Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.
Műhely - Jánoska Péter: Római kori lószerszám restaurálása
MŰHELY 91 4.4. Ragasztás,kiegészítés A leletegyüttes darabjai közül, ahogy azt már említettem, jórészt csak az orrszorító és a zablaszerkezet került be töredékes állapotban. (19. ábra) Az eltörött részeket kétkomponensű epoxigyanta ragasztóval állítottam össze. Itt csak arra kellett vigyázni, hogy a tárgyak illesztése és kitámasztása megfelelő legyen, mivel a ragasztó 20-24 óra alatt köt meg, kötés alatt a rosszul kitámasztott darabok elcsúszhatnak. A hiányzó részek pótlásához színes töltőanyaggal kevert műgyantát használtam, Duracrolt. (4. sz. jegyzet) A 5. ábrán látható bronz zablafeszítő tag párját, aminek a csonkja a 16., 17., 18. ábrákon jól kivehető, szintén kiegészítettem. Az ép tagról szilikongumi negatívot vettem le. (5. sz. jegyzet) A csonkot pontosan beillesztve a negatívba, hozzáöntöttem a megfelelően színezett Duracrolt. Kötés után az anyag csiszolható, alakítható. Ha a kiegészítés felületét kissé érdesen hagyjuk, akkor a konzerválásra használt Paraloid oldattal vékonyan ugyanúgy átkenhető és a finomított viasszal kezelhető. Hasonló módon egészítettem ki a zablapálca hiányzó részét is, ahol nem lehetett negatívot levenni, és a 19. ábra A bronz orrszorító és a zablaszerkezet összetartozó darabjai, a teljes letisztítás után meglévő részek alapján csiszolással, mechanikai módszerrel alakítottam ki a megfelelő formát. A zablapálca vasrészei nem illeszkedtek mindenütt pontosan, ennek ellenére összeragasztottam, kiegészítettem, mert rendelkezésre állt az orrszorító orrnyereg szélessége (13 cm) amit alapul véve meghatározható a zablaszerkezet szélessége. A kész kiegészítést a 20. és 21. ábrák szemléltetik. 5. Jegyzetek 5.1. Cseppelemzések leírása 5.1.1. Ólom kimutatása a tárgy felületén: kis szűrőpapírdarabkát átitatunk 2,8 pH pufferral, a felesleget lerázzuk róla, rászorítjuk a felületre, majd a szűrőpapírra rácseppentünk friss, legfeljebb 1-2 napos Narodizonát oldatot. Az ólom nyomoknál lilás-rózsaszínű színeződést kapunk. Az ólmon kívül az Ag, Cd 2 + , Sn 2+ szintén adja ezt a reakciót, de az érzékenységük jóval alatta marad az ólom ionokénál (pl. az ezüsttel szemben a kimutatási arány 1:5000) (Feigl 8 437.0. 12.p.) 5.1.2. Vas kimutatása dipiridiles papírral (Feigl 8 161. o.): szűrőpapír csíkot átitatunk 2% alkoholos a, ocdipiridil oldattal, majd megszárítjuk. Ha megcseppentjük a vizsgálandó oldattal, rózsaszíntől vörösig kapunk színeződést, a vast ártalomtól függően. Tárgyak felületén is végezhetjük a kimutatást, ha a 8. ábra vázlata szerint járunk el. A vizsgálat előtt a tesztpapírt cseppentsük meg telített NaCl oldattal, érintsük a felületre, ha jó a kontaktus, hamarosan a fenti színeket kapjuk vas jelenlétében. (Kis területen végezzük!) 5.1.3. Ón kimutatása M. Laver 9 mikroelektrolízises módszere alapján: 5%-os foszformolibdénsawal (Feigl 8 108. o.) átitatunk szűrőpapír csíkokat, NH 4 OH gőzébe tartjuk őket kis időre, száradás után jó záródó, sötét üvegben tároljuk. Az előkészítettt szűrőpapírból egy kis darabot levágunk, megcseppentjük telített NaCl oldattal, rövid időre a tárgy felületére tartjuk a 7. ábra 20. ábra A bronz orrszorító képe a teljes restaurálás után
