Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Tanulmányok - S. Lackovits Emőke: 16–17. századi kéttornyúlaki párták és párhuzamaik

TANULMÁNYOK 41 korukkal együtt növekvő testmére tűkhöz alkalmazkodva, mindig megfelelő nagyságú pártára volt szükségük. Ezért aztán férjhezmenetelükig többet is használtak. A leánykák már kis korukban, valószínű, 5—6 évesen, megkapták az első pártát, s a mindig nagyobb változatát férjhezmenetelükig viselték. Zoltai Lajos adatokkal, több évtized 17—18. századi számadásával igazolta, hogy egy lánynak tíz esztendő alatt 3—5 pártát is kellett csináltatni.

116 A párták, mint halotti koronák, a halottkultuszban is jelentős szerepet játszottak. A 14—15. századi párták ékítményei jelentősen különböznek a 16— 17. századiaktól. Előzőeket a különféle fémveretekből álló díszítőelemek jellemezték. A 16—17. századi párták díszít ményeiben társadalmi rétegenkénti és bizonyos mértékig tájankénti eltérés is tapasztalható. Amíg a főúri párták drágakövekkel, rubinokkal, gyémántokkal, igaz gyöngyökkel, aranylemezkékkel, ezüstszálakkal gazdagon megrakottak, addig a köznemesség leányaié szerényebb díszűek voltak, bár ezekről sem hiányzott az arany, ezüst és igazgyöngy. A kisnemesség pártái egyszerűek voltak, a drágaköveket és igazgyöngyöket agyagpaszta, csontból esztergált és üveggyöngyök helyettesítették, a nemesfém szálakat réz- és bronzszálak, fonadékok, zsinórszerű sodratok, esetleg selyempaszomántok, réz- és bronzspirálok, sodronyok (rezgők, fórizsok), az arany- és ezüstlemezkéket pedig egyszerű réz- és bronzfiitterek (ragyogók, pillangók), islógok. Alapjuk selyemszövet (tabit), bársony, bőr vagy durva szövésű vászon volt, merev vázukat pedig háncs, esetleg bőr képezte. Legegyszerűbbek voltak a fémszálas és a gyöngydíszes párták, legdíszesebbek pedig a gyöngyös-bogláros párták. Utóbbiak voltak a legfejlettebbek, de a legkésőbbiek is. Általában a 17. században készültek és viselték őket, míg a másik, az egyszerűbb típus többnyire a 16. század második feléből származó. A polgárok pártái anyagi helyzetüktől függően részben a köznemesek, részben a kisnemesek által viseltekkel egyeztek meg. Későbbi rokonaik a dunántúli és alföldi pártáknak egyaránt a 18—19. századi kecskeméti, debreceni-hajdúsági és hódmezővásárhelyi abroncspárták, valamint a sárközi tülköspárta volt. Az erdélyieké pedig a kalotaszegi és torockói, a felvidékieké a Hont megyei párták. E kései leszármazottakon a meghajlított, erős pántot kívül bársonnyal, belül selyemmel vonták be, fémszálból sodort keskeny zsinórral keretezték, aranyszállal hímezték vagy gyöngyökkel borították. Ebből a felületből emelkedtek ki a selyemzsinórral, gyöngyökkel, islógokkal díszes boglárok (7—11). Hátul aranycsipkés szalag lógott le, a pártát pertlivel vagy kapoccsal (francia kapocs) fogták össze. Franciakapoccsal záródtak 16—17. századi elődeik is, de akadt szalaggal vagy zsinórral összeköthető is közöttük (pl. Kéttornyúlak). A gazdagon díszes felületek legközelebbi rokona pedig a 18—19. századi sárközi tülkös párta, rézspirálokkal, rezgőkkel, fémszálakkal, fémcsipkével, ragyogókkal (flitter), papíralapú, ezüstszállal bevont csonkakúp alakú boglárokkal ékes felszíne. Ezeknek formája a vendéghajfonatokéval egyezik meg, amint utaltunk már rá. A 16—17. századi, a magyar viseletben általános, azonos formájú, de társadalmi rétegenként és némiképp tájanként is eltérő díszítésű párták formájukat, valamint díszítményeik változatos gazdagságát a 18— 19. századi, tájanként és közösségenként eltérő párták őrizték meg. Ezek a magyar női fejviseletekben változatlanul jelképek maradtak, az emberélet nagy fordulóinak szokásrendszerében szimbolikus jelentésüknél fogva kaptak szerepet. A dunántúli, s ezen belül a kéttornyúlaki és más Veszprém megyei leletek azt igazolják, hogy e táj falvaiban is általános volt a pártaviselet, formájában abroncspárta, díszítményeiben azonban társadalmi rétegenként különböző. Ebből következően feltételezhetjük, hogy a 18. századi útleírásokban említett pártaviselet ezekhez a típusokhoz állhatott közel, sőt, meg is egyezhetett velük. Nem kizárt az sem, hogy az életkornak megfelelő, változó szélességű párták a kecskeméti, debreceni és sárközi ékítményeivel egyezhettek meg a 18. században, mint a korábbiak továbbfejlődött változatai. Megmaradhatott az abroncspárta, de az eladósorba került lány és a menyasszony fejviseletében szélessége megnövekedett, díszítménye gazdagabbá lett. Úgy véljük, hogy a feltárt párták a hiányzó leányfejviseletek meglétének és típusainak bizonyítékai Veszprém megyében, adatokat szolgáltatva a 18. század első felében még itt is létező, de a század végére kiveszett női fej viseletekre.

117 12. ábra. A kéttornyulaki ásatás helyszínrajza. Ilon Gábor ásatása