S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Barati Piroska: A jutasi avar kori temető 116. számú sírja
áll rendelkezésünkre. A posztprocesszualista nézet szerint a temetés során az elhunyt social persona-ja kerül bemutatásra. Ez egy olyan megfogalmazása az eltemetett személynek, ami magába foglalja a nemet, az életkort, az adott közösségen belüli viszonylagos társadalmi státuszt és a szociális kapcsolatok többszörös elemeit.79 Ez erősen függ a temetést végző csoporttól és annak halotthoz való viszonyától.80 A 116. sírba egy fiatal nőt temettek el. A temetkezés a temető első kronológiai fázisába sorolható, mellékletei alapján a 7. század elejére datálható. Ennek a temetkezésnek fontos eleme az elhunyt mellé kis „ládikában” elhelyezett tárgyak kérdése. Az ilyen „ajándékcsomag” ritkának számít az avar kutatásban, csak néhány lelőhelyről ismerünk hasonlókat, bár a szokás az egész avar korban jelen van. Ilyen Tiszavasvári-Kashalom-dűlő 34. számú gyermektemetkezése, Pilismarót-Basaharc lelőhely 21. számú temetkezése, Vác-Kavicsbánya 213. számú sírja, Gyula-Dobos I. u. magányos temetkezése, valamint Kölked-Feketekapu B. temetőjének B-343-as és Zamárdi-Rétiföldek 543-as számú sírjai. Ezeknél a temetkezéseknél a sírgödör szélénél vagy a lábaknál elhelyezett melléklethalmok nagyrészt ékszerekből, fülbevalókból vagy karperecekből, gyöngyökből, valamint orsógombokból tevődnek össze.81 A jutási leletekről általánosan elmondható, mind erősen használt állapotban, töredékesen vagy javítva kerültek a sírba. A tárgyak felhalmozásának ideje hosszú, hiszen bizánci érme és korai, frank típusú csatok is közéjük tartoznak. A dobozban talált leletek együttesen a 6. századra, annak is második felére és a 7. század első felére datálhatok. A ládába helyezés, illetve az elkülönítés a többi melléklettől, melyeket az elhunyttal eltemettek, valamint a tág időrendi besorolás arra enged következtetni, hogy ezek a tárgyak egy gyűjtés eredményei. A hasonló temetkezéseknél elkülönített, felhalmozott tárgyak az egyéb mellékletekkel egykorúak, így nem lehet gyűjteménynek tekinteni őket.82 A kérdés másik aspektusa, hogy amíg az elhunyt 79 BINFORD 1971, 14. 80 FAHLANDER-OESTIGAARD 2008, 7. 81 Összegyűjtésükkel és kutatásukkal Rakó Dorottya foglalkozott egy szakdolgozat keretében. RAKÓ 2016. 82 RAKÓ 2016, 27. nagygömbcsüngős fülbevalója keleti irányba mutat kapcsolatot, az avarokkal megjelenő típusokhoz köthető, addig a ládában talált tárgyak nyugati, frank hatást, ízlést mutatnak. Ilyen jellegű kapcsolat nem figyelhető meg a hasonló „ajándékcsomagok” esetében, az ezeket alkotó tárgyak az avar lelethorizonthoz köthetőek. A gyöngysorokban ugyan felfedezhetőek késő antik, gepida vagy langobard, illetve nyugati germán elemek, de ezek átlagosan megvannak egyéb avar lelőhelyek gyöngyanyagában is. A tiszavasvári gyermeksír esetében az elkülönített tárgyak ugyan ritkának számítanak a régióból, mégis ismertek más avar lelőhelyekről.83 A ládikában elhelyezett tárgyak közül kilóg a bizánci érme, ami a gyűjtemény legfiatalabb darabja, egyidős, vagy legalábbis nagyon közeli az eltemetés időpontjához. Az elhunyt valószínűleg ezzel a darabbal egészítette ki utoljára a korábbi gyűjteményét, így talán nem is köthető a frank tárgyak gyűjtéséhez. A bizánci érmék feltűnése a kora és közép avar kori temetkezésekben nem szokatlan, bár a bronz érme ritkának számít, inkább arany solidusokat ismerünk a legtöbb lelőhelyről.84 A római tárgyak jelenléte a népvándorlás kori temetkezésekben szintén nem szokatlan, a Diocletianus érme így beleillik a gyűjteménybe. Az elhunyt közösségen belüli szerepét mutatja, hogy női sírok közül a leggazdagabb leletanyaggal rendelkezik a fázisban. Nagygömbcsüngős fülbevalójával és gyöngyfüzérével, valamint az avar korban ritkának számító tükrével az eltemetett hölgy az elit tagjai közé tartozhatott a temetőt használó közösségen belül. A Dunántúlt a 6—7. században egy nyugati és késő antik elemekkel átszőtt etnikai kép jellemzi. Az ebből az időszakból feltárt temetők, mint Budakalász, Csákberény vagy Kölked-Feketekapu gazdag sírokból származó leletanyaga jól mutatja ezt a kapcsolatot. A férfi temetkezésekben többek között a háromtagú övgarnitúrák jelzik a nyugati ízlést, míg a női sírokban a kapcsolatok még egyértelműbben megmutatkoznak azáltal, hogy a késő antik divat elemei jobban beleépültek a viseletbe. Ilyen elemek a félhold alakú 83 LŐRINCZY-RÁCZ 2014,180-182. 84 SOMOGYI 1997. 76
