S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Ócsai Éva: Lokális történet és népiesség a Balaton térségében két későromantikus elbeszélő költeményben
A Bujdosó magyarok című történetben központi jelentőségű Máma települése, amely Balatonfűzfő őse volt, és már 1292-ben állt itt egy Szent László tiszteletére épített templom, 1761-ben pedig még ép volt, ezt követően pusztult el ismeretlen körülmények között, és csak a templomrom maradt fenn. Máma falva szintén a 18. században, a Rákóczi-szabadságharc idején semmisült meg.18 Az elbeszélő költeményben a főszereplő emlékeihez kötődik egyebek mellett a márnái papiak is, ahol a lelkész a fiú tanára volt: „Nem tudom, hány éve lehet, / De valaha voltam itt. // Ismeretes ez a vidék, / Főképen a Balaton, / Úgy rémlik, hogy sokat voltam / A márnái papiakon.” (40) A márnái rom egykor az intézményes vallás helyszíne volt, az elbeszélés idejében pedig romokban hever, mégis szentségként jelenik meg, mivel a felekezeti hovatartozás jelentette az akkori társadalomban a legerősebb közösségi köteléket19, valamint a magány és az elmélkedés tereként, akárcsak a többi balatoni emlékhely, amelyek lehetővé teszik a történelmi pillanatból való kilépést, emellett spirituális konnotációi is vannak.20 Az elbeszélésben a Kenese melletti partfalnak az a szakasza is szerepet kap, amelybe magyar menekültek barlangokat vájtak, és ezekre Vajkai Aurél Tatárlikak néven utal kritikájában,21 ezt az elnevezést azonban Csizmadia Károly írása nem használja. A Tatárlik elnevezésben a „lik” a barlangot jelentette a Balaton mentén, és a népetimológia illetve a helyi folklórban a név arra utal, hogy Kenese falvának lakói a tatárjárás elől menekülve mélyedéseket vájtak a partfalba, és ezekben barlanglakásokat alakítottak ki átmeneti szállásként.22 A barlangokban sütőkemencék, ablakok, rudak és szögek helyei alapján ismerték fel, hogy ott emberek laktak.23 Az elbeszélő költeményben a „Bujdosó magyarok” cím azokra a márnái falulakókra vonatkozik, akik nem a tatárjárás idején, hanem a török időkben alakították ki a barlanglakásokat a török támadók elől menekülve, azonban egyik feltételezésnek sincs 18 SZŐNYEG 2009, 569. 19TAKÁTS 2004, 74. 20 DAY 1996, 148. 21 VAJKAI 1967, 16. 22 DÖMÖTÖR 1937, 6, 8., JANKÓ 1902, 256. 23 CZAKÓ 1912,13. történelmi alapja. A fiktív történetben 12 nap alatt készültek el a barlangok, és az egyiket szent helyként tisztelték: „Egy lyukat arra szenteltek: / Oda összemenének, / És naponkint imádkoztak / Az ég s föld Istenének. // Még máig is tanujele: / Abb tüzet nem raktak, / Az Istennek szentelték azt, / Ott nem főztek, nem laktak. // A többi az feketére / Füstölgött több év alatt, / Mig szebb hazát építettek / Künn a szabad ég alatt.”24 Az Ősök nyoma kitüntetett pontjáról, a kenesei Rákóczi-szilfáról az 1902-ben megjelent kötetében (Utazás a Balaton körül) Eötvös Károly lejegyezte azt a helyi mondát, amely szerint Rákóczi az akarattyai pusztán álló több száz éves fához kötötte a lovát, és a fa már ezelőtt, 1532-ben is állt, alatta tartottak országgyűlést.25 Feltehetően ezt a helyi mondát választotta ketté, és a két eseményt két külön fához kapcsolta Csizmadia Károly, azonban mindkettő idejét a Rákóczi-korba helyezte, integrálta az időhorizontokat. Századforduló, romantika és történelem A romantika összekapcsolódott a 19. századi nemzeti és nemzetiségi törekvésekkel, amelyeknek független nemzetállamok létrehozása volt a célja, de a modern értelemben vett nemzeti identitás kialakításának a szándéka már a 18. század közepétől megjelent, amikor összehasonlították egymással az egyidejűleg létező, de más-más területen lévő kultúrákat.26 Ezért a figyelem egyre inkább a nemzeti jelleg kutatása felé fordult, ezen belül pedig a népi kultúra és a népköltészet jelentőségét emelték ki, és ezek a tendenciák még a századfordulón is éreztették a hatásukat, befolyásolták Csizmadia Károly írásait is. A nemzeti múltból azok az elemek válhattak a nemzeti narratíva részévé, amelyek megfeleltek a korszak identitásképzési szándékainak.27 1896-ban, a honfoglalás ezeréves évfordulójának ünneplése során például az egységes nemzet értékeit akarták megmutatni a millennium rendezői, ám a nemzetiségiek til-24 CSIZMADIA 1904, 231. 25 EÖTVÖS 1903, 50-64. “SZAJBÉLY 2005,205-207. 27U.o. 243. 328
