Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.
Vita - Makkay János: Pannonia vagy Dácia?
78 VITA fedezés valamelyik egységéből származnak, azaz az Aszópartról. Sőt, még egy rajz is található a munkájában. Az 1855-ben ajándékozott gyöngyök tehát nem 1854-ben, sem nem 1853-ban vagy 1852-ben kerültek elő, hanem 1839-ben. Egyébként én is eléggé világosan megírtam, hogy e gyöngyök nem tartozhatnak sem a rézkori együtteshez, sem egy feltételezett 5—6. századi előkelőség sírjához (Makkay 1985/1, 51, illetve a Hampel-forrásokra The Tiszaszőlős treasure, i. m. Does. V, XL1I,XLIV,LII,LVIII,LX). Mielőtt а В két cikkével kapcsolatban felmerülő leglényegesebb, és egész régészeti kutatásunk érdekében feltétlenül tisztába teendő kérdésre rátérnék, szeretném röviden összefoglalni mindazt, amit a fentebb 34 pontban {amelyek sora még bőven folytatható lenne) röviden összeállított jegyzék alapján В cikkeiben kifogásolok. Ezek a következők: a)olyasmiket ró fel nekem, amiket nem én írtam le először, nem én ötlöttem ki, vagy egyszerűen soha nem is állítottam (1., 2., 11., 18., 20., 24., 31., 34). b)A valóságnak meg nem felelő adatok alapján vádakkal illet, sőt nem egy esetben éppen az a valós adat, amit ő nálam hibának vél (4., 9., 10., 12., 15., 18.,22). c) Kiforgat állításokat, pontatlanul idéz (5., 23., 25.). d) Célzatosan olyasmiket magyaráz bele dolgokba, amelyek a vonatkozó szövegemben nem találhatók, és ezekből újabb ,Jiibákat" állapít meg (6., 28). e)A valóságnak meg nem felelő dolgokat közöl (7., 27., 28.). f) Azzal vádaskodik, hogy a hiányzó adatokat vad teóriákkal pótolom (72), miközben ő maga mindenkinél szabadabbra engedve fantáziáját, az Érdy Jankovich — Literati Nemes Sámuel féle elmélettel valóban vad teóriát állít fel (8., 29.). g) Más munkáiban olvasott megállapításokat a sajátjaként szerepeltet (9., 10, 13., 14., 16., 17.). h) Alapvető forrásokat önkényesen figyelmen kívül hagy. máskor ilyeneket nem ismer, de a vonatkozó kérdésekről mégis mindent megoldó megállapításokat tesz (19., 26., 28.). i) Számomra furcsa módon alapvető régészeti kategóriákat összetéveszt (18., 21.), majd ebből kiindulva ítéleteket hoz. j) Olyan szubjektív, nem igazolható, személyeskedő megállapításokat tesz, amelyeknek sem az igazsághoz, sem a komoly tudományos kutatáshoz nincs semmi közük, sőt, mint rámutattunk, egyenesen szemben állnak a tényleges valósággal (3., 28., 32.). k) Idegen nyelvű kivonata fontos kérdésben nem felel meg a magyar eredetinek, valószínűleg nem teljesen véletlenül éppen ott, ahol saját korábbi (az én munkámban kifogásolt), azóta tévesnek ítélt álláspontját mulasztja el megemlíteni (30.). 1) Végül egy végeredményben tudománytörténeti kérdéseket is tárgyaló cikkben megengedi magának, hogy esetenként hanyagul kezelje a forrásokat, egy nem létező régészeti együttest kreál, és eme ,,együttes" „tanulságait" más leletekre is kiterjeszti. Mindezt úgy, hogy akik az ő hanyagságát nem követték el, azokat alaposan kioktatja és megrója. Ez a témája a következő, befejező résznek. A kérdés alaposabb megértéséhez szükséges egy rövid bevezető rész is. Ez azért fontos, mert a benne elmondottak felismerése nélkül a B-féle „nagyszebeni rézkori aranylelet" feltehetően hosszú ideig az egész európai őskor-kutatás által elfogadott elmélet maradt volna. 35. Munkám írása közben felfigyeltem arra, hogy В az MNM 5. 1852. 18. = 68. 24. 127. számú 1. Jankovich-korongjának a súlyát 20 5 / 4 aranynak adja meg. Gyanút fogtam, hiszen ennek semmi értelme, 20 5 / 4 ugyanis annyi, mint 21'/ 4 . Utánanéztem, és Rómernál természetesen 20 3 / 4 a súly (a tisztátalan nyomás miatt nagyítóval jól látható), tehát pontosan annyi, amennyi magára a tárgyra kínai tussal ma is rá van írva (Römer 1865, 75, illetve Makkay 1985/2, Cat. 1., p. 16). В ezt elnézte (25., az „a" korong). Ezt követően ellenőriztem, milyen pontossággal használta В Jankovich Miklós 1. gyűjteményének az MNM Adattárában meglevő katalógusát (Ornatus pretiosi . . . e coll. Jankovich, 1838). Az 5. oldalon levő 49-50-51. tételek latin szövegében a következő rossz olvasatait fedeztem fel: Bónánál: helyesen: adneris adnexis sinistrarosum sinistrorsum aurea solide aurea solida quattor quatuor triginta et quattor triginta, et quatuor décimas sextas (30 4/16) Mindez egy olyan cikkben, amelynek fő célja talán sok más kutató hibáinak korrigálása lett volna (A XIX. század nagy avar leletei. SzMMÉ 1982-1983,82, cd.). Mivel pedig В két rézkori aranytárgy (az MNM 30. 1900. számú, három-dudoros aranykorongja és a 3. 1902. 2. számú ,,rája"-csüngője) esetében paleográfiai fejtegetések alapján tett megállapításokat, és alkotta meg az ún. nagyszebeni kincset, a fentiek alapján joggal fogtam gyanút az ő Nagyszeben olvasatának a hitelessége kérdésében. В szerint ugyanis (50—54) e két tárgy mellé a leltárkönyvbe Röviddel később egy az sz betűt németesen író kéz mind a 30, 1900 mindpedig a 3, 1902 tétel lelőhely rovatába bejegyezte: Nßeben. A bejegyzések jogosultságát nem lehet kétségbevonni [kiemelés tőlem}, már csak azért sem, mivel az 1900 évi lelet erdélyi származását maga Hampel igazolta. . . . Patay Pál ... a nehezen olvasható utólagos bejegyzést . . . nem vette figyelembe. A ,rája' alakú lemezt és a karperecet már előbb közzétette Fettich Nándor. Szerinte kereskedőtől vett' (— nyilván a nevet értette félre —) magyarországi ismeretlen lelő helyű leletek, . . . , vagyis az utólagos leltári bejegyzésnek ő sem szentelt figyelmet ... A Nagyszeben bejegyzést valószínűleg azért nem vették a publikálók figyelembe, mivel nehezen, rosszul olvasható és rövidített is, - Makkay szerint, aki felfigyelt rájuk, (!) egyenesen ,olvashatatlan' {Makkay 1985/2, 13). Ez nem áll. Miután az azonos kéztől származó bejegyzéseket sikerült megfejtenem, megkértem két kollégát a Nemzeti Múzeumban, tennének ők is kísérletet. Mindketten ,Nßebent' olvastak. Kár volt tehát az eladók személyével és Hampel tanúskodásával alátámasztott erdélyi lelőhely bejegyzéseket figyelmen kívül hagyni, mivel emiatt a kutatás döntő fontosságú adattól fosztotta meg önmagát. [N. В., a 3. 1902. 2. számú csüngő esetében ez a Hampel-féle tanúskodás imigyen is szól: ,Egy belföldi, de bizonytalan lelőhclyű aranykincs vétel útján került a múzeumba": ArchÉrt 36, 1902, 421.J Az ismeretlenül maradt lelőhely ugyanakkor találgatásokra csábított." Makkay ,,Az erdélyi eredetű ovális lemezről [tehát az MNM 30. 1902. darabról] úgy véli, hogy Pannónia provinciából származhat' {Makkay 1985/2. 13), ... Katalógusában óvatosabban csupán magyarországi ismeretlen lelőhelyet ír, - sajnos ez sem áll (uo Cat. 18). Nyilvánvaló, hogy saját elmélete kedvéért szeretné megnyerni ezt a ,daciai' korongot Pannónia számára, ...Azok után, hogy Hampel nyomtatásban kétszer is említ (immáron össze is vonható): egy bizonytalan lelőhelyű szétszóródott erdélyi aranykincset [kincsről ugyan Hampel nem mindig beszél, csak egyes darabokról, másrészt, mint láttuk, nem is mindig említ Erdélyt sem], nincs okunk s jogunk kétségbevonni a Nagyszeben bejegyzések jogosságát.
