S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
S. Perémi Ágota: Újabb avar kori leletek Veszprém megyében VI. A Balatonszőlős-Tsz major temető részlete
s. perémi Ágota ÚJABB AVAR KORI LELETEK VESZPRÉM MEGYÉBEN VI. A BALATONSZŐLŐS-TSZ MAJOR TEMETŐ RÉSZLETE (Németh Péter és Cs. Dax Margit leletmentése) Balatonszőlős település a Balaton-felvidéken, a Balatontól csupán 5-6 km-re, a Pécselyl-medence keleti részén fekszik. Északról a Nagy-Gella, keletről a Száka és a Torma-hegy határolja. (1. ábra 1-2.) A tanulmány két, ugyanazon a lelőhelyen előkerült leletanyagot mutat be. Mindkét esetben leletmentésre került sor, nem volt lehetőség hosszabb ideig tartó feltárásokat folytatni, illetve sajnos nem készültek felmérési rajzok. Mindezek ellenére úgy véljük ugyanazon nagyobb temető egy-egy része kerülhetett elő 1963-ban és két évtizeddel később, 1983-ban. Az 1963-ban előkerült, bizonyos értelemben ritka, publikált leleteket gyakran idézi a szakirodalom, de részletes leírásuk vagy az ugyanekkor múzeumba került egyéb tárgyi anyag még nem volt közzé téve. Az 1983-ban leletmentett sírok anyaga most kerül első ízben a nyilvánosság elé.1 Az 1963-as leletmentés Leletkörülmények Az alábbiakban, a korabeli dokumentumok felhasználásával, az 1963-ban előkerült leletek múzeumba kerülésének igen kalandos történetét foglaljuk össze.2 1963 november 15-én a „tótvázsonyi orvos feleségé’ jelentette a múzeumnak, hogy Balatonszőlősön a helyi Tsz területén, istálló építés közben avar sírleletek, köztük aranyak is, kerültek elő. A helyszínre másnap, november 16-án Tóth Sándor művészettörténésszel 1 Ez úton is köszönetét mondok Cs. Dax Margitnak, aki az általa feltárt sírok publikálásához hozzájárult. 2 Németh Péter 1963 december 3-én írt jelentése alapján. LDM (Bakonyi Múzeum) Adattára Itsz.: 67 417. együtt Németh Péter utazott ki.3 Megállapították, hogy maga az építkezés még ez év júniusában megtörtént, a földmunkák befejeződtek, de sem erről, sem az előkerülő leletekről nem értesítették a múzeumot. Újabb földmunkát már nem terveztek. A telepen tartózkodó éjjeli őr elmondásából megtudták, hogy „Az istálló építése alkalmával az épület északi oldalán alapozás ásása alkalmával és a mellette készült rézsű földmunkáinál kb. három sorban 35-40 sír került elő. A munkások a sírokat „feltárták”, az előkerült leletanyagot elvitték.” Az éjjeli őr csupán arra emlékezett, hogy „bronz cifraságok” és egy fülbevalópár volt a leletek között, amelynek színe sárga volt. További információval már nem tudott szolgálni, mint ahogy a leletbejelentő sem tudott többet mondani, mivel ő is csak másodkézből értesült a csontok előkerüléséről. Ekkor Németh Péternek még annyit sikerült kideríteni, hogy az egyik munkás rokona közvetítésével, egy indás övgarnitúrát ajánlott megvételre a Nemzeti Múzeumnak. Itt azzal utasították el, hogy a leleteket Veszprémben kell leadni. Erre azonban nem került sor. A bejelentést követő hét első napján, 1963 november 18-án Németh Péter (Éri Istvánnal és Tóth Sándorral együtt) tovább folytatta a „nyomozást”. Ehhez segítséget ígértek az építésvezetőség mérnökei, valamint a helyi építésvezető. Természetesen a csontok és a leletek előkerüléséről senki nem tudott, bár utóbbi esetében, mint ez kiderült, nem volt teljesen igaz. A helyszínen sikerült beszélni majdnem az összes munkással, akik a sírok kibontásánál jelen voltak. Elbeszélésük alapján listába vették az összes bemondott leletet, azoknak a munkásoknak a nevét és lakcímét, akikhez tárgyak kerültek. Kiderült, hogy a tárgyak nagyobb 3A bejelentés a MNM-ba érkezett, Németh Péter a múzeum gyakornokaként vett részt a helyszínelésben. 87
