S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Szvath Márton: Késő középkori és kora újkori fémleletek a nagyvázsonyi várból 2.
SZVATH MÁRTON KÉSŐ KÖZÉPKORI ÉS KORA ÚJKORI FÉMLELETEK A NAGYVÁZSONYI VÁRBÓL 2. Szerszámok, mezőgazdasági eszközök, zárszerkezetek és épületekhez tartozó vasalatok Az alábbi cikk a Laczkó Dezső Múzeum Közleményeinek 2014. évi 28. számú kötetében megjelent „Késő középkori és kora újkori fémleletek a nagyvázsonyi várból l.”1 című munka folytatásaként, az Éri István által vezetett, a nagyvázsonyi várban 1955 és 1960 között folyt feltárás során előkerült fémanyagot feldolgozó tanulmány második része. Ebben a részben a különböző rendeltetésű kézműves szerszámok és mezőgazdasági eszközök, valamint épületekhez tartozó vasalatok, zárszerkezetek és kulcsok csoportja kerül közreadásra. Az ismertetett tárgyak katalógusba rendezése az első részben leírt elveknek megfelelően és az abban foglalt rendszer szerint történt. Mivel a főbb tárgycsoportok a tanulmány első részében 1 -tői 4-ig kerültek számozásra, ezért itt - a második részben - folytatólagosan, 5. számmal kezdődnek a főcsoportok, az azokon belüli alcsoportok pedig a korábbi gyakorlatnak megfelelően többszintű alszámozással kerülnek megkülönböztetésre. 5. Famegmunkáló szerszámok 5.1. Szekercék, balták (1. ábra) Az ipari felhasználású favágó és famegmunkáló eszközök tárgyalásánál szükséges kitérni arra a Temesváry Ferenc által már megfogalmazott problémára, miszerint a középkorban használatos alapformák hosszú ideig változadanok, az újkori ipari eszközök pedig néha visszavezethetők középkori harci — vagy háborúban fegyverként is használt - eszközök formáira, és ez - különösen töredékes daraboknál - megnehezítheti az azonosítást.2 'SZVATH 2014, 351-384. -’TF.MESVÄRY 1984, 15. A hasító eszközök csoportjába tartozik a nyélcsöves ácsszekerce, amelynek két példánya is megtalálható az anyagban. Az 5.1.1. számú igen töredékes, erősen korrodált állapotú, két darabban. (1. ábra 1) A töredékes penge eredeti méretei már nem mérhetőek. Az aszimmetrikus ácsszekercék közé tartozik, amelyhez nagyon hasonlót mutat be Belo Polla 15. századi fémeszközök között.3 A kissé jobb állapotú 5.1.2. számú ácsszekerce szintén aszimmetrikus, egyenes éllel, a köpű mellett a pengén - sajnos már nem kivehető - mesterjegygyel. (1. ábra 2) Ennél a lap töréssel megy át az élbe, amint az a korban más példányok esetében is jól megfigyelhető.4 Az aszimmetrikus, nyélcsöves (vagy máshol köpűs) ácsszekerce gyakran felbukkan késő középkori és hódoltság kori ásatási anyagban.5 Az eszköz használatára a 15. századtól a 17. századig tartó időszakra vannak adataink. Ácsszekerceként való alkalmazását mutatja aszimmetrikus volta, a nyélcsöves kialakítás pedig - Müller Róbert megállapítása szerint - egy nyugatról átvett forma meghonosodását igazolja a hazai középkor végi leletanyagban.6 A nyélcső, vagy másképp köpűnyúlvány arra szolgált, hogy használat közben a nyél ne forgácsolódjon el, ezek az eszközök tehát egyértelműen szerszámokként azonosíthatóak. A nagyvázsonyi 5.1.2. számú darab mind között a legkisebb méretekkel rendelkezik, a penge hossza még a 10 cm-t sem éri el. Az 5.1.3. számú tárgyat az ácsmunkához használt nagyoló fejszeként határozhatjuk meg, bár ebben az esetben a szokásosnál több a bizonytalanság. (1. ábra 3) Méreteiben nagyjából megegyezik egy, a 16-17. sz. fordulójára datált, kialakításában kissé eltérő ozo3 POLLA 1962, 19.ábr. 11. 4 POLLA 1962,21. ábr. 4. 5 Pl.: ÉR1-BÁLINT 1959, XXXIII. tábl. 9-10.; GERELYES-FELD 1986, 8. kép 7.; MÜLLER 1976, 2. kép 7.; MÉSZÁROS 2006, 7. kép 6.; GERE 2003, 29-30. tábl.; SZABÓ K. 1938, 602. kép; MICHNAI 1982, 4. ábr. 1.; stb. ‘MÜLLER 1976, 269. 197
