Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Tanulmányok - Veress D. Csaba: A Kál-völgy története (1711–1792) III. rész

TANULMÁNYOK 59 9. 10) stehen den Verzierungen der ii; Dowalton—Loch und Repov gefundenen Kasserollen nahe.

49 Den Hügel in Kemenesszentpéter haben wir unmittelbar nach der Freilegung auf die Wende des 1. und 2. Jahrhunderts datiert.

53 Die Bearbeitung des Fundematerials hat die Richtigkeit unserer Datierung bestätigt, man könnte sie vielleicht mit den ersten Jahrzehnten des 2. Jahrhunderts ergänzen Das Waffenmaterial könnte auch auf früher datiert werden, aber die verbrannten, deformierten Bronzegeschirrbruck-stücke weisen auf ein späteres Datum hin, obwohl es nicht immer gelungen ist, aus diesen Detaillen genau auf den originellen Zustand zu schliessen. Von dem pannonischen Fundematerial stehen die Bestattungen in Kemenesszentpéter und Kálóz am nächsten zueinander, mit dem Unterschied, dass in dem Hügelgrab in Kemenesszentpéter kein Wagen begraben war. Wagen, Waffen und reiche Bronzegeschirrbeigaben wurden auch in Inota gefunden.

5s In Kemenesszentpéter fehlte nicht nur der Wagen, aber auch das Pferd, obwohl beim Verstorbenen auch Sporen gefunden wurden. Es könnte sein, dass der Tote im Kemenesszentpéterer Hügel zu der leitenden Schicht seines Volkes gehörte, aber es war nicht dessen Führer. Die Überreste des Mannes vom höchsten Rang dieser Gemeinschaft ist wahrscheinlich im höchsten (2,6 m hoch), noch nicht freigelegten grossen Hügel am Rande des römischen Weges in Kemenesszentpéter zu suchen. Im Zusammenhang mit Katzeidorf hat O. Urban den germanischen Charakter eines Teiles der dortigen Hügelgräber hervorgehoben.

59 Ohne in der Frage des Ethnikums (ob germanisch oder keltisch) der Bestattungen in Kálóz, Kemenesszentpéter u. ä. endgültig Stellung zu nehmen

60-61

, müssen wir erwähnen, dass es in Pannonién Wagen-Bestattung, wie es für die Eravisken charakteristisch war, westlich von Kálóz, Inota keine gab, doch die Waffenbeigaben zeigen ihre allgemeine Verbreitung unabhängig vom Gebiet des Stammes, sie kommen also auch bei den Eravisken, Boien, Azalen und ausserhalb des Reiches vor.

62

"

63 VERESS D. CSABA A KÁL-VÖLGY TÖRTENETE III. rész A KÁL-VÖLGY TÖRTÉNETE 1712-1792 KÖZÖTT 1. Gazdasági és társadalmi helyzet a kuruc háború befejezésétől az úrbérrendezési törvényig. (1711-1769) A török háborúkat és a Rákócziszabadságharcot követően, az 1710es évektől a Kál-völgyben is — mint az egész országban — fokozatosan helyreálltak a feudális társadalmi és gazdasági viszonyok. A veszprémi püspökség és káptalan újra visszakapta a XIV. század közepe óta uralt birtokait: a püspökség Mindszentkállát (1715: ,JPossessio Mindszent Kállya Episcopatus Wespremiensis") és Szentbékkálla birtokot, melyen azonban az Acsády-családdal osztozott (1715: „Possessio Szent Bekallya Episcopatus Wespremiensis et Família Acsády"); a veszprémi káptalan pedig a hajdani Kiskált vagy Kisfaludot. (1715: „Possessio Kisfalud Capituli Wespremiensis." Egyidejűleg a Bécsben működő Neoaquistica Commissio — a birtokjog okleveles igazolása és a birtok értékének 10%-ára rúgó „fegyverváltság" lefizetése után — megerősítette jogaiban és birtokában a két ősi kisnemesi falu: Köveskál és Kővágóörs nemesi családjait (1715: possessio Kővágó Eörs, Nobilium Bárányi, Domokos, Eösze, Sotaj, Györffi et Kis Eörsy.") A Kál-völgy hűbéres falvai 1714-1767 között Mindhárom hűbéres faluban - Mindszentkállán, Szentbékkállán és Kisfaludon — megtaláljuk a késői feudalizmus („a második jobbágyság") három jellegzetes paraszti rétegét: a ,,colonus"-t (a telkes jobbágyot), a ^ibertinus"-t (a szabadost) és az „inquilinus"-t (a zsellért). Mindszentkállán (possessio Mindszent Kállya Episcopatus Wespremiensis") az 1711. november 23-i vár1. ábra. A Kál-völgy földrajzi helyezte. megyei összeírás óta jelentős változás nem volt. Csupán egy család (Laki Gergely) tűnt el 1714-ben. Az 1714. évi Zala vármegyei Általános Összeírás (Conscriptio Universales) a faluban ekkor még csak két csoportot különböztetett meg: négy családot (Molnár János bíró, Molnár György, Molnár Mihály és Varga István) ,,hospites"-nek nevez. Ezek ebben az évben még nem voltak örökös jobbágyok, hanem szabad költözési joggal bírtak és „árendát" fizettek, azaz úrbéri kötelezettségeiket (kilenced, robot, ajándékok) meghatározott pénzösszegben váltották meg földes-