Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Évforduló - Terray Barnabás: Veszprém megyi utódvédharcok a pákozdi csata előtt 1848-ban

ÉVFORDULÓ 93 TERRAY BARNABÁS VESZPRÉM MEGYEI UTÓVÉDHARCOK A PÁ

KOZDI CSATA ELŐTT 1848-BAN Egy — hadtörténeti és helytörténeti szempontból egyaránt - értékes és érdekes kézirat került elő a Szerző' kutatásai során az Evangélikus Országos LevéLárból. (Archívum Generalis Ecclesiae. ,,V.118.b. Busbak Ádám korrajza". Eredeti kézirat. 403 p.) A kézirat szerzője Busbak Ádám, a losonci „mozgó nemzetőrség" tisztje volt 1848 -1849-ben. Az alábbiakban közöltek csak részét képezik a teljes kéziratnak. Busbak (Pusbach) Ádám a Tolna vármegyei Gyönkről származó vaskereskedő volt Losoncon. Gyermekkorát Gyönkön, inaséveit a Veszprém vármegyei Várpalotán töltötte. Mint vásározó kereskedő inas évente többször végigjára Siófok és Székesfehérvár környékét. Ismerte az utakat és tökéletes helyismerettel rendelkezett ezen a környéken. írásának azt a részét közöljük (először nyomtatásban), amelyik a Siófoktól Pákozdig katonaként megtett útját és azzal kapcsolatos eseményeket örökítette meg. Emlékezései azért is érdekesek, mert a magyar hadseregszervezésnek azokat a pillanatait rögzíti, amikor a háromféle elemből lényegében még meg nem alakult magyar hadsereg szembeszáll a támadó horvát bánnal. A ,nemzetőrség" szervezése a Batthyány-kormány hivatalos rendelkezései alapján már 1848 áprilisától megindult az egész ország területén. Nógrád megyében Losoncon és Balassagyarmaton folyamatosan jelentkeztek újoncok a hadseregbe. Ezeket rögtön Pestre, az akkor felállított I. honvédzászlóaljba irányították, ezekkel harcolt együtt az emlékiratíró szeptember végén Lepsénybe érkező ,,mozgó nemzetőr" zászlóalja. A nemzetőrök egy része lakhelyén maradt, a rend fenntartására szervezték meg őket. Busbak Ádámot a losonci iparoskör szervezésében kifejtett tevékenysége alapján választották meg bajtársai egyik tisztüknek, bár katona eddig sohasem volt. Kinevezését a losonci ,,térparancsnokság" hagyta helybe. (Még kardja sem volt a választás napján, de éjszaka már a város őrségét szervezte.) A nyár óta Pesten szolgáló losonciak az I. honvédzászlóaljjal az elsők között vonultak fel Pestről Székesfehérvárra,az elkövetkező harcok színterére. Ök felszerelést még Pesten kaptak. A losonci nemzetőrségből a ,,mozgó" részbe jelentkezőket szeptember 3-án indították útnak Pestre, majd onnan a Velencei-tó irányába. Ezek felszerelésének Losoncon kellett volna elkészülni, ilyen tömegű ruházatot, csizmát, nem tudtak a helyi iparosok napok alatt kiállítani. Busbak két hét késéssel indult a felszerelést szállító kocsikkal az elindult két századnyi mozgó nemzetőr után. Szeptember 23-án érte utol csapatát, az anyagot szabályszerűen átadta Lepsény melletti Bozsokon. A kocsikról a két századon kívül még a zászlóaljukhoz tartozó Balassagyarmatiaknak is jutott valamennyi anyag. Az ,,új vendég"-et, mint kocsin érkezett pihent katonát már másnap éjszakai előőrsbe osztották be. Jókedvű, szépen felszerelt csapatával épp Guyon szemeláttára vonult el. Mint írja: „Üdvözlést vezényeltem „whin h. Lieutenant? auf forspont Herr Major, Sind sie nur gut wachsam!" A pákozdi csata után a hadszíntér a magyar hadsereg birtokában marad. A magyar főhadiszállás Martonvásáron tanácskozik, mert Jellasics déli hadseregcsoportjának támadásától akkor itt még tartani kellett. Busbak Ádámot itt szerelik le. Még háromszor kerül a harcok közelébe. 1849 májusában Nagysallón keresztül szállít élelmet az éppen felszabadított Komáromba, az akkor még el nem temetett halottakat látva a csatatéren. 1849 márciusában lényeges szerepe van Beniczky losonci rajtaütésében és győzelmében. Úgy mondhatnánk, pár emberével ők a „felderítők" A Honvédelmi Bizottmány részéről utolsó kétségbeesett lépésként szervezett „népfelkelésben" még részt vesz a losonci nemzetőrség észak felé avval a teljesíthetetlen feladattal kiküldve, hogy próbálja meg a Besztercebánya felől felvonuló orosz hadseregrészeket feltartóztatni. Ezt a három napig tartó fellángolást már a síri csend - és Losonc porigégetése - követte. Erről, és az 1850-ben Losoncra érkező hadbíróság nyomozásáról is részletesen ír a szerző. Ezek már nem Veszprém megyei témák. Az emlékirat helyesírását törekedtem betűhíven követni. A múlt idő és tárgyrag összecserélése, az egy és két „b" írásának pontatlansága, а с helyett a ez használata, egyes szokatlan ragok élethűbbé teszik közlésünket. A „kényelemben állj" vezényszó például a mai „pihenj" helyett volt akkor használatban. A pontok helyett pontosvessző, és így végtelennek látszó mondatok mutatják írójuknak feszült figyelmét, az igaz, valódi tartalomra törekedett, tudta, hogy nem a forma a fontos. Busbak Ádám nemzetőrtiszt feljegyzései ,,. . . Kossuth és Szemere kinyilatkoztatták, hogy csak törvényes alapon kinevezendő minisztériumnak adják át helyüket, addig nem mozdulnak ... így aztán gróf Batthányi Lajos elnöksége alatt alakult meg a kormány. Jellasits augusztus közepén lépte át a magyar határt; hanem nem talált bennünket készületlenül, ott volt az 1—2 honvédzászlóalj, a Vázák, a Vilmos huszárezred, — a veszprémi, fehérvári, tolnai és somogy-baranyai mozgó őrsereg, ugyancsak megjött hozzánk nógrádi és gömöri őrsereghez is a rendelet készletben várni az indulási parancsot. István nádor külön királyi kéziratban kapta az utasítást, hogy álljon élére a magyar tábornak, és vonja kérdőre Jellasitsot, és bánjon vele érdeme szerént. Most már nem tarthattam titokban, hogy tagja vagyok a nógrádi nemzeti őrseregnek, és mint a 4 dik század hadnagya közelebb érkező parancsra én is táborba szállok; hanem itt van Húsz János segéd, és Horváth Béni tanuló, és ti ketten drága nőm Amáliám! meg édes anyám! igyekezzetek távolétemben mindeneket rendben vezetni és fentartani, ne vegyétek tőlem rósz néven, hogy magatokra hagylak, itthon maradó polgártársaim, barátaim fognak benneteket mindenekben védelmezni, oltalmazni, — Édes hazánk veszélyben; megkell mentenünk, nekem is ott a helyem, ha elesem hazámért vérzek el — —• ha megmaradok, ha megmaradok, ha megmentettük a hazát, új életben és örömben foglak visszatértemkor üdvözölni! Némi zokogás fogott el mindnyájunkat, Amáliám elment és vele többé szót sem lehetett váltani, — neki búsulta magát, — anyám kezeit tördelve rimánkodott, ugyan miképen adtad magadat a gondolatra: itt hagyni feleségedet, hazádat . . . A mint igy búslakodva alkuszunk, hozzák a postát több levél közt a Péter levele (B. Ádám öccsének, ki Tolnában voit nemzetőrtiszt, viszszaemlékezései már megjelentek. T. В.), melyben értesíti, hogy Szegszárdon gyülekezett a Tolna vármegyei ifjúság s valamennyi besoroztatta magát honvédnek, s hogy mire e sorokat olvassátok, valahol Fehértemplom, vagy Szenttamásnál ütjük a rácokat, ezek hallatára, magánkívül mintegy elbódulva, soká nem eszmélt fel „én Istenem hová jutottam! о tartsd meg ép elmémet!" ugyan édesanyám ne lágyuljon annyira inkáb örüljön, adjon hálát Istennek, hogy megér-