S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Regenye Judit - T. Bíró Katalin: Veszprém, Jutasi út neolitikus település leletanyaga II.
REGENYE JUDIT-T. BÍRÓ KATALIN VESZPRÉM, JUTÁSI ÚT NEOLITIKUS TELEPÜLÉS LELETANYAGA II. Kerámia, kő Bevezetés A Veszprém, Jutási úti neolitikus település 2003- ban feltárt leletanyagának közlését a terület középső sávjában előkerült leletekkel folytatjuk.1 A leletismertetés szakaszokra bontását kezdetben az évkönyv terjedelmi korlátái indukálták. A feldolgozást ezzel a meggondolással kezdtük és így is folytatjuk. Egyszerre tehát egy kisebb, de a lelőhelyen belül összefüggő területrészt igyekszünk vizsgálat alá vonni. A feldolgozandó térszeletek körülhatárolása úgy történik, hogy egy vagy több, együttesen értelmezhető jelenségcsoport kerüljön bele. Bár a feltárt terület maga is csak egy kis része a teljes településnek, további részekre bontása a feldolgozás szempontjából mégis hasznos lehet. Ezt tapasztaltuk az első leletközlés esetében, amikor egyben kezeltük az objektumok leletanyagát, mert a házak és az előttük lévő teret sűrűn behálózó gödrök anyagának egymáshoz kapcsolása, egységekbe sorolása lehetetlen volt. A háztartási hulladék deponálása, a kerámiatöredékek gödörbe kerülése időben nem behatárolható folyamat, kérdéses ezeknek az eredeti edények használati idejéhez, a házak életidejéhez való rendelése. A feldolgozott leletek áttekinthető mennyisége megengedte az egyben kezelést. Hasznosnak bizonyul az eljárás a jelenlegi feldolgozás során is, mert a most bemutatandó leletanyag a területrész intenzív használata miatt igen sokrétű. A leletközlés választott módja, azaz egy-egy területrész anyagának önálló elemzése segít a települési jelenségek összefüggésének megértésében és lehetőséget kínál a kerámia-tipológiában érzékelhető hangsúlyeltolódások összehasonlítására. A településről nem rendelkezünk C14 adatokkal, ezért a feldolgozásnál a tipológiai elemzés került előtérbe. A lelőhely a késő 1REGENYE-BIRÓ 2014. lengyeli kultúra jelentős lelőhelyeként ismert2, azonban a 2003. évi feltárás során bizonyossá vált, hogy a település élete jóval korábban elkezdődött és sokáig folyamatos volt. A feltárás közben azt is érzékeltük, hogy a település területe idővel eltolódott kelet felé, így a feldolgozási szakaszok célzott kiválasztásával bizonyos mértékig követni tudjuk a kronológiát. A kerámia-tipológiában érzékelhető hangsúlyeltolódások azért érdemelnek különös figyelmet a lelőhely anyagának feldolgozásakor, mert a késő lengyeli kerámiastílus nem egységesen, egy pillanatban felbukkanó, hanem fokozatosan formálódó jelenség. A veszprémi település anyaga pedig alkalmas ennek a folyamatnak a megfigyelésére. A tipológiai elemzés az első leletközlés során napvilágra hozott az említett folyamatnál korábbinak tűnő leletanyagot is. A feldolgozásban szereplő házsor és gödörcsoport leletanyaga a település életének első felét képviseli, késő lengyeli korú objektum nem fordult elő a vizsgált jelenségek között. Ebben a korai települési horizontban sikerült két olyan objektumot elkülöníteni, melyekben a feltételezett legkorábbi megtelepülés anyagát véltük megtalálni. A jelen feldolgozásban a megkezdett irányt folytatva északról dél felé haladva vesszük sorra a feltárt objektumokat. (1-2. ábra) A középső szakaszon először egy hatalmas méretű gödröt (125.), majd tőle nyugatra két kisebbet (130., 131.) találunk. A nagy gödör nyugati felét a badeni kultúra beásásai foglalták el. A nagy gödör környezetében még van néhány leletmentes oszlophely, de ezek korát a badeni jelenségcsoport miatt nem tudjuk meghatározni. Szerkezetileg egyik házhoz sem köthetők, ezért a feltárásnak erről a szakaszáról csak a leletanyaggal datált gödröket vontuk be a feldolgozásba. A 125. 2RACZKY 1974. 7
