Veszprémi Történelmi Tár 1989. I.

Tanulmányok - S. Lackovits Emőke: 16–17. századi kéttornyúlaki párták és párhuzamaik

TANULMÁNYOK 33 2—2,5 cm-re kiemelkednek, fémsod­ronyból (fórizs, rezgő), gyöngyből és islógokból alakították ki vala­mennyit. Némelyeknél a gömb felü­letét selyemzsinórral dúsan behálóz­ták. Hátul kb. a tarkónál, vagy vala­mivel fölötte 10—15 cm széles, 50—75 cm hosszú, egy ágba lefutó szalag ló­gott viselője hátára. A szalag selyem­ből vagy bársonyból készült, vászon­nal kibélelve 4—5 cm széles fém csip­kével szegve. A szalag bokra csaknem befödte a fejtetőt, s a csokor közepét is hamisgyönggyel és aranybrokáttal díszes boglár díszítette. Hátul, a tar­kó alatt volt megköthető, s a szalag is a hajhoz erősíthető. 42 A Nyírségben és Szatmárban már a múlt században sem emlékeztek a pártára. 4 3 Erdélyben a mai napig a tiszta­ság jelképeként és az eladósorú ál­lapot kifejezőjeként viselik Kalota­szegen a konfirmált nagylányok férj­hezmenetelükig a pártát vasár- és ün­nepnapokon. Ez is abroncspárta, amelyet gyöngyökkel, gyöngyházcsi­gákkal és gyöngyösboglárokkal ékí­tenek. Hátul nyitott, itt kötik össze fejre tétel után. Innen különböző díszes selyemszalagok csüngenek le. A Felszegen homlok felett viselik közvetlenül, míg az Alszegen és Nádas-mentén kissé hátrább, a fejtető közepe felé. A széles, súlyos párták mindig előbbre, a homlok felé, a kes­keny, könnyebbek pedig hátrább ke­rültek. Ezek a párták szélesebbek az alföldieknél, díszítésük falvanként, falucsoportonként változó. 44 A leg­több néprajzi adattal a kalotaszegi pártákról rendelkezünk. 45 A Mezőségen ünnepi alkalomra 1—2 cm széles, rózsás, gyöngydíszes fekete bársonyszalagot viseltek a lá­nyok a fejtető közepén. 46 A meny­asszony fejét rozmaringból és művi­rágból készített koszorú díszítette 4 7 Széken a leánypárta 15 cm széles volt, piros szalagrózsákkal és arany­füsttel díszes. A menyasszonyé ma is drótabroncsból hajlított diadém, pi­ros pántlikával, rozmaringból és apró papírrózsákból kötve. 48 A torockói párta bársony alapra dolgozott csipke volt, magas, boglá­rokkal díszes, arany paszomántos. Jankó János még látta ezeket a belül piros klottal bélelt, kívül fekete bár­sonnyal fedett, fémcsipkével díszített islógsorral szegett pártákat. Hátul voltak megköthetők innen lógott le 19—23 gazdagon hímzett, bélelt pántlika. Ezek is abroncspárták voltak, ámbár szélesebbek az alföldi­eknél. Hasonló volt a múlt század ele jéig a Tordán, Aranyosszéken viselt is. Ujjnyi széles selyem vagy bár­sonyalapú gyöngyöspártát viseltek a múlt században Alsó-Fehér megyé­ben is a lányok, majd a század végén pedig már bársony homlokszalagot. 5 ! Székelyföldön ezekkel szemben a menyasszony fejére díszpártát tettek, amelyet tenyérnyi széles, fekete bár­sonyszalag fölé boruló hármas virág­koszorú váltott fel, s a kontyra helyezett, vászonra varrt gyöngyös pártát is feltették mellette egyes helyeken. Egyébként az islógokkal, fémszálas hímzéssel és gyönggyel dí­szített, a kontyot három oldalról kö­rülfogó kontypárta volt általános Székely föld-szerte . s 2 A barcasági magyar lányok is kontypártát visel­tek, amelyet fehér gyöngyökből fű­zött, egymást félkörben követő füzé­rekkel díszítettek. 53 Ezek a párták azonban falvanként némiképp külön­böztek egymástól. 54 A néprajzi adatokból az a követ­keztetés vonható le, hogy az egész magyar nyelvterületen általános volt a pártaviselet a 18. században és a 19. század elején. Egyes helyeken meg maradtak tárgyi emlékei is, másutt azonban csak viseletének emlékezete. Két fő típus különíthető el: az ab­roncs, koszorú- vagy karikapárta. Ez és változatai voltak a legelterjedteb­bek. Mellettük létezett a kontypárta, amely azonban a magyarságnak csak a keleti csoportjainál (székelyek) for­dult elő. II. A párták a halottkultuszban A párták a lányok, a néprajzi mód­szerekkel vizsgálható időszakban pe­dig a nagylányok viseletének voltak elszakíthatatlan részei olyannyira, hogy az eladósorban levő, elhalt lány­nyal pártáját is eltemették. A párta­vitel és feltevés szertartása a halott lakodalma szokásegyüttesnek volt egyik legjelentősebb mozzanata A párta ezesetben halotti koronaként szerepelt. Gomboson a halottnak készített koszorút koronának nevezték, ez je­lezte az elhunyt szüzességét, menyasz­szonyságát ugyanúgy, amint az élő menyasszonynak a szűzkoszorú . s s Kalotaszegen a meghalt pártás lányt korábban (a 19. században és a 20. század első felében) pártával te­mették el általánosan (Farnason a ha­lotti párnára helyezték. Sztánán a fejre tett párta szalagjai kilógtak a koporsóból.) Ez utóbb a módos csa­ládok szokásává vált (Ma már alig fordul elő pártával temetés.). Mivel a lány esküvőjén viselheti utoljára a pártát, ezért a halott lakodalmának a párta egyik fontos velejárója lett. 56 Kalotaszentkirályon, de más kalota­szegi faluban is, a temetőben több olyan sírkő található, amelyre ráfa­ragták a pártát, jelezvén, hogy eladó­sorban lévő, pártás hajadon nyugszik alant. Széken, bár nem viselik a lányok a pártát, azonban az elhunyt leány szá­mára még ma is elkészíttetik a párta­készítővel. A halottas házhoz vitele, feltétele, majd a koporsó tetejére, a fej vonalába szegezése a halott la­kodalmának középponti cselekmé­nye . 5 7 Tehát a halottkultuszban úgy szerepel, mint mikor a viseletnek ál­landó alkotóeleme volt. Ahol a pártaviselet már kiveszett, az elhunyt lánynak ott is készítettek koszorút. Úgy véljük, hogy a meny­asszonyi koszorú a párta utóda. Bálint Sándor szerint a magyarság­nál általános szokás volt, hogy az el­adólány halottat menyasszonyi ru­hába öltöztetve, homlokát koszorú­val Övezve temették el. 58 A szűzi párta korona volt, éke a tisztaságnak. A szűzeket Krisztus jegyesének tar­tották, akiket, mint királyi jegyese­ket, megilletett ako/ona. Egyrészt ez volt a pártával temeíés alapja. Más­részt az a hiedelem, hogy életében ki­járt volna számára a lakodalom, meg­illette volna a menyasszonyi dísz. Ha ezt a korai halál miatt nem kaphatta meg, akkor holtában kell megadni, hogy sírbeli pihenése nyugodt legyen. A pártának a halottkultuszban, a temetési szokásokban betöltött sze­repe minden bizonnyal a korábbi évszázadokban is létezett. Ezek a ré­gészek által feltárt, 15—17. századi sírokból előkerült viseleti darabok halotti koronaként is funkcionálhat­tak. Jóllehet, a 16—17. században nemcsak lányok, hanem asszonyok is viseltek pártát, azonban utóbbiaké kontypárta volt, amit a 17. századra már felváltott a koronka vagy koro­na, ez a fejtető alatt- a nyakszirt fölött hátrafüggve viselt fejék. 59 A lányok pártája abroncs- vagy karika­párta volt, minden bizonnyal ugyanúgy jelkép, mint későbbi utó­dai. Ezért és így őrizhették meg a 15—17. századi temetők a viselettör­ténet e fontos elemét. III. A kéttornyúlaki párták Kéttornyúlak Pápától 8 km-re fek­vő, ma 520 lelkes község. Lakosai a 16. században protestánssá lettek. 1618­ban már református volt a község, akiknek első ismert lelkésze Szeli Gergely. Középkori eredetű, volt római katolikus templomát a 16. szá­zadtól a protestánsok használták. A 17. század végén, s a 18. század első felében 322 lakosából 28 nemes, a többi jobbágy, de zsellér is találha­tó volt közöttük. Az összlakosságból ekkor mindössze 74 volt csak katoli­kus, a többi református. Utóbbiak

Next

/
Oldalképek
Tartalom