Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Tanulmányok - Veress D. Csaba: A Kál-völgy története (1711–1792) III. rész

TANULMÁNYOK 61 rom kisnemesi családot is felsorolt a faluban: Varga András (2. osztályú ház, négy ökör, négy tehén), Pálfi János (3. osztályú ház, két ökör, egy tehén), Szalay Mihály (3. osztályú ház, két ökör). Az adatokból egyértelmű, hogy a fenti kisnemesi családok életvitele azonos volt a helybéli parasztokéval. Az 1714. évi, majd az 1715 júliusi és szeptemberi összeírások jelentős változásokat — népmozgást —jeleznek. Nem szerepelnek az alábbi családfők: Borbély András volt bíró, Salamon Ferenc, Gergely István és Bothiány (sic) János. 1715. júliusszeptemberi összeírásban új — eddig ismeretlen — bíró szerepel: Nagy György személyében. Ebben a faluban is megszűnt az egységes ,,hospes" jogállás, s a parasztság „colonusokra" és „inquilinusokra" (telkes jobbágyokra és zsellérekre) bomlott fel (,J.ibertinus" a faluban nem szerepelt.) „Colonus", azaz telkes jobbágyok voltak a faluban: Jankó István (6 mérős szántófölddel, 2 kaszás réttel, 8 kapás szőlővel), Nagy Jakab (9 mérős szántóval, 3 kaszás réttel, 8 kapás szőlővel), Salamon István (10 mérős szántóval, 8 kaszás réttel, 9 kapás szőlővel), Vas János (7 mérős szántóval, 3 kaszás réttel, 6 kapás szőlővel), Istvándi Gergely (7 mérős szántóval, 2 kaszás réttel, 5 kapás szőlővel), Borbély Gergely (5 mérős szántóval, 4 kaszás réttel), Borbély László (10 mérős szántóval, 8 kaszás réttel, 5 kapás szőlővel.) Nagy György bírónak 6 mérős szántója és 2 kaszás rétje volt. A zsellérek közül szőlőbirtokkal rendelkezett: Fekete János (3 kapás) és Szabó Márton (5 kapás), nincstelen volt: Varga György és Takács Péter. Ezen a birtokon is számos távol lakó személy birtokolt szőlőt: Szabó Péter Kapolcsról (4 kapás), Panyai János Panyáról (3 k.), Nyirádról Szabó János (3 k.), Pápáról Csizmadia György zsellér (10 k.), Szabó István (6 k.), Csapó Mihály zsellér (5 k.), Mészáros István (4 k.); Devecserről Hajgató Mihály zsellér (4 k.), Szőcs Imre zsellér (5 k.), Pécsi Ferenc zsellér (3 k.), Bedecs János zsellér (2 k.), Csögléről Vati Péter zsellér (10 k.), valamint Lázi István a Somogy megyei Látrányból (5 k.) A Zala vármegyei Dicális Conscriptio 1715. évi összeírása szerint Szentbékkállán a falu birtokol összesen 64 pozsonyi mérőt termő szántóföldet, 34 kaszás rétet, s összesen 122 kapás szőlőt (ebből ötvenet a falubeliek, hetvenkettőt más falubeliek művelnek.) A szántóföldet vetésforgóval művelik. A föld hegyes, köves és terméketlen. Egy mérő bevetett mag csak három mérőt terem. A rét viszont szép: két kaszás rét egy szekér szénát terem. A legelő kevés, a fa elegendő. Egy kapás szőlő másfél akó bort terem.

2 Kisfalud (,

Possessio Kisfalud Capituli Wespremiensis"): az 1714. évi vármegyei összeírás szerint a veszprémi káptalan birtokában lévő Kisfaludon tizenkét zsellér család lakott, közülük csak ketten rendelkeztek lakóházzal. Ebben az esetben is csak a lakóházat és az állatállományt írták össze, az alábbiak szerint: Páhi János bíró (két tehén); Kis István (3. osztályú ház, négy ökör, két tehén), Somogyi Mihály (3. osztályú ház, két ökör, két tehén), Szily Lukács (egy tehén), Egyed István (két ökör, egy tehén), Molnár Márton (egy tehén), Molnár Gergely (egy ökör), Molnár András, Páll Péter (két ökör, egy tehén), Takács Péter (egy tehén), Parragi Márton (egy tehén), Szalay István. A következő — 1715. szeptember 9-i — összeírás szerint a volt zsellérek már „colonusokra" (Telkes jobbágyokra) és „libertinusokra" (szabadosokra) oszlottak, zsellérek („inquilinusok") már nem voltak köztük. A bíró Egyed István volt (10 mérős szántófölddel, 3 kaszás réttel, 5 kapás szőlővel.) ,,Colon us", azaz telkes jobbágy volt: Somogyi Mihály (15 mérős földdel, 5 kaszás réttel, 8 kapás szőlővel), Páll Péter (10 mérős szántóval, 2 kaszás réttel, 4 kapás szőlővel), Páhi János (7 mérős szántóval, 2 kapás réttel, 5 kapás szőlővel), Agyik Ferenc (birtok nélkül.) Kedvezőbb helyzetű Jibertinus" (szabados) volt: Kis István (9 mérős szántóval, 2 kaszás réttel, 5 kapás szőlővel), Hatos Péter (3 kapás szőlővel), Molnár György (7 mérős szántóval), Szalay István (10 mérős szántófölddel, 2 kaszás réttel), Parragh Márton (9 mérős földdel, 2 kaszás réttel, 4 kapás szőlővel), Szily Márton (3 kapás szőlővel). Itt is birtokoltak szőlőket távol lakók: Pápáról Szanyi István (25 kapás), Szabó Ádám (9 k.), Uj Ferenc (7 k.), Uj Pál (9 k.), Szijjártó Mátyás (9 k.), Szentgróthy Péter (5 k.) Az 1715. évi Dicális Conscriptio szerint Kisfalud falu határában volt összesen 81 mérőt termő szántóföld, 17 kaszás rét, valamint 101 kapás szőlő (melyből 37 a falubeliek, 64 pedig más faluból valók művelése alatt állt.) A szántóföldet vetésforgóval művelték itt is. A földek hegyen vannak és igen kövesek. Egy mérő bevetett mag két és fél mérőt termett csak. A rétek viszont szépek: két kaszás rét itt is megtermett egy szekér szénát. Mivel kevés volt a legelő, a közeli falvak határában béreltek legelőket. A szőlőkben egy kapás másfél akó bort termett.

3 Az 1720. évi vármegyei összeírás a veszprémi püspökség birtokában 'évő Mindszentkálla(,

Possessio Mindszentkálla ad Episcopatum praedictum pertineus:") faluban feltűnő népesség csökkenést mutatott. Az 1715. évi összeírásban szereplő jobbágycsaládok közül (nyolc) csak hármat írt össze: Molnár Györgyöt, aki ebben az évben a bírói tisztet töltötte be (úrbérben művelt földjei valamicskét csökkentek: 3 mérőt termő szántóföld, 3 kaszás rét, 5 kapás szőlő), „colonus"-ként (telkes jobbágyként) sorolták fel még: Molnár Mihályt, akinél ugyancsak csökkent az úrbéri földterület: 6 mérős szántóföld, 2 kaszás rét, 4 kapás szőlő és az 1715ben bírói tisztet betöltő Molnár Miklóst (ugyancsak megcsappant úrbéri földekkel: 4 mérős szántóföld, 4 kaszás rét és 3 kapás szőlő.) Nem szerepel az 1720. évi összeírásban a colonus Molnár György, Molnár János, a ,Jibertinus" Varga István, Gerencsér István, Borsi János és a zsellér Bíró János. Viszont új családok jelentek meg: Kondor Tamás „colonus" (5 kapás szőlővel) és Bakó János „colonus" 6 mérős szántófölddel, 4 kaszás réttel és 5 kapás szőlővel. A veszprémi püspökség és az Acsády-család által közösen birtokolt Szentbékkállán (,

Possessio Sz. Békalla partim Episcopatus Wespremiensis, partim Familiae Acsády") ugyancsak változott a népesség 1720-ra az 1715. évi összeírás óta. Nem szerepelt Nagy György, Nagy Jakab telkes jobbágy (colonus). A bíró ebben az évben Vass János volt (akinek úrbéri földjei növekedtek 1715 óta: 4 mérős szántó, 6 kaszás rét, 11 kapás szőlő). Az 1715-ben szereplő családoknál megfigyelhető, hogy mindenütt növekedett a szőlőterület nagysága a szántóterület rovására, ami nyilván növekvő szőlőtelepítéseket jelentett. Az alábbi telkes jobbágy (colonus) családoknál növekedett a szőlőterület: Jankó István (8) 11 kapás; Istvándi Gergely (5) 9 kapás, Vass János bíró (6) 11 kapás, Borbély Gergely (—) 5 kapás, Salamon Ferenc (S. István fia) 9-ről 15 kapásra növelte szőlejét. Az 1720. évi Dicális Conscriptio szerint a falubeliek szőlőterületei 50 kapásról 64 kapásra növekedtek. Ugyanakkor a más településeken élő szőlőbirtokosok szőlőterületei csökkentek: az 1715. évi 72 kapásról 35 kapásra. Személyükben is változások történtek: a kapolcsi Szabó Péter és a devecseri Pécsi Ferenc nem változtak. Újak voltak: Kapolcsról Kály György (3 kapás), Kámány István (2 k.). Henyéről Nagy György (5 k.), Deve-