Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Tanulmányok - V. Fodor Zsuzsa: A Veszprémi Ipartestület története (1892–1900) II. rész

TANULMÁNYOK 25 lyek a kisiparosok helyzetét szövetkezetek megalakításával igyekeztek javítani. Az érdékeltek a szövetkezetben egy olyan közös vállalkozás előnyeit látták, amely hitellel tudja segíteni tagjait, esetleg munkát szerez, közös műhelyt tart fenn és a nyersanyagbeszerzés gondját is magára vállalja. Az ügyért való következetes síkraszállás az 1898. évi XXIII. te. megalkotását eredményezte, amely a gazdasági és ipari hitelszövetkezetek megalakítását és működését szabályozta, s kimondta az Országos Központi Hitelszövetkezet felállítását a hitelszövetkezetek ügyének előmozdítására.

8 9 Az 1898. július 14-én szentesített törvény kedvezőbb irányba terelte a szövetkezeti mozgalom fejlődését, amelyben kétségtelenül az állami támogatás mértéktartó növekedése is megnyilvánult. 1898-ban pl. 46 656 koronát fordított az állam a kisipari szövetkezetek működésének elősegítésére.

90 Noha az 1884. évi ipartörvény 126. §-a a szövetkezetek alakulását a testület céljai közé sorolta,

91 ezzel a lehetőséggel mégis kevés testület élt, mivel a szegényebb kézművesnek nem volt pénze a szövetkezetben kísérletre, a gazdagabb pedig minden szövetkezeti mozgalomtól tartózkodott.

92 A kereskedelmi miniszter az 1897. évi jelentésben megállapította, hogy „a szövetkezés ügye mindeddig szunnyadozóban volt ipartestületeinknél", hiszen pl. 1896-ban 305 testület közül csak nyolcnál volt szövetkezet.

93 Felismerve azt, hogy a szervezésben elmulasztott idő egyre komolyabb veszteség, ezért Veszprémben is hamarosan megindult az érdemi organizációs munka. A Veszprémi Hírlap 1898. január 16-i száma mégcsak arról tudósíthatott, hogy a szabó és cipész iparosok zöme kívánatára szövetkezet van alakulóban. Az 1898. december 25-én megjelent szám már arról értesített, hogy „a kisiparosok ipari szövetkezetet létesítettek Veszprémben, elsősorban építési faraktárt, deszkaraktárt, a szabók és cipészek pedig szövet, illetve bőranyag üzletet fognak berendezni. A szövetkezet 50 korona névértékű üzletrészek alapján létesíttetik, s azok értékét egyszerre, havonkint és hetenkint is befizethetik az üzletrész vásárlók a szövetkezet pénztárosánál, Márton Gábor kereskedőnél. A felvételi díj üzletrészekint 1 korona". A veszprémi iparosok szövetkezetének 24 tagú szervező bizottsága Husvéth Márton tekintélyes iparost választotta meg elnökévé .

9 4 Figyelemre méltó fellépés az országos iparos közéletben Amíg az 1899-es év végi országos szereplésre sor került, számos említésre méltó esemény történt az Ipartestületben, elsősorban a szegény iparosok támogatása területén. Mind több jótevő nevét örökítették meg a jegyzőkönyvben, akik az elaggott iparosok segélyezéséhez több-kevesebb összeggel járultak hozzá. Posch Endre, Weisz Jakab, ifj. Rognai János, Fülöp Mihály nevét kell kiemelni, akik a 20-tól 100 koronáig terjedő összegek befizetői voltak?

5 Az 1898-as év folyamán székely iparos tanoncokat helyeztek el Veszprémben, s tanulásukat az Ipartestület is támogatta. Emiatt tett a városban látogatást László Gyula marosvásárhelyi iparkamarai titkár, aki elismerését fejezte ki a testület ezirányú segítségével kapcsolatban.

96 Külön intézkedett az elöljáróság arról, hogy a szegényházba került iparosokat más cellákba rakják, elkülönítve a város elzüllöttjeitől, hogy azok inzultusoknak ne legyenek kitéve.

97 A március 26-án megtartott közgyűlésen ismét tárgyaltak az utasszálló helyzetéről, mivel gyakori panaszként merült fel a berendezésének igen kopott és avult állapota. Az is felmerült, hogy a viszonylag nagy forgalmat lebonyolító — 1898-ban kb. 1200 fő — intézményt a tervbevett, saját ipartestületi házban rendezik be. Ez alkalommal született az a döntés, hogy Széli István jegyző fizetését 90 forinttal megemelik, mivel a már délutánra is áthúzódott, megszaporodott hivatali óraszám miatt a 450 forint méltányosabb egy évre. 1899. szeptember 17-én Budapesten megtartották^ a hazai ipartestületek központi bizottságának ülését, ahol a kolozsvári V. iparos kongresszus programját állították össze. A kézművesiparosság képviselői megállapították, hogy „ ... ez osztályunknak széles rétegei olyan sanyarú helyzetben küzködnek a megélhetés legszerényebb feltételeinek megteremtéséért, hogy nem csoda, ha a négy előző nagygyűlésünk által elért eredmények általánosságban kielégítőnek nem találtattak." Egyértelmű volt az a nézet, hogy ,,. .. az illető (ti: az önálló vámterület, az ipartörvény reformja, stb. — kiemelés F. Zs.) kérdések addig le nem kerülhetnek nagygyűléseink napirendjéről, míg sérelmeink teljes mértékben orvosiára nem találnak."

98 Ezen az ülésen a Veszprémi Ipartestületet dicséretben részesítették és a vásári ügyekkel kapcsolatos referátumra Szilágyi Mihályt előadónak felvették.

99 A szövetkezeti törvény bevezetése óta eltelt év változó eredményeket mutatott fel az iparosok szövetkezeti szervezkedése területén. A várt nagy lendületű kibontakozást számos ok akadályozta, így a rossz keresti viszonyok és a gyáripar nem szűnő versenye, amely felőrölte az iparosság vagyonát. A szegény kézműves egyfelől hitelt, másfelől előleget vett fel a legtöbb esetben, így még ingatagabbá vált az amúgy is labilis anyagi helyzete.

100 A szövetkezet adta lehetőségekkel való ésszerűbb gazdálkodás megismertetésére dr. Horváth János budapesti iparhatósági biztos érkezett Veszprémbe, aki október 22-én előadást tartott a városháza tanácstermében. A vendég tartózkodási költségeit (szállás és étkezés a Korona szállóban) az Ipartestület vállalta magára. 1899. október 14-15-én Kolozsvárott lezajlott az V. Országos Ipartestületi Kongresszus, amelyen a veszprémi testületet — Szilágyi Mihály megbetegedése miatt — Posch Endre képviselte. A kongresszus munkájáról, a megvitatott témakörökről az Ipartestület elöljárósági tagja a november 19-i ipartestületi közgyűlésen számolt be, ahol a vásárügy országos rendezésével kapcsolatos indítványát is előadta. Az új vásárok elszaporodása a kisiparosokat egyre kedvezőtlenebb helyzetbe hozta, ezért Posch Endre javasolta, indítson a Veszprémi Ipartestület egy országos mozgalmat, amelyben a képviselőházat és a kereskedelmi minisztert egy új törvény megalkotására kérik az alábbi pontok alapján : „1. A vásárok megtartását, esetleg változását azon megye és a szomszéd járások ipartestületeivel kellő időben kötelezőleg ismertessék. 2. Válasszanak a vásártér rendező bizottságába az oda járni szokott vidéki iparosokból minden helyre egy 6, esetleg több tagból álló bizottságot. 3. Miután Magyarországon a vasutak kiépülése óta — a megtiltás kérése ellenére — közel háromszáz helyen több, mint ezer új vásárt engedélyeztek, többé új vásárokat ne engedélyezzenek, hanem a jelenlegi fölösleges vásárok számát csökkentsék. 4. Miután vannak egyének, kiknek iparuk nincs, a vásárokon szabadon, legtöbb esetben elsőbb helyen, mint a rendes iparos árusítják többnyire külföldi iparkészítményeiket, csak olyan egyénnek engedjék meg a vásáron való kirakodást, akik iparengedéllyel bírnak és Magyarországon adót fizetnek.