Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.
Műhely - Jánoska Péter: Római kori lószerszám restaurálása
MŰHELY 6. ábra A bronz orrszorító jobboldali szárának röntgenképe a rozsdatömeggel. tárgyak felületén levő, az eredeti textúrát őrző bevonat nagyobb mennyiségű ólmot tartalmaz. Az ólom jelenléte a felületen, a korróziótermékben bizonyossá teszi az alapfém magasabb ólomtartalmát is. Ez a magasabb ólomtartalom olyan esetekben, amikor vegyszeres eljárásokat alkalmazunk, például lúgos kloridmentesítést stb. veszélyes lehet, mert kioldódik az ötvözetből és ezzel gyengül a tárgy. 3.6.2. Röntgendiffrakciós vizsgálat A röntgendiffrakciós vizsgálatok célja a tárgyakon lévő korróziótermékek szerkezetének meghatározása. A veszprémi Vegyipari Egyetem Ásványtan tanszékén, dr. Vassányi István egy. adjunktus vállalkozott önzetlenül, hogy a szükséges vizsgálatokat elvégzi. A bronzötvözet alkotóiból létrejött korróziótermékek többsége kristályos formában van jelen a tárgyakon. A minták kamrás vizsgálatára a Debye-Scherrer-kamrás röntgendiffrakciós eljárást találták alkalmasnak. 7. ábra Vizsgálat a tárgy felületén mikro elektrolízises módszerrel (M. Laver 9 alapján) Az előzetes eredményekből kitűnt, hogy a legfontosabb megtudnunk, megismernünk a felületen lévő szürke réteg, bevonat szerkezetét és nem utolsó sorban az alatta lévő rétegeket. Az egyik tárgy felületéről lepattant darabok egy része már nem visszailleszthető eredeti helyére, ezért rendkívül alkalmasak voltak erre a vizsgálatra, sőt lehetőség nyílt az egyes rétegek elválasztására is. A felületi réteg azt mutatta, hogy ez az anyag fő tömegében, 90% felett, ólom-karbonátból (PbC0 3 ) áll. Az egyéb alkotók kismennyiségű jelenlétük miatt további értékelésre nem voltak alkalmasak. A rétegenkénti analíziseknél belülről kifelé haladva négy réteget tudtak elválasztani. Egymás mellé téve a négy réteg diffraktogramját, kitűnt, hogy az alsó rétegekből kifelé haladva, egyenletesen nőtt az ólom-karbonát mennyisége, ami a legkülső rétegnél a már említett 90%-ot is meghaladta. A fentiek alapján megállapítható, hogy a tárgyak eredeti felületét, textúráját őrző réteg ólom-karbonátból áll. E réteg eltávolítása, vagy átalakítása azok történeti értékét csökkentené. Ezért a tárgyakat óvatos, alapos mechanikai tisztítás után műgyanta oldattal átitatva kell megerősíteni (átszivatással) és viaszolással kezelni, hogy az optikai megjelenése megfelelő legyen. 8. ábra Az 1. jelű fémminta metallográfiai képe, nem maratott, nagyítás: 500x 3.7. A fémötvözetek vizsgálata 3.7.1. Cseppelemz és A korróziótermékek elemzésével gyakorlatilag egyidőben történt az alapfém vizsgálata is. Az alapfémnél már a mintavételi lehetőségek nehezebbek. A mintavételi helyek azonban később a kezeléseknél helyreállíthatók, eltüntethetők. A megfelelő adatszolgáltatás érdekében azonban mindig érdemes elvégezni ezeket a vizsgálatokat. A cseppelemzés eredményei az alapfémnél gyakorlatilag megegyeztek a korróziótermékeknél kapottakkal, a korábban leírt módszerek alkalmazásával. 3. 7.2. Spektrográfiás vizsgálat A kiválasztott, metallográfiai vizsgálatra leadott mintadarabok közül dr. Székely Levente 11 (NEVIKI, FÉMKUT) egyet átadott spektrográfiás vizsgálatra dr. Gegus Ernőnek a veszprémi Vegyipari Egyetem Analitikai Kémiai tanszéke kandidátusának. Dr. Gegus Ernő a vizsgálatot lézer-mikroszínképelemzéssel végezte 9. ábra Az előző minta egy másik területe, nagyítás. 500x
