S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Barati Piroska: A jutasi avar kori temető 116. számú sírja
В ARATI PIROSKA A JUTÁSI AVAR KORI TEMETŐ 116. SZÁMÚ SÍRJA Bevezetés A jutási avar kori temetőt több, mint 100 éve tárta fel Rhé Gyula és Fettich Nándor, ami nagy sírszámával és leletanyagának gazdagságával fontos eleme az avar kor kutatásának. Ennek legfőbb oka, hogy a temetőt a teljes avar időszak alatt használták, így a leletanyag egy-egy periódus kutatásában és a kontinuitás szemszögéből is vizsgálható. A másik ok, amiért gyakran hivatkoztak rá, a leletanyag különlegessége. Rácz Zsófia könyve az ötvös sírt értékeli,1 Garam Éva az érméket tartalmazó temetkezést és az egyéb leletek összefüggéseit vizsgálta.2 Pásztor Adrienn cikkében az érmekről és a gyöngyökről írt a temető kapcsán.3 Jutas fontos pontja volt az avar és germán kapcsolatok kutatásának is, mind Bóna István4, mind Kiss Attila5 munkáiban megjelent. A lelőhely teljes feldolgozását egy szakdolgozat keretében végeztem el, ebben a cikkben eredményeim rövid áttekintését közlöm, valamint külön foglalkozom álló. sírral. I. A temető földrajzi elhelyezkedése és rövid kutatástörténete A lelőhely a Dunántúlon, Veszprémben található. A városban a Veszprémi-fennsík találkozik a terület dolomitrögeivel.6 Jutas a város északi részén helyezkedik el, a legfőbb víz, a Séd patak közelében, annak bal oldalán.7 A lelőhely területe ma már teljesen beépített, helyére egy körforgalom épült, a környezetében pedig egy ipartelep alakult ki. Kiterjedése a feltárás időpontjában 12 km2 volt, ennek 2/3 részét 'RÁCZ 2014. 2 GARAM 1992. 3 PÁSZTOR 1995. 4 BÓNA 1956. 5 KISS 1992. s FUTÓ 2009, 37-38. 7U.o. 45. legelőnként, 1/3 részét szántóföldként használták, középső, jelentős részét egy korábbi murvabánya teljesen elpusztította. A temető szélei bizonytalanok, északra a Márkó felé tartó út határolta az ásatási területet, keleten és nyugaton pedig a bányászat pusztítása miatt nem meghatározható a lelőhely határa. Délen ritkulnak ugyan a sírok, de nem találtam olyan feljegyzést, amelyben megemlítenék, meddig terjedtek az ásatások határai. A jutási temető feltárása 1910. december 10-én kezdődött.8 A lelőhelyre vonatkozóan az ásatási dokumentáció nagyrészt hiányos, a Laczkó Dezső Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum adattárában csak kis lapokra írt feljegyzéseket találtam. A sírok rajzait, illetve csontvázlapokat pedig csak néhány temetkezésre vonatkozóan ismerek. 1914. és 1930. évek között több újságcikk jelent meg Rhé Gyula tollából a feltárások eredményeiről, valamint a temetkezési szokásokról, viseleti elemekről és a temető összefüggéseiről más lelőhelyekkel. 1931-ben publikált Rhé Gyula és Fettich Nándor egy átforgó jellegű könyvet német nyelven, amiben a Jutáson és Oskün addig feltárt avar temetkezéseket mutatták be. Ez a kötet 244 temetkezés leírását tartalmazza. A szerzők foglalkoztak a temetkezési szokások ismertetésével, értékelésével azonban már nem. A leletanyagnak csak egy részét elemezték, több tárgytípussal nem foglalkoztak, valamint csak válogatott tárgyakról készült fotókat közöltek. A kötetben megjelent Bartucz Lajos tanulmánya, ami a két lelőhelyről vett antropológiai mintákat elemzi.9 A könyv megjelenése után még folytatódtak a feltárások a területen. Az újonnan előkerült sírokat Fettich Nándor közölte 1964-ben. Ebben a cikkben további 37 temetkezést és múzeumi naplóba bejegyzett leletet közölt. A sírleírásokon túl felülvizsgálta az 1931-es könyv eredményeit, külön elemezte a 116. 8A Fettich-hagyatékban talált jegyzetek alapján. ’RHÉ-FETTICH 1931. 71
