Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Tanulmányok - K. Palágyi Sylvia: A kemenesszentpéteri római kori halomsír

TANULMÁNYOK 55 15. ábra. A tőr töredéke. itián területen.

23 Ezt a fajta díszítést Th. Voigt noricumi-pannoniai kézművesektől származtatja ül. ,ДЬге Winkelzier deutet Herkunft aus der norisch-pannonischen MetallwerkerTraditionan."

24 A Katzelsdorf-i fegyverek földbekerülésére О. Urban, terra sigillaták alapján, a késő tiberiusitól a kora Flaviusokig tartó időszakot ül. az I. század két középső negyedét jelöli meg.

25 A pajzsdudor formák és a háromszögekből, bemélyített vonalakból álló hasonló díszítések alapján,

26 szoros és élénk kereskedelmi tevékenységet feltételezve D és É között, mégis

28 felvethetjük a Dunától É-ra ismert germán sírok leleteinek azonos keltező értékét a noricum-pannóniai kör, hasonló anyagot tartalmazó sírjainál is. Valószínűleg ugyanezen megfontolásból javasolja Godtowski a kálozi pajzs és pajzsfogó Eggers féle B

2 lépcső elejére helyezését.

29 A Belgrád melletti ZemunGardoS-i (Zimony-gárdosi) leleteknél

30 a kálozi és az inotai leletek későbbiek lehetnek. Ezt támasztja alá a zimonyi pajzsfogó noricumpannoniai körben és Szabad Germania eddig feltárt pajzsfogóitól eltérő alaplemeze, az említettekhez hasonló, mégis jelentősen eltérő díszítési módja.

3 W. M. Wernernek kronológiai szempontból gondot okoz a zimonyi lelet összeállítása, ugyanis a benne szereplő tárgyak a LT B/C-re, a LT D-re (pajzsdudor) és a koracsászárkorra utalnak. A zágrábi múzeumba került tárgyak zárt leletegyüttes volta is kérdésessé vált számára.

32 A kemenesszentpéteri kardot (Kat. 1.3.9. - 8. ábra 1.) erősen átégve, nagyon rossz állapotban találtuk meg. A kétszeres összehajtást, amely az első és a második harmadban érte a kardot, jól meg lehetett figyelni. A kard a hosszú kardok. sorába tartozik, pengéje háromosztatú. A pengekiképzés megfelelőit kelta anyagban Bácskából, Dolecből (Jugoszlávia), és Romániából idézhetjük.

33 A kardhoz félköríves kardkoptató tartozott (Kat. 1.3. 10. — 8. ábra 2.). Pannónia római kori sírjaiban pl. Szombathely, Hámán K. úti temető, Inota, 1. sz. halom, találkoztunk már tőrökkel.

34 A kemenesszentpéteri tőr (Kat. 1.3.8. — 7. ábra 13., 15. ábra) közepén erős él fut. Nyélkiképzéséről az égés okozta deformálódás miatt, nem kaphatunk felvüágosítást. A halomsír leletei között 2 lándzsa (7. ábra 12., 8. ábra 15., 16. ábra) is volt. Az alul ülő deltoid formájú, meghajlított nagyobbik lándzsa szélei és hegye hiányzik. A kisebbik (Kat. 1.3.11.), ugyancsak töredékes, középélével, nyélcsövével a halimbai vas lándzsára emlékeztet.

35 A pilumhegy hasonló nyélkiképzése miatt a halimbai lándzsát, amelynek pengéje a La Tène pengékre hasonlít, Bonis É. római fegyvernek gondolja,

36 a sírokat pedig Hadrianus uralkodása és a markomann háborúk közötti időszakra helyezi.

37 A balták (harcibalták — Kat. 1.3.13-14. - 7. ábra 15., 19., 17. ábra) ugyanúgy, mint a sarkantyúk (Kat. 1.3.16-17. - 8. ábra 3., 5.) kelta körben ismertek voltak.

38 A balta, fegyverként, germán anyagban a II. században jelenik csak meg,

39 úgy tűnik azonban, hogy a keltáknál is és a germánoknál is a fegyverkészletben, vagy a fegyverhasználatban alárendelt szerepük lehetett. A kemenesszentpéteri példányok legjobb párhuzama a kálozi leletanyag szárnyas baltája.

40 A halom felhordott földjéből került elő az elhunyt ruházatához sorolható kétgombos fibula töredéke 16. ábra. A lándzsa töredékei. 17. ábra. Vas harcibalta. (Kat. 6.1. - 10. ábra 22.). A kétgombos fibulákat általában női viselet tartozékának szokták tartani.

41 A halom feltöltésébe női és férfi, élőkhöz és az elhunythoz egyaránt tartozó tárgyak is kerülhettek. Mégis a fibula égése és az,hogy Kapfensteinben férfi sírban is találtak

42 kétgombos fibulát, valószínűsíti a fabulának a halomban eltemetetthez tartozását. A Garbsch féle A 236 h csoportba sorolható fibula fellépése kb. 100—11. század második felére tehető

43 A kemenesszentpéteri halomsír gazdag bronzedény mellékletekben. Valamennyi felkerült az elhunyttal együtt a máglyára. Az égés okozta deformáció megnehezíti az edénytípusok és stüusjegyek felismerését. Az edények java öntött, azonban néhány lemeztöredéket is találtunk közöttük. (Kat. 1.3.46-49.) A töredékekből 8—10 edényre következtethetünk: korsó (Kat. 1.3.28., 1.3.33., 1.3.36., 3.2., 9. ábra 1., 9., 13., 10. ábra 27.) korsó (Kat. 1.3.30., 1.3.43., 9. ábra 8., 19.), esetleg egy veder? (Kat. 1.3.32., 9. ábra 6.),situla-veder (Kat. 1.3.18., 1.3.29., 1.3.31., 8. ábra 7-8., 13., 9. ábra 2—3., 4—5.), serpenyő (Kat. 1.2.2., 1.3.34., 7. ábra 2., 9. ábra 10.), esetleg egy másik serpenyő, vagy tál, vagy medence (Kat. 1.3.38., 10. ábra 1., 5., 8., 10.), tál (Kat. 1.3.35., 1.3.41., 3.5., 9. ábra 7., 14., 18., 10. ábra 25.), medence, vagy tál (Kat. 1.3.40., 9. ábra 17.), kis veder, vagy merítő (Kat. 1.3.39., 10. ábra 6—7., 9.), kis edényke (Kat. 1.3.42., 9. ábra 15-16.) A korsó öntött fülének felső növényi motívuma, alsó kehely kiképzése leegyszerűsített, lapos kidolgozású (9. ábra 1., 19. ábra). A levélkehelyből kinövő szakállas férfifej (szatírfej?) a sisciai korsó fülével hozható kapcsolatba és az I—III. századon át használt korsók széles horizontján belül a korábbi, de a sisciainál valószínűleg későbbi darabok között keü elhelyeznünk.

44