S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Szvath Márton: Késő középkori és kora újkori fémleletek a nagyvázsonyi várból 2.
zépkori ásatásaink leletanyagában, a mezőgazdasági munkaeszközök egyik legnagyobb csoportját alkotva. Az eszközt gabona aratására használták, csak alkalmanként, ill. bizonyos formáknál merül fel a sarlók fíívágó funkciója.109 A Nagyvázsonyban előkerült darabok mindegyike - Müller Róbert osztályozását felhasználva - az íves, nyéltüskés felerősítésű típusba tartozik, amely egyébként általánosan jellemző a késő középkori példányokra.110 Fogazás figyelhető meg a 10.6.1.,10.6.2., 10.6.3., 10.6.4., 10.6.7., 10.6.10., 10.6.12 számú sarlókon. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a többi biztosan fogazás nélküli lett volna, csupán annyit, hogy az erősen korrodált pengék miatt a biztosan megfigyelhető fogazottság a felsorolt példányokra korlátozódik. A fogazott élű sarlók már a középkor derekától fölénybe kerültek, és ez a fölényük-Takács Lajos szerint - csak a 15-16. századtól kezd csökkenni, a hosszú nyelű kasza térhódításával.111 A fogazás - a 10.6.10. számú kivételével - a penge alsó élén volt megfigyelhető (jobbkezes használatot feltételezve). A néprajzi irodalom szerint a fogazás azt a célt szolgálta, hogy a gabonaszálak így nem siklottak tovább a sarló alsó, fogazott felületén, míg a felső élen ilyen visszatartó erőre nem volt szükség.112 Az aratást a fogazott élű sarlóknál - ahol a penge a nyéllel csaknem párhuzamos - a szálakat összefogó kéz alatt közvetlenül, fűrészelő mozdulattal végezték, míg a fogazás nélküli, általában erősen ívelt sarlók esetében inkább vágómozdulattal.113 A 10.6.1. számú sarló az un. hosszú nyakú sarlók típusába tartozik, a vár anyagában ez az egyetlen példány (7. ábra 1). Az erős korrodáltság ellenére a háromszög átmetszetú pengén jól kivehetőek a fogazás nyomai. A nyéltüske meglehetősen rövid, vége viszszahajtott. A penge gyakorlatilag párhuzamos a nyéltüskével, amelyre a nyak szinte merőlegesen törik. Csak a penge legvégén fedezhető fel az erős szögben törő pengevégződés indítása. Hasonló, de már rövidebb nyakkal rendelkezik a 10.6.2. darab, amelynek nyaka szintén merőlegesen törik a nyéltüskéhez képest, majd a penge egy újabb 1,19 MÜLLER 1982, 469. 1,01. m. 477., 17. kép 1,1 TAKÁCS 1967, 11-12. 112IKVAI 1962,145. 1,51. ш. 144. erőteljes törés után a nyéltüskére párhuzamosan indul. (7. ábra 2) Ez a típus egy olyan Árpád-kori forma folytatása, amely a késő középkorban tovább él, és hosszú ideig használatban marad.114 Korai előfordulásukra jó példa a pusztapótharaszti lelet"5, amelyet ásatója a 13. századra keltezett.116 A hosszú nyakú sarló egyik példánya az ozorai anyagban is a korai időszakra, 14-15. század fordulója körüli évtizedekre datálható117, de ismerünk máshonnan is formailag teljesen a nagyvázsonyihoz hasonló, a 15. századra keltezett példányt.118 Ebben az esetben tehát a fenti kettő a leletanyagban előforduló sarlók közül a legkorábbi formát mutatja. Már Parádi Nándor megjegyzi azonban, hogy a fenti forma együtt jelentkezik a nyéltüskéhez tompaszögben csatlakozó nyakú típussal119, amelyek a nagyvázsonyi anyagban a 10.6.3.-10.6.7. számú példányoknak felelnek meg. (7. ábra 3-6) Jellegzetesen késő középkori ez a rövid nyakú, a fogazott pengébe töréssel átmenő forma, ahol a hosszan elnyújtott penge alsó fele vagy egyenes és csaknem párhuzamos a nyéltüskével, vagy enyhén görbült hátú.120 Analógiájuk igen nagyszámú121, a szakirodalomban általában a 15-16. századra keltezettek, azonban a forma továbbélését jelzi, hogy kora újkori-újkori leletkörnyezetben is előfordul.122 A szakirodalmi tipologizálás alapján nem alkotnak más típust, csak egy kiérleltebb formai megoldást mutatnak a 10.6.8.-10.6.11. számú sarlók. (8. ábra 1-4) Itt a penge gyakorlatilag már törés nélkül csatlakozik a nyéltüskéhez, a penge alsó része íveltebb. Hasonló sarló került elő Kaposvár határában, egy 16-114 MÜLLER 1982, 482. 115PARÁDI 1976, Lábra. 1,61. m. 180. 1,7 GERE 2003, 40. 118POLLA-EGYHÁZY 1975, ll.ábr. 1. 119 PARÁDI 1976, 176. 120 MÜLLER 1982, 482. 121 Pl: ENDRŐDI-FELD 1980, 7. tábla; BÁRDOS 1978, 20. kép; MÉRI 1954, XXVIII. tábl. 2.; MÜLLER 1976, 4. kép 3-4.; SZABÓ K. 1938, 585-586. kép; HOLL-PARÁDI 1982, 13. ábra; DRENKO 1994, 19. ábr. 4. 122 SÁMUEL 2007, 96. ábr. 11. kép; LASZLOVSZKY-PUSZTAITOMKA 1997, 148. 155. kép. Muhi-Templomdombon a 17. század folyamán elpusztult falu utolsó periódusához tartozó környezetben került elő. 205 T
