Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Évforduló - Terray Barnabás: Veszprém megyi utódvédharcok a pákozdi csata előtt 1848-ban

98 ÉVFORDULÓ Délután 2 órától 6 ig ismét erős menetelés, czéllövészet, — utánna a fegyverek tisztítása, estve 8 órától kettős őrállások és rekonscirozó csapatok kiküldése, lovas őrök is lettek kiküldve száguldók. Megvacsorázván szivarra gyújtottunk körbe heveredtünk Serk József — Pokorny Jeszenszky meg Németh Jóska, sok mindenféléről elméikedénk, haza is gondoltunk, mi történik ott! ők mi rólunk nem tudnak semmit, hogy és mint leszünk hosszú bizonytalanságban, az olyan legények, mint Edus, meg Pista barátunk kiknek sem kisebb sem nagyokra gondja, — hanem hát ne csináljunk magunknak itt kedélyt lehangoló epekedést, a Haza mindenek előtt!, mig az veszélyben forog, békénk nyugodalmunk sehol, azt kérdeztem Németh József adjutánstól, mi tör tént a Hódos alatt Filó János elfogott lóval? hát azt monda egy Vilmos huszár lova, mely megszökött, ő utánna futkosott, hogy belefáradva kidőlt, magára hagyta, reményivé, hogy majd magától visszatér, hanem felétek tévedt, miután a ló is belefáradt, megszelídült; ugy hagyta magát elfogni, már visszaadatott az illetőnek.,— Tiz órakor mentünk aludni, az esti rendelkezések után azt lehetett gyanítani, hogy Jellasich fészkelődik; mert a megkettőztetett őrök és a száguldó huszárok kiküldése, meg az, hogy le ne vetkőzzék senkiis, nyugalmas alvásra nem bátorított, nagyon nyugtalan éjelem volt, hasonlóul panaszkodtak mások is; hanem minden baj nélkül virradott reánk a szép reggel. 27: megkímélt bennünket az esti parants az őltőzéstül, hanem az attilát levetve megmosdottam, a csizmát levetve, újból húztam fel, azt hittük továb vonulunk; azonban csendesség, — kényelmesen megreggelizénk, utánna egész d.e. 11 ig mindennemű gyakorlatok, még a lovasság és tüzérek is tartottak felvonulási gyakorlatokat. Kövekezett az ebéd, letelepedve jóizüen falatozánk, mert délig jól kifutkostuk magunkat, igaz, hogy jó ebédünk is volt, Szakai Elek századosunk kitűnő inyencz volt az étlap rendező, ő maga is jó szakáts, aztán itt Székesfehérvár piatzán minden kéz alatt, bor, kenyér, kitűnő, hát itt kényelmes volna ugy jádzva gond nélkül elheverni; hanem amint tréfásan enyelegve pajzánkodunk, jön a parantsolat készenlétre, pont két órakor indulás. Hova, merre? majd a vezetők után: tehát készüljünk, köpenyegemet átadtam emberemnek, szigorúan meghagyván neki, hogy a hol telepedünk azonnal keressen fel és hozza el köpenyemet.— Felkészülve vártuk az indulást, két óra helyett 4 kor indultunk a budai utón, már Pákozdot jól elhagytuk, egyszer 6—7 óra között megállítják az egész hadtestet, ott álltunk vagy egy félórát, visszafelé vezényeltek és kitérve az Országúiból a pákozdi hegyekre vezettek fel ott telepedénk le, mire helyre vergődénk sötét estve lett, kényelmetlen, lejtős parton nem jól találtuk magunkat, aztán Székesfehérvárott lett volna módunk magunkat ellátni, ha tudtuk volna, hogy ilyen pusztában kötünk ki, mit is tegyünk, hol veszünk enni valót? Pákozd legalább 3/4 órányira, meg kérdés, ilyen faluban kapható-e? Ha legalább kenyerünk és vizünk volna! A mig igy töprengünk kolomphangot hallunk, itt közelibe valami birkanyáj legel, küldjük el Filó János tizedest és két erős köznemzetőrt, hadd vegyenek egy jó birkát, vagy kettőt is, más tizedest szintén két emberrel Pákozdra, vegyenek két nagy kenyeret és kérjenek kölcsön egy nagy katlant, hozassanak vizet, vegyenek burgonyát, hagymát, egy órán belől már a gulyás készült, még borért küldtünk s együtt volt a vacsora századunk elvolt látva; nagy bajom volt, az emberemet nagyon későn találtam meg, a szekerek a mi telepünktől távoleső völgyben rendeltettek; de nagysokára mégis elhozta köpönyegemet, - megvacsorálván szivarra gyújtva egész 10 óráig okoskodtunk, hogy mi zűrzavar okozta a hadtest visszafordítását és a meredek hegyre való szállásoltatásunkat, kutya van a kertben monda Pokorny Ede, már baj van, rossz éjszakánk leszen, de ha bármi nyugtunk lenne is, hiszen sem ülni, sem állni feküdni pedig éppen nem lehet, kénytelenek leszünk virrasztani. — Bizony hosszú éjjelünk egész éjjel beszélgettünk, szivarozgattunk szidtuk azta nyomorult horváth gazficzkót, aki annak a jezsuita növendékek vakeszközeül a mi megrontásunkra a szabadság elgázolása, a népek rabigába való visszaeröltetésére ajánlotta fel magát; de ha sikerül, amint reményijük, e czudar hadat csúffá tenni, ha őt elevenen kézre kerítjük, reá olyan büntetést gondolunk, amelytől minden önkényzsarnok, és hazaáruló megborzadva, örökre vissza rettenjen ...ugy éjfél után 3 órakor már végképen kimerülve, erőt vett rajtam az álom és két óráig olyan mélyen szenderegtem, hogy csak 5 órakor éb redtem, az erős állomtól szintén duzzadt a fejem. 28: Nyújtózkodva jó reggelt kívántunk egymásnak, azt óhajtotta mindenki, hogy akárhova, csak innen hova eléb menjünk! Kívánságunk szerént mégis történt, már 7 órakor kiindítottak, két ora alatt elértünk a sukoroi szőllők irányába, itt felvezényeltek a szőllők feletti szántóföldekre, fensikot képező területen telepedénk le, hol vették, hol nem vették, volt a tábornak vagy 12 darab tehén és ökörből álló gulyája, már mészárosa is abból ott azonnal részeltették a zászlóaljakat, századokat, Filo János az én szakasz tizedesem lett a marha ügyelő, helyettesíteni kellett tehát, A konyhát ellátva készült a gulyás és egyéb étkek, a markotánosok gondoskodtak reggeliről, délre borról. Délben szokott rend szerént egy kiválasztott helyen körülültük asztalt képző földre teritett abroszt és jó étvággyal fogyasztottuk ebédünket, jó borunk is volt, hát minden bubánatunkat elfojtottuk, hol egyik, hol a másik lökött ki egy kedvderítő jókivánatot, vendégünk is érkezett a szomszéd Vázáktól egy főhadnagy, a ki egy szót sem tudott magyarul; különben megnyerő jó ajánló külsejű német férfiú, a kit Szakai Elek az ő szokott humorával azonnal igen barátságosan köszöntött fel, és mi mindnyájan chorusban éltettük, mire ő aztán viszonozva ,,

meine Herren ich will auch mit einen Hertzenwünsch mein Glas erheben, und wünsche: eine Pfeifen tabak—

" mire mindnyájan egymásra tekintve, hogy ez az atyafi a mi őszinte vendég becsülésünkel szemben gúnyolódik, és ő ezt megszimatolván, minden áron ötölt hatolt, csavarta, igazított volna meggondolatlanul kiböffentett ostobaságán, egészen magánkívül zavarba kínlódott,— Szakai Elek a milyen rendkívüli hideg véralkatú csak ugy sáppadozott, meg mások is a körben, olyan furcsa hangulat mutatkozott az arczizmok jeleiből mintha mindegyik kihívni készült volna, és ismét egyaránt mintegy szánalommal szemlélték gyáva meghökkenését, ilyen helyzetben nyújtotta neki Szakai dohányzacskóját, mégis töltötte pipáját és igen alázatos nyájas bókok között nyújtotta vissza; hanem a derült viszony elnémult, a társalágás komoly szint öltött, — hát volt ennek a fellobbanásnak komoly háttere, mennyiben ezek a császárlével telitett ingyenélők a nemzetőrséget lenézve semmibe vették, miről alkalmunk volt nemcsak egyszer minden kétséget kizáróan meggyőződni, mert ismerős körben minden féle ötlet tréfaszámban kölcsönösség fejében elmegyen, -- megjegyzem hogy ezen félreismert vázafőhadnagy éppen nem tartozott a megrovandók közé, későb beállt honvédnek, merész, bátor példás jó katona, hűen harczolt a magyar nemzet szent ügyéért, a