alelnök, Szilágyi Mihály a pénztáros

10 —valamint az Ipariskolával való konfliktusok számának növekedése. Az elnökség elhatározta, hogy — miután a tanoncszabadítás jogát magának tartotta fenn — ha a szabadulásra jelentkezett tanoncok okmányai egyébként rendben vannak, nem veszi tudomásul az Ipariskola igazgatóságának abbeli önkényes eljárását, amely a tanoncoknak akár indokoltan, akár indokolatlanul megtagadja az iskolai bizonyítvány kiadását. Nézeteltérés fonása volt az Iparoskörrel közösen bérelt ház is, amelynek bérleti díját továbbra is soknak találta az Ipartestület. Kedvezőbb lehetőséget keresve ezért szóba került Halassy Vilmos orvos háza és a Piac-téri Vassné-féle ház egyik helyiségének kibérlése. A sok vita közepette csupán egy esetben alakult ki említésreméltó egyetértés akkor, amikor Baross Gábor kereskedelemügyi miniszter, az Európa szerte elismert államférfi elhunyt. A tagok ezért elhatározták, hogy a jeles személyről jegyzőkönyvileg emlékeznek meg

12 , s a győri kamara által szervezett gyűjtőakcióban a Veszprémi Ipartestület 10 forinttal vesz részt a Baross-szobor felállítása ügyében.

13 Az amúgy is feszült helyzetet szinte válságossá tette az 1893. április 13—14-én Veszprém várost ért tűzkatasztrófa, amely a zömében iparosok-lakta Cserhát városrészen tört ki, ahol a szűk és hosszú utcákban 340 házat tartottak nyilván. A két napig tartó tűzvészben — amely a Szabadi utca, a Palotai utca, a Cigánydomb és egyéb távolabbi részek házaira is kiterjedt — mintegy 140 ház, köztük középületek, nagy gabona-élelmiszer- és faraktárak semmisültek meg.

14 A katasztrófát követően rögtön gyűjtésre, adakozásra mozdult a város, de országosan is elindult az akció a bajbajutottak megsegítésére. A kárt szenvedett iparosoknak az ország különböző helyein működő ipartestületek küldték el adományaikat, amelyekből 1893. június 23-án a polgármesteri hivatal-