Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Évforduló - Terray Barnabás: Veszprém megyi utódvédharcok a pákozdi csata előtt 1848-ban

ÉVFORDULÓ táborba, oda szállítok két szekerén egyenruhát. Még vagy egy óra hosszat együtt beszélgettünk, azután elbú­csúztunk anyámmal együtt tőlük és ők kocsira ülve mentek haza Lipta­gergére. ...Losonczal egy sem mérkőzhet... én ezt magyar országnak hasonló kis városai között a legmagasabb polczon első helyre érdemesítem...Balassa­gyarmat..Zólyom...Rimaszombat... ...Rozsnyó... ..Mindezekhez mérten Losoncz városunk valóságos köztársaság, nagy itt az értelmiség, a miveltség, a de­mokratikus egyenlőség, a társadalmi életben nincs elválasztó személyválo­gatás, itt mindenki ismeri a magyar nemzet történelmét, itt mindenki él és hal a szabad eszmékért, hazafiúi tiszta lelkesedés dagasztja mindenki kebelét, egy mindnyájáért, mind­nyája egyért, mintha ez a város egy századdal meghaladta volna társait. Hiszen itt egy erélyes fölhivásra, hogy a Haza vészéiben, tán egyet­len ép kézlábu férfi sem maradt vol­na el a többitől,...Habár, érzelmeim lelkesedésem nem változott, mégis a maradandó kinokat, melyek azóta szakadatlanul körül zsiborganak már tovább el nem birnám, szintén bele­betegedtem, már két nap óta iszonyú fájdalmakat szenvedek kólikában... ...Igazi butsu vacsora volt... ...és még becsomagoltam egy kis bőröndbe 4 inget 3 lábravalót, az egyenruhámat és okmányaimat, csá­kómat, kardomat, puskámat egy helyre összerakva, anyámék és Amá­liám lenyugottak, én meg köpenye­get öltve, szivarra gyújtottam és kün a folyosón vissza emlékezve, a je­lenkort mérlegelve, következtetést óhajtottam kivonni a jövőre, hogy hova vet ki élethajónk, mivé leszünk hova jutunk, az örömujongva meg­ünnepelt szabadság és jobb jövő re menyét tán nagyobb visszaesés köve­ti, itthagyom e nőt... szegény anyá­mat elbocsájtom... mi lesz mind ezek­ből, ha egy nyomorult horvát golyó felém téved? — — ezer mindenféle kérdés keresztezte agyvelőmet... Job­ra balra hánykolódva kinlódtam, aludnom nem lehetett... alig vártam a reggelt... Reggel hatkor jött jelenteni az egyik őr, hogy készen vannak, jó mondám, hát csak menjenek, legye­nek ébren, hogy baj ne történjék, az­tán Pesten egyenesen a fehérhajó czimű vendéglőbe száljának, engem ott találnak... a boltot kinyitották, azonnal megtelt butsuzó polgártársa­im és olyan nőkkel, a kiknek férje­ik már 3 kán indultak és most azt sem tudják élnek e még, vagy hol és merre vannak, megraktak levelekkel, aztán alig győztem mindenkivel ke­zet fogni és elbutsuzni, a bérkocsim már előállt, még a Jónás bandája is megjelent; de kértem őket, hogy ne húzzanak, most hagyák akkorra, ha diadallal megkoszorúzva térünk visz­sza, ...pont 7 órakor indultunk, —9 órakor Ludányba és délre Balgyar­maton voltunk a Zichiben,—... 3 óra­kor Rétságon és 6 órakor Váczon a felszálló hidnál ültünk gőzösre, 8 órakor Pesten szálltunk ki ... a fe­hérhajó vendéglőbe, hol a számunkra az emeleten kijelölt 8 sz tágas szo­bában foglaltunk helyet... 18 kán jókor felkészülvén... Amá­liámnak megírni..., ha a mint számí­tom szekereim holnap ideérkeznek, ugy velük 20 kán megyek Székesfe­hérvár felé a táborunkba, - itt rop­pant nagy a mozgalom, szakadatla­nul szállítják minden irányba a fel­szerelt zászlóaljakat, minden órán várják Jellasits hadaival a találkozást, a budai oldalon sánczokat hánynak, hol urak úrnők kivétel nélkül hányák és holdják (sic!) a földet, legnagyobb zavart okoz a számtalan kém és áru­ló.—... 10 óra után hadnagyi disz egyen ruhámban csákóval kardosán övvel mentem ki, az őrök mindenütt tisztelegtek, a mit megrestelve, siet­tem vissza átöltözni...találkoztam is a zászlónkhoz tartozó több nógrádi collegával: Zmeskál Zsiga, Ozmitz ­Fay — Berezeli s.a.t. a kiktől meg­tudtam, hogy a mi dandárunk 16 kán indult ki Pestről Fehérvár felé., ha­nem hogy hol fog megállapodni, azt nem lehet tudni, hát Ti mit müvei­tek itt, ha szabad tudni,? reconválen­sekül maradtunk kórházban, de már legközelebb berukkolunk, és te miért vagy itt? én a századunk egyenruháit vártam be Losonczon, magam az estve érkeztem, a ruhaszállító két szekér valószínűleg holnap érnek be, és ezen esetben 20-kán indulok velük a táborba, így váltunk egymástól— Elmentem még a térparancsnok­ságra, báró Baldácsy volt a térpa­rancsnok, okmányaim velem, bemu­tattam magamat és okmányaimat, és hát ön mozgó nemzetőri tiszt és czivilben mutatja be magát? s midőn elmondtam, hogy kardosán felkészül­ve indultam; de resteltem azt a min­den léptem nyomon való tisztelgő kapkodást, visszasiettem szállásomra és levettem, mosolygott.— Meddig időzik itt? Előre jöttem külön ko­csin, egy időben indultunk; de én váltott fogatokon egy nap alatt ér­tem anyámmal, a ki innen holnap gőzösön utazik Paksra, az én eskor­tom pedig valószínűleg holnap érke­zik és így 20 kán utazom velük a tá­borba. — Hát tudja e hol van a dan­dárjuk? Biztosan nem tudom; hanem az értesülésem szerint az irány Szé­kesfehérvár, látomásozva visszaadta. Délben visszamentem a fehérhajó­hoz...Gyönkre postán még Losonczról küldtem két leltárt a melyből vagy о­nállásunk kiviláglik és abban az eset­ben, ha én a csatamezőn elesném az én kedves Amáliám édes anyámnak 3000 forintot juttasson; ...A Liget­ben a bimbó korcsmánál meguzso­názván... este mentünk a színházba, az alvajáró operát adták, ... én nem alhattam, a falat rágtam kinomban ...kétségbe ejtő kinokat álltam, alig vártam az 5 órát felöltöztem,... bú­csúzás után siettünk a hajóhoz... midőn 3 kat csengettek váltam el tő­lük, és siettem ki a partra, ott álltam mintegy megbűvölve, az induló gőzös után butsut intve mig el nem tűnt a láthatárról. ..itt állok a pusztában el­hagyatva, ...mivé leszek?... Péter öcsémről sem hallunk, él e még? ..Xe­serveimet enyhítendő levélíráshoz fogtam...midőn végeztem postára adtam, utánna hat óra utánnig a du­naparton sétáltam, szintén belefárad­va tértem vissza szállásomra, a szál­lító fedezeti tizedesem már keresett, ott álltak a kocsi színben, lementem körülnéztem semmi baj nem történt, szerencsésen megérkeztek,... az egyik szekerén számomra ülést hevenyész­szenek, meg a kis bőröndömnek is he­lye legyen: együtt megyek magukkal, aztán itt az éjjel ébren legyenek, mert itt nagyon ügyes és sok a tolvaj, — Tizedes barátom rendeljen mindegyi­kök számára egy egy részlet marha­hús pecsenyét, egy egy meszely bort és kenyeret, a kocsisoknak is, majd én kifizetem, - ennek igen megörül­tek s megköszönték,— ...9 óra volt, még elmentem a szekereimet körül­nézni, azután bementem a számlámat kifizetni, hogy reggel mi sem késlel tessen... Átnyomorogtam az éjt, pont 6 kor indultunk, már előttünk ment egy csapat honvéd át a hidon, ...Té­tényben röviden időztünk,...Marton­vásár, Nyéken át, délután 6 órakor értünk Székesfehérvárra, itt beszáll­tunk éjjelre, már itt mindenféle ka­tonasággal találkoztam Мак tüzér őrnagy személyesen adott előadást és oktatást egyik téren az ágyuk kö­zött, voltak ott 14—15 éves fiuk, és milyen figyelemmel halgatták tanáru­kat, -ezután gyakorlaton tartottak... ...Мак tüzérei nagyhitü nevezetesség­re emelkedtek, azt mondta az ellen­félnek frantzia tüzérei vannak. Székesfehérváron félig otthon éreztem magamat, Palota, a hol ta­nultam nem is egészen hét mérföld­nyire van, ha átrándultam volna, Czóbelék bámulva, tán szívesen fo­gadtak volna, ámbár Czóbel ur szive inkáb Béts felé vonzott, hát mint önkéntes nemzetőrt talán nem egé­szen nyilt szívességgel láttak volna;

Next

/
Oldalképek
Tartalom