Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.
Műhely - Jánoska Péter: Római kori lószerszám restaurálása
92 MŰHELY 21, ábra A zablaszerkezet képe a teljes restaurálás után szerinti módon, ha jó a kontaktus, néhány másodperc múlva ón jelenlétében mélykék színeződést kapunk a tesztpapíron. Ha NaCl, vagy áram nélkül próbálkoztam, nem kaptam eredményt. 5.2. Metallográfiai vizsgálatok A vizsgálatra leadott mintákat a hagyományos módon ágyazták be, csiszolták a megfelelő minőségükre. Először ezt az állapotot vizsgálták, majd maratták. A vizsgálati felvételek értékelése: 5.2.1. (8. ábra) Az egyik minta csiszolt felülete; nem maratott; nagyítás: 500x; a felülethez közel; a korrózió a szemcsehatáron indul meg. A második fázis, a 5-eutektoid is korrodálódott. 5.2.2. (9. ábra) Az előző minta egy másik területe; nem maratott; nagyítás: 500x; a felület korrodálódott, ami halad a fémtest belseje felé, az előzőnek megfelelő interkrisztallin korrózió típussal. 5.2.3. (10. ábra) Az előbbi minta felülete a fémtest belseje felé haladva; nem marato f t; nagyítás: 500x; alapszerkezet a szilárd oldat (a-fázis), második fázisként a szemcsehatárokon a 5-eutektoid. 5.2.4. (11. ábra) Másik minta; nem maratott; nagyítás: 500x; szinte teljesen átkorrodálódott, fémrögök csak itt-ott láthatók, a korróziótermék szerkezete követi az eredeti szerkezetet. 5.2.5. (12 ábra) Az előbbi minta felülete; alsóbb réteg; nem mararott; nagyítás: 500x; a korrodálódott zóna fokozatos vastagodása jól megfigyelhető, a visszamaradt fémes rész (fehér) az a-szilárd oldat (a szemcsehatárokon feldúsult ólom is elkorrodálódott). 5.2.6. (13. ábra) A harmadik minta felülete; nem maratott; 500x nagyítás; jól látható az a-szilárd oldatban megjelenő második fázis, a ő -eutektoid, határain éles vonalként az ólom feldúsulásával. Az ókori bronzokra jellemző öntési hibák is megfigyelhetők (sötétebb pórusok). 5.2.7. (14. ábra) A minta maratott állapotát mutatja; nagyítás: 500x; a sötét részek az elkorrodálódott szemcsehatár területek, a fehér, még épen maradt fém, különböző feldúsulási zónákkal (zárványokkal és pórusokkal). 5.2.8. (15. ábra) A minta maratott állapotát mutatja, az előzőnél erősebb nagyításban: 1200x; az eredmény hasonló. A sötét részek az a-szilárd oldat, amelynek a szemcsehatárain feldúsulások vannak (Pb). A világos rész a ő-eutektoid, a második fázis részlete. 5.3. A Paraloid В 12 metakrilátetil metakrilát kopolimer, az általam összeállított oldószer keverék a 3%-os töménységű oldat elkészítéséhez: 70% toluol, 25% aceton, 5% diacetonalk. 5.4. A Duracrol. metakrilát kopolimer (por és monomer folyadék) 1 g porhoz 1 ml folyadék, kötésidő: 15—20 perc. A töltőanyag: porfesték, kevés szudán színezék, grafit (max. 10%) 5.5. Wacker szilikongumi öntőmassza: RTV 400 sárgaszínű és T 37 térhálósító, amelyből 3%-ot kell alaposan elkeverni, kötésidő: 10—15 perc. Beszerezhető: Vegytek JEGYZETEK 1. CS. DAX Margit, LÁSZLÓ Péter, K. PALÄGYI Sylvia: Régészeti Füzetek. I. ser. I. No. 31. 1978.61-62p. 2. GAÄL Attila : Késó'római sírok MözsKakasdombon. A Szekszárd-i Béri Balogh Ádám Múzeum Évkönyve. 9 9. 1977-78. 20p. 33.kép. 3. Leletmcntési jegyzőkönyv. 1977 Tihany-Sajkód Seregély u. 31., római kori lócsontváz, sírok. Bakonyi Múzeum Régészeti Adattára, 17 889 17 991. sz. Veszprém 4. DR. SCHLAGER Károlyné: A múzeumi fém műtárgyak állagvédelme, Múzeumi Műtárgyvédelem 1 1970 (15-126. p.) 5. SZABÓ Zoltán: A rézből, rézötvözetből és ezüstből készült műtárgyak kémiai tisztítása, Múzeumi Műtárgyvédelem 2 1975 (83-104 p.) 90. p. 6. SZABÓ Zoltán: A szervetlen eredetű festékek azonosítása cseppelemzéssel, Múzeumi Műtárgyvédelem 2 1975 (237-270. p.) 7. SZABÓ Zoltán: személyes közlés, az előző módszer fémek kimutatására alkalmazva, 1972 8. FEIGL, Fritz: Spot tests in inorganic analysis (1958) Elsevier Publishing Co. 9. LAVER, Marilyn: Spot tests in conservation: Metals and alloys, Preprint 78/23/8 ICOM Comm . for. Cons. 5th triennial 1978, Zágráb 10. KRLSTON László: Múzeumi műtárgyak röntgenvizsgálata Magyar Képzőművészeti Főiskola jegyzetei MRMK, 1978(43-54. p.) 11. DR. SZÉKELY Levente: vizsgálati jelentés a minták metallográfiai és .spektrográfiás vizsgálatáról, (NFVIKI, FÉMKUT) 1978 12. DR. SZÉKELY Levente: Fém szerkezeti anyagok és korróziós viselkedésük, Műszaki Könyvkiadó, 1968 (123,p.)Bp. 13. STAMBOLOV, T.: Fém régiségek és műtárgyak korróziója és konzerválása. Réz és rézötvözetek fejezet, fordítás MRMK 177/11 (2) 97. p. PÉTER JÁNOSKA RESTAURIERUNG RÖMISCHER PFERDEGESCHIRRE Die Behandlung der Bronze- und Eisenpferdegeschirre, die nach der Funderettung in das Veszprémer Bakony Museum gebracht wurden, wurde in der Weise durchgeführt, dass man durch die angewandten Stoffuntersuchungen je mehr Kenntnisse über die Herstellungsmethoden der Gegenstände und Daten zur Bestimmung der Behandlung der Gegenstände bekäme. Es wurden Untersuchungen unter binokularem Mikroskop durchgeführt, man prüfte die Gegenstände in Dampfkammern, es wurden Vorbehandlungen in Ammoniak-Kaliumkarbonatlösung und Chloriduntersuchungen durchgeführt, man hat Röntgenaufnahmen gemacht, die Korrosionprodukte wurden mit Tropfanalyse und Röntgendiffraktionsprüfungen analysiert, die Grundmetallegierungen sind mit Tropfanalyse und spektrographischen und metallographischen Untersuchungen geprüft worden. Die obengenannten Untersuchungen ergaben eindeutige Ergebnisse über die Verfertigung der Bronzepferdegeschirre, sehr wichtige Daten zur Auswahl der Behandlungsmethoden der Gegenständt. Diese Daten zeigten, dass man feuchte und chemische Behandlungen nicht anwenden darf, weil sie die die originale Oberfläche noch bewahrende Korrosionsschichte beschedigen. Diese Korrosionsschichte ist stabil, wiederstandsfähig und gleichmässig verteilt. Im weiteren handelt der Artikel von einigen wichtigen Fragen der Behandlung der Funde, die beigelegten Aufnahmen veranschaulichen der Zustand der Funde vor und nach der Restaurierung.
