Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.
Apróságok - Solymosi László: Guden magánoklevele másodlagos pecsétjének eredete
104 APRÓSÁGOK letúr. 3 * Isten dicsőítésére, nem kétséges, a szertartást végző papság hálaadó éneket énekelt és közben a solutio manus színhelyéről bevonult a templomba. Az Árpád-kori pecsétritkaság körirata a tüzesvas-próbát lezáró dicsőítéssel áll szoros kapcsolatban. A pecsét köriratának idézett szövege Fortitudo mea et laus mea Dominus — a Bibliában három helyen (Ex 15,2, Ps 117,14; Is 12,2) fordul elő. Mindháromszor szabadulás utáni örvendező, dicsőítő, hálaadó részletben. Először abban az énekben szerepel, melyet Mózes és Izrael fiai akkor énekeltek, midőn szerencsésen átkeltek a Vörös-tengeren, és üldözőik feje fölött összecsaptak a hullámok. Másodszor a kevésbé konkrét szabadulás felett érzett örömet kifejező 117. zsoltárban. Harmadszor pedig Izaiásnál bukkan fel, aki miután megjövendölte, hogy az asszírok által fogságba hurcolt és szétszórt nép Egyiptomból való szabadulásához hasonlóan visszatér hazájába, az idézett részletet belefoglalta a próféciája beteljesedésekor mondandó magasztalásba. Mindhárom előfordulás szövegkörnyezete párhuzamba állítható az istenítéletre kötelezett személy helyzetével. Neki valamilyen vádtól kellett megszabadulnia. Ezt hasonlóképpen csodás módon érhette el, a vádtól csak istenítélet segítségével tisztulhatott meg. Megszabadulása feletti örömét és háláját a liturgia a hasonló körülmények között fogant bibliai dicsőítő énekkel vagy annak részletével fejezhette ki. Annál is inkább, mert a tüzesvas-próba szertartásának oratiója 35 említi az egyiptomi fogságból való szabadulást, s azok, akik a IX. századtól kezdve az istenítélet jogossága és fenntartása mellett érveltek, többek közt a vörös-tengeri csodás átkelésre hivatkoztak. 3 * Bár datálásával és ábrázolásának megfejtésével egyelőre adósak maradtunk, a liturgikus ihletésű körirat és az istenítéleti szertartás közti összefüggés alapján mondhatjuk, hogy a különleges pecsétet istenítélet, elsősorban tüzesvas-próba alkalmával használták. Fennmaradását döntően annak köszönhetjük, hogy rendeltetésszerű használata mellett vagy inkább után a veszprémi székesegyház kanonokjai a saját érdekükben a XIII. században két oklevél megerősítésére is igénybe vették: az istenítéletnél alkalmazott pecsétnyomójuk felhasználásával két addig pecsételetlen oklevelüket: Guden és Zaah végrendeletét utóbb függő pecséttel látták el. Eljárásuk nem volt egyedülálló. A XIII. században az is előfordult, hogy a perbehívásra szolgáló idézőbillogot másodlagosan oklevél megpecsételésére használták fel. így került Tristanus comes és minden bizonnyal a veszprémi székesegyház idézőpecsétje oklevélre. 37 Mindebből arra következtethetünk, hogy az Árpád-kori pecsétritkaság Guden és Zaah végrendeletén eredetileg a veszprémi székesegyház istenítéleti pecsétje volt. JEGYZETEK 1. Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. Studio et opera Georgii FEJÉR I-XI. (továbbiakban: Fejér) Budae, 1829-1844. IX/7. 631—735. Anccdota a Christophoro Веке cruta ac históriáé cathedralis ecclesiae Wespiimiensis inserta. Az 1842-ben megjelent kötet függeléke 1309-ig bezárólag 68 oklevelet közöl Veszprém bői. 2. WENZEL Gusztáv: Okmányi kalászát. Magyar Történelmi Tár 2(1855), 167-215. passim, Árpádkori új okmánytár. Közzé teszi WENZEL Gusztáv. I—XII. (továbbiakban: Wenzel) Pest, Bp., 1860-1874. I. V. 1. és az egyes kötetekben passim. 3. Hazai Okmánytár. Kiadják NAGY Imre, PAUR Iván, RÄTH Károly, VÉGHELY Dezső, IPOLY Arnold. I-VIII. Győrött, Bp., 1865-1891. passim; Zala vármegye története. Oklevéltár. Szerk.: NAGY Imre, VÉGHELY Dezső és NAGY Gyula, I—II. Bp., 1886-1890. passim. 4. FEJÉR PATAK Y László: Oklevelek II. István korából. (Értekezések a történelmi tudományok köréből XVI. köt. 4. sz.) В p., 1895. (továbbiakban: II. István) 7-8, 19-20. 5. Uo. 9-10.; FEJÉRPATAKY László: III. Béla király oklevelei. III. Béla magyar király emlékezete. Szerk.: FORSTER Gyula. Bp., 1900. 159160. 6. FEJÉRPATAKY László: A veszprémi káptalan kincseinek összeírása 1429-1437. évekből. Történelmi Tár 1886. 553-576., Uo. 1887. 173192.; Uó\: A veszprémi káptalan könyvtára a XV. század első felében. Magyar Könyv-Szemle 1885. 137— 151. Vö. SOLYMOSI László: Könyvhasználat a középkor végén. (Könyvkölcsönzés a veszprémi székesegyházi könyvtárban.) In: Tanulmányok a középkori magyarországi könyvkultúráról. Szerk.: Szelestei N. László. Bp. 1989.75-77. 7. FEJÉRPATAKY: II. István, 9. 8. Uo. 10-12. 9. GUTHEIL Jenő: Veszprémi Okmánytár. 2. sz. (Kézirat) 10. ECKHART Ferenc: Hiteles helyeink eredete és jelentősége, (továbbiakban: Hiteles helyeink) Századok 47(1913), 648., Franz ECKHART: Die Glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. MIÖG Ergänzugsband 9, Heft 2. (1914), 411. 11. SZENTPÉTERY Imre: Magyar oklevéltan. (A magyar történettudomány kézikönyve II. köt. 3. sz.) Bp., 1930. 48, 53. vö. KUMOROVITZ L. Bernát: A magyar pecséthasználat története a középkorban, (továbbiakban: Pecséthasználat) A jászóvári premontrei kanonokrend gödöllői Szent Norbert gimnáziumának és Szent-Norbertnevelőintézetének évkönyve az 19431944. iskolai évről. Gödöllő, 1944, 308. 12. KUMOROVITZ L. Bernát: A középkori magyar ,magánjogi" írásbeliség első korszaka (XI—XII. század), (to vábbiakban: írásbeliség) Századok 97(1963), 5. 13. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke, (továbbiakban: Reg. Arp.) I. Szerk.: SZENTPÉTERY Imre. Bp., 1923. 620. sz. 14. Veszprémi regeszták (1301-1387). összeállította KUMOROVITZ L. Bernát. Bp., 1953. 184. és 785. sz. 15. Magyar Országos Levéltár, Diplomatikai Levéltár (továbbiakban: DL) 7. WENZEL I. 24-27., III., 155-156. Vö. KUMOROVITZ: írásbeliség, 5., Reg. Arp.1554.sz. 16. SOLYMOSI László: A hiteleshelyi pecséthasználat kezdeteihez, (továbbiakban: Hiteleshelyi pecséthasználat) Magyar Herold 1 (1984), 118119. 17. KUMOROVITZ : Pecséthasználat, 322-323, 333 és mellékletek, FÜGEDI Erik: Középkori pontifikális pecsétek Magyarországon. A középkori Magyarország főpapi pecsétjei a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának pecsétmásolat-gyűjteménye alapján. Szerk.: BODOR Imre. Bp. 1984. 13-16. és mellékletek; SOLYMOSI László: Észrevételek a Ciszterci Rend magyarországi történetének repertóriumáról. Levéltári Közlemények 55 (1984), 242-243,247-250. 18. SÓLYMOS: Hiteleshelyi pecséthasználat, 94, 110-114. 19. -ARNOLD v. IPOLYI-STUMMER: Beiträge zur mittelalterlichen Siegelkunde Ungarns. Mittheilungen der kaiserl. königl. Central-Commission zur Erforschung und Erhaltung der Baudenkmale 4 (1859), 245-250, 266-270, 291-302., Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae. I—II. Ad edendum praeparavit Richard MARSINA. Bratislavae, 1971-1987. (továbbiakban: Marsina) 362-363, II. 504. és mellékletek. 20. SÓLYMOS Szilveszter: A pannonhalmi hiteleshelyi pecsét ikonográfiája. Művészettörténeti Értesítő 30 (1981), 136-138. 21. SOLYMOSI: Hiteleshelyi pecséthasználat, 111-113. 22. Ezekre a pecséttípusokra lásd KUMOROVITZ: Pecséthasználat, 289, 296-297. 23. Adolph FRANZ: Die kirchlichen Benediktionen im Mittelalter. II. Freiburg, 1909. (továbbiakban: Benedik tionen) 306-314, 337-338. 24. Claudius Frh. v. SCHWERIN: Rituale für Gottesurteile. Heidelberg, 1933. (Sitzungsberichte der Heidelberger
