Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Műhely - Jánoska Péter: Római kori lószerszám restaurálása

MŰHELY 89 10. ábra Az előző minta felülete, a fémtest belseje felé haladva, nagyítás: 500x 12. ábra Az előbbi minta felülete, alsóbb réteg, nagyítás: 500x 14. ábra Az előbbi minta maratott felülettel, nagyítás: 5 OOx el. A berendezés Zeiss LM A-I típusú, vezérelt lézergerjesztővel és segédszikra kisüléssel dolgozott, a színképfelvételt Zeiss PGS—2 típusú rácsspektrográffal készítették. A vizsgálat adatai szerint (tájékoztató jellegű mennyiségi becslés) : Alapfém : Cu 1—10%-os mennyiségű ötvözet elemek: Pb, Zn, Sn Nyomokban talált elemek: Ag, Sb, Bi, Au Csak helyenként a felület közelében: Fe, Ni Az ón, mint ötvözőelem, 1— 2%-ban van jelen. Ennél nagyobb az ólomtartalom, meglepő a cink nagy menynyisége. A nyomnyi mennyiségű ezüst származhatott volna külső ezüstözésből is, de azt már korábban tisztáztam, hogy semmilyen fémbevonat nincs jelen. Ebben az esetben az ólom kísérőjeként szerepelhet. Az arany jelenléte is véletlen lehet. Az antimon és bizmut az ötvözésre használt ércek kísérőelemei lehetnek, az ókori bronzleleteknél gyakran előfordulnak. 3.7.3. Metallográfiai vizsgálatok A metallográfiai vizsgálat tájékoztatást ad a fémek szövetszerkezetén keresztül az előállítási módjukra, magyarázatot ad a korróziós jelenségekre, stb. A leleteinkből olyan helyen, ahol a tárgy későbbi megjelenését nem befolyásolta a vizsgálathoz szükséges felületi előkészítés, dr. Székely Levente (NEVIKI, FËMKUT) tudományos munkatárs, szintén önzetlenül vizsgálatokat végzett a leletek bronzanyagán. A vizsgálat részletes ismertetését a 2. sz. jegyzet tartalmazza, valamint a 8— 15. ábrák szemléltetik. A kutató megállapításai szerint a fémtárgyak anyagát háromalkotós bronznak foghatjuk fel. Ma az ilyen bronzfajtákat vörösötvözetnek hívjuk.

11 Ennek szilárdsági tulajdonságai, képlékenysége és korróziós viselkedése előnyösebb, mint a kétalkotós rendszereké. A ternér ötvözet szövetszerkezetét a Cu—Sn ötvözetrendszer alapján kell értékelni, illetve elemezni úgy, hogy a Zn-t és az Pb-t szándékosan ötvözték hozzá, ezáltal szűkítve a szilárd oldat területét, előnyösebb önthetőségi körülményeket nyerve.

12 Természetesen az ókorban a tudatos alkalmazást úgy kell felfogni, hogy megfelelő érckeveréket használtak tapasztalati úton. Öntés után a kihűlt anyag szövetszerkezetében szilárd oldat, krisztallitok alakulnak ki, és a szemcsehatárokon eutektoid. Ebben az esetben elég nagy ólomtartalom adódott. Az ólom viszont tipikusan monotektikus ötvözőrendszert alkot a rézzel, ezért a szemcsehatárokon éppen az ólom válik ki. Tehát olyan esetekben, ha az öntött anyagnál a túlzott ridegség káros, további ötvöző elemekkel javítják tulajdonságait. Az ólomadalék szerepe az, hogy a fémet könnyebben megmunkálhatóvá tegye és egyúttal az önkenővé váljon. Mivel az ólom az ötvözettel nem elegyedik, csak cseppek formájában egyenletesen eloszlik, vagy az eutektoid határán dúsul fel, jelenlétének káros mellékhatása az, hogy ezek az ólomcseppek a bronz gyenge pontjai.

13 A lószerszámok erősebb igénybevétele indokolja ennek az ötvözetnek az alkalmazását a vizsgált római kori tárgyaknál. 11. ábra A 2. minta metallográfiai képe, nem maratott, nagyítás: 500x 13. ábra A 3, minta metallográfiai képe, nem maratott, nagyítás:500x 15. ábra A 3. minta maratott képe, nagyítás: 1200x