S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)

Szvath Márton: Késő középkori és kora újkori fémleletek a nagyvázsonyi várból 2.

rai példánnyal, annak él hossza azonban nagyobb.7 Használati módját tekintve talán rokonítható egy, közlője által még késő középkorinak datált debreceni leletből származó fejszével, ami szintén méreteiben hasonló, de ennek az eszköztípusnak szélesebb pengéjű képviselője, forma szempontjából azonban kevéssé jó párhuzam.8 Ennek a típusnak egyébként Veszprém megyei analógiája is ismert, ami egy négy darabos, pontosan nem datált, de késő középkorinak tartott depóleletből került elő Hárskúton.9 A bárddal, fúróval együtt talált eszközöket ácsmester szerszámkészleteként tartja nyilván a szakirodalom.10

Formailag érdekes hasonlóság áll fenn a nagyvázsonyi fejsze és egy olyan eszköztípus között, amelynek egy példánya - többek között - Mohácson is előkerült.11 Néhány olyan ismérv, amely megfigyelhető a mi példányunkon (hosszú, keskeny él lapu penge finoman ívelő oldalakkal, a tok alsó és felső éleinek kerekítése, valamint egy lapított, ovális rajzolatú fok) hangsúlyozottabban megvan a — eredetileg szintén szerszámként meghatározott — mohácsi baltán is, aminek használatát közlője a 15. század második fele és a 16. század eleje közé keltezte.12 Mind a debreceni, mind pedig a mohácsi eszközök esetében később Müller Róbert korrigálta a keltezésüket, a debreceni eszközök használatát a 13-14. századra, a mohácsi leletegyüttest jóval korábbra, a 8-9. századra helyezve.13 Továbbá a mohácsi fejsze kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy az eszköz kialakítása a szerszámként való használatot kizárja, így - több népvándorlás kori példát hozva - egyértelműen harci baltaként, fegyverként azonosította azt.14 Amennyiben elfogadjuk Temesváry Ferenc állítását a középkori fegyverek némely alapformájának a kora újkori eszközökön való továbbéléséről, talán ebben az esetben is ezzel a jelenséggel állunk szemben. A középkorban meglévő eszköztípus (lásd debreceni fejsze) a fegyverekre jellemző tipológiai jegyeket is felvehetett, amit néhány példánya a kora újkorig biztosan meg7GERE 2003, 31. tábl. 1.

8KISS 1962,34. l.ábr. 2.

9MRT 2. 1969, 29. tábla 4. kép.

101. m. 101.

11 KISS 1964,3. kép 4.

uI.m. 164.

13 MÜLLER 1975,90.

141. m. 80-81.

tartott. Megjegyzendő, hogy egy arányaiban a fenti eszközökkel jó párhuzamot mutató, harci baltaként azonosított eszközt a fegyvertörténeti szakirodalom a

14. századból is ismer.15 Ez utóbbi méretei alig térnek el a nagyvázsonyi fejsze méreteitől. A nagyvázsonyi példány esetében a korai keltezés a leletkörülmények ismeretében bizonyosan nem támogatható, használati módjában és talán korban is az ozorai szerszám hozható fel analógiaként. Fegyverként való használatra komoly súlya miatt sem volna alkalmas. Mindezekkel együtt a fejsze formai jellegzetességei — jelen tudásunk szerint — nem bírnak komolyabb keltező erővel.

Négyelő szekerceként lehet meghatározni az 5.1.5. számú eszközt (1. ábra 4), melynek felhasználása igen széles körű lehetett, ácsmunka során a tőke négyfelé hasítására szolgálhatott.16 Jó párhuzama az ozorai szekerce, hiszen mind formájában, mind arányaiban a kettő ugyanazokat a jellegzetességeket mutatja.17 A hasonló kialakításra utal az a tény is, hogy használata során mindkettő ugyanott, nyakban tört el. Négyelő szekerce lehetett az a füzéri darab is, amely méreteiben az ozoraihoz közelít, formájában pedig az előbbiekkel rokon.18 A mesterjeggyel ellátott nagyvázsonyi szekerce fenti párhuzamait a 17. századra, ill. annak végére keltezték. Jó megtartása alapján a nagyvázsonyi sem lehet ennél sokkal korábbi.

Az előbbi típus kisebb méretű változata az 5.1.4. számú négyelő fejsze, vagy másképpen balta. (1. ábra 5) A leginkább zsindelykészítésre használt ácsszerszám töredékes párhuzama ugyancsak megtalálható az ozorai anyagban.19

Az 5.1.6. számú favágó fejsze töredékében is jellegzetes pengeformája könnyen azonosítható, a nagyvázsonyi méretei pedig arra utalnak, hogy típusának nagyobb méretű képviselői közül való. (1. ábra 6) Régészeti anyagban gyakran előfordulnak változatos méretű, rövidebb-hosszabb nyakú példányai.20 Holl Imre feltételezte, hogy a munkaeszközként bevált

l5TEMESVÁRY 1984, 128.

I6GERE 2003, 48.

171. m. 48.

18 SIMON 2000, 43. kép, 1.

’’GERE 2003, 31. tábl., 3.

20 BÁLINT 1962, XXXIII. tábl. 16.-17.; HOLL 1992, 62-63. kép 15- 16.; MÉRI 1954, XXVIII. tábl. 10.; POLLA- EGYHÁZY 1975, 31. ábr. 3.; GERE 2003, 32. tábl. 3.

198