Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Tanulmányok - Veress D. Csaba: A Kál-völgy története (1711–1792) III. rész

TANULMÁNYOK 69 tebb a Bárány nemzetség (kilenc család), a Mezriczky nemzetség (nyolc család), a Köss nemzetség (hat család), a Nagy, a Kovács, az Antal, a Csőkör nemzetség (négy-négy csa­lád), az Ács, az Eössy, az Eösze, a Gombos, a Horváth, a Kövesy, a Ku­thy, a Lakos nemzetség (három-há­rom család), stb. Az összeírás három nemzedéket rögzít: nagyapát, apát és fiát. 37 Köveskálon 80 nemesi családot írtak össze a fentebb említett (1790. au­gusztusi) Zala vármegyei nemesi ösz­szeírásban. (Lásd a 3. sz. függeléket.) Itt is több — közös őstől származó — azonos családnevet viselő család élt. Ezek közül a legnépesebb volt: a Györffy-nemzetség (16 család), a Szécsi-nemzetség (8 család), a Csatá­ri-nemzetség (6 család), a Hegyi és Pálfy nemzetség (5—5 család), a Gye­nis és a Kenessey nemzetség (4-4 család), a Rédey, a Sebestyén és Szá­lai nemzetségek (3—3 család), stb. Ez az összeírás a három nemzedékre — apa—fiú—unoka — terjedt ki. 38 Mindkét nemesi falunak — Kő­vágóörsnek és Köveskálnak — volt nem nemesi renden levő, jobbágyi és zsellér lakossága is. A Köveskálon készített (1780. május 31-én) össze­írás szerint 183 házban 210 család élt; közülük 167 volt nemesi, 3 job­bágy és 115 zsellér család. (A lakos­ság 397 férfiből és 426 nőből állt.) Az összeírás szerint a jobbágyok sza­badmenetelűek (azaz nem örökös és röghözkötött jobbágyok) voltak. „Urbárium azelőtt nem volt — írta az összeírás —, (a jobbágyok) árendá­ban a földesuraknak ki 5, ki 7 forin­tot fizetett, és fizetnek most is." Majd folytatódik a szöveg: ,,Semmi egyéb némü adománt Földes Uraink­nak nem adunk, hanem csupán pénz­beli Árendát (bérletet. Sz.), amint megmondtunk; robotot soha nem tel­jesítettünk." A kérdés-felelet formá­ban összeállított összeírás következő kérdése: „Milyen a termés?" Az erre adott válasz így szólt: ,,Szántó földe­ink akik közöttünk vagyon, három szántással tiszta búzát néhol, ahol jobbacska szerű a föld megtermi többnyire pedig Kétszeres szokott teremni." Majd így folytatódnak a kérdésekre adott válaszok: ,,Malmunk az Helységünkben lévén, midőn elegendő vize vagyon, elesé­günket közel megőrölhetjük; ha pe­dig vize szűkös, akkor nem messze Diszeli vagy Monostorapáti egy kis mérföldnyire lévő helyiségekben szoktunk járni." Az összeírás felso­rolta a falu problémáit is: nincs ka­szálója a községnek; így marháikat csak bérben legeltethetik más falu­ban; tűzifa is alig van, épületfa pe­dig semmi sincs a községben; teljes telkes gazda nincs; szánfóföldje a falunak kevés; ,Akinek vagyona is valami, kiben öt pozsonyi, kiben két pozsonyi, kiben pedig egy pozsonyi mérő szokott bélé menni;rétünk pe­dig igen csekélség; sarjút nem is ka­szálhatunk." 39 A XVIII. század végéről több le­írás maradt a két nemesi faluról. A II. (Habsburg) József császár által végre­hajtott kataszteri felmérések iratai (1786. április 13.) szerint Köveskálon (Köveskállya) 146 házat írtak össze. A község határa: Mező Mali szántó­földek; Darab Szálasi szántóföldek; Pál Kuttyai szántóföldek; Halastói szántóföldek; Szőllők alljai szántó­földek; Rét szeri mező (szántóföl­dek); Sajtói szántóföldek; szőlők; Fekete Hegy; Vaskapui szőlők; Föl­ső Erdő (fiatalos). Sóstói Csalitos; Sóstói rétek; Sásdi pusztai szántó. 40 Az 1780-as években a köveskáli­ak jelentették, hogy a régi, fából épült harangláb düledezik, fákkal kellett eddig is megtámogatni. Kér­ték a Nemes Vármegyét, hogy kő­ből építhessenek haranglábat. Az engedélyt megkaphatták, mert a szá­zad végén tornyot építettek temp­lomuk elé. Kővágóörsről 1799-ben, a Vály féle Magyarország leírása (IIp., 734.) azt írta, hogy „Magyar falu; földesurai különféle Urak; lakosai katolikusok és evangélikusok . . . Határai közép­szerűek, szőlőhegyei jók és kevés borait könnyen eladhatják." Kővá­góörsről hosszabb leírást ad Kis János („Emlékezései életéből"), 1800­ban írott munkájában: ,,Kővágó-Eörs Zala-megye alsó részében Keszthely és Füred között csaknem középen a Balatontól egy kis fél órányira fekvő nagy részint nemesekből álló népe­sebb helység. Terjedelmes határa, mely a benne található több temp­lomok után ítélve, a török pusztítás előtt több falukat foglalt magában, a hasznost és a szépet nagy mértékben egyesíti. Földje legnagyobb részint köves, de mint hihetőleg vulkáni tűz­okádás maradványa, nagyon termé­keny. Tájékát a sok sík mezők, mo­solygó szőlősdombok, kis erdők, sok formájú hegyek s azon vár-omladé­kok hazánkban a legregényesebbek egyikévé teszik. A képzelődés nem kívánhat gyönyörködtetőbb táplá­lékot, nem a szív felemelőbb tárgya­kat, mint milyenek itt vagyunk. S ide 28 esztendős koromban helyeze engem a jó szerencse. A kővágó­eörsi pápista és lutheránus előkelő nemesek szép egyetértésben éltek. A birtokosabbak nyáron vasárnapi és ünnepi délestéken sétálással, kivolt a kékkúti savanyú vizekhez menés­sel, télen pedig gyakori beszélgeté­sekkel, s estvénként néha kártyá­zással, néha táncvigalmakkal is mu­latták magukat. A közrendűek a téli délestéket arra is fordították, hogy csotora borpkkal seregesen a ha­lászok eleibe mentek, boron hala­kat cseréltek, melyek a pincéknél frissében megsüttetvén jó bor mel­lett jó ízű uzsonnát adtak.." 42 A XVIII. század vége jelentő­sebb események nélkül telt el a Kál-völgy felett. Az utolsó török háború (1787-1790) távoli esemé­nyei csak érintették а К ál -völgyet. A hadsereg katonai fuvarokra köte­lezte az itt élő lakosságot is. Az ösz­szeírások szerint a szentbékkállai Németh Istvánnak egy ökre (40 fo­rint értékben) és Nagy Istvánnak egy ökre (35 forint értékben) pusz­tult el a katonai fuvarozások szo­rán. 43 Kiemelkedő esemény volt, hogy 1790-1799 között Szentbék­kállán — a középkori templom he­lyén — barokk stílusban felépült az új templom, amely mai napig is dísze a községnek. Folytatás: Kál-völgy története. (IV. rész.) 1792-től napjainkig. I. SZ.FÜGGELÉK: A köveskáli református ecclésiában élő lelkek száma (1769): 1. Zsoldos János és felesége Péter Ju­dit; testvére Márton, egy fiú és egy szolgáló. 2. Oroszvári István özvegye: Szálai Ju­dit, két fiával, két szolgáló. 3. Az öreg Györffy Mihály özvegye, Nagy Julianna, két fiával, egy eladó lányával és egy szolgálóval. 4. Gyenis János és felesége: Csőkör Ju­dit, négy fiúkkal és egy szolgálóval. 5. Sebestyén Ferenc, feleségével (Sass Évával), négy fiukkal és egy eladó lá­nyukkal. 6. Nagy István özvegye, Pál nevű fiával és annak feleségével, négy fiukkal és három lányukkal. 7. Nagy András és fia. 8. Györffy Sámuel fiával és két lányá­val. 9. Bóday Erzsébet, két fiával. 10. Nagy János és felesége: Radó Krisz­tina, egy fiával, három lányával és egy szolgálóval. II. Nagy Katalin (Pálffy Mihály özve­gye), egy fiával, négy leányával és egy szolgával. 12. Hegyi Ferenc és felesége: Nagy Er­zsébet, négy fiával, két lányával. 13. Györffy Judit, két fiával és három le­ányával. 14. Patkó János és felesége: Vörös Kata­lin, egy fiúkkal, egy szolgálóval. 15. Hathai Katalin három fiával. 16. Krisán András és felesége: Markó Ka­talin, két fiúkkal. 17. Györffy Mihály és felesége: Oroszi Justina, két fiukkal és egy szolgával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom