S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Regenye Judit - T. Bíró Katalin: Veszprém, Jutasi út neolitikus település leletanyaga II.
korábbra helyezhetjük, a másik pedig arra, hogy a leletanyag a Lengyel II-ben továbbélő korábbi hagyományt is magában foglalja. (Esetleg volt a lelőhelynek egy Lengyel Il-t megelőző települési horizontja, amit a 2003. évi feltárás érintett, de a leletek mennyisége ezt nem indokolja.) A probléma felvetése mindenképpen indokolt, mert Zalai-Gaál István a dunántúli lengyeli sírleletek relatívkronológiai vizsgálata során a veszprémi sírokat45 az általa felállított lb (7. sír), 2al (2. sír) és 2a2 (3. és 5. sír) periódusokba sorolta, azaz a temető kezdetét a telepkerámia fent vázolt kronológiai besorolásánál korábbra keltezte.46 Ezen a vizsgálati szinten a kérdés nem dönthető el. A kerámia maga nem ad választ arra, hogy technikai megújulással vagy örökölt technikai tradícióval van-e dolgunk. A korábban felsorolt, Lengyel И-re jellemző kerámiai újítások az egész lengyeli területen bekövetkező technológiai evolúció eredményei. Mind a szlovákiai és ausztriai, mind a dél-dunántúli területen kimutatható a kerámiatípusok fokozatos átalakulása. A régiók emellett megőriztek a korábbi edénykészítési hagyományból is elemeket tovább víve ezzel a regionális különbségeket. Veszprém tágabb környékén a késő lengyeli időszak lelőhelyei fordulnak elő igen markánsan, a vidékre jellemző kora lengyeli kerámiatípusok nem ismertek. A Balatontól északra korai lengyeli leletanyag hiányában ez az átalakulási folyamat nem követhető, a régi és az új technikai elemek együttes jelenléte a Jutási úti lelőhely egy pontján a felvetett két hipotézis keretében magyarázható. A feldolgozott településrészlet nem minden objektuma tartozik ehhez a lelethorizonthoz. A 122. árok és a 123. gödör leletanyaga kronológiailag eltérően értékelhető. Ezek az objektumok nem tartoznak a település legkorábbi szakaszához, a leletanyag összetétele az északi sáv korábban bemutatott leleteihez áll közelebb, azaz a Lengyel II második felét képviselik. Településtörténet A feldolgozásra kiválasztott jelenségcsoport a kerámia tipológiai vizsgálata alapján nem egykorú. A 6-7. 45 REGENYE 2006b. «ZALAI-GAÁL et al. 2014, 322., 327. házcsoport és a hozzájuk tartozó gödrök alkotnak egy csoportot és az ároktól északra eső gödrök egy másikat. (2. ábra) A 6. ház tűnik a legkorábban megépült épületnek ezen a szakaszon. Az oszlophelyekben alig találtunk leletanyagot, ami arra utalhat, hogy addig még nem volt lakott a terület. A 7a és 7b házak későbbi átépítések. Ezt a korai településmagot kettős kerítés övezi keletről és délről. Az északi részen nem találtuk a kerítés nyomát, a nyugati oldal a feltáráson kívülre esett. A kerítés és a korai ház(ak) kapcsolata igen valószínű, később ugyanis már nem lehetett jelentősége a kerítésnek, ráépült a 8. ház. A kerítés és a házak között gödörsor húzódik (263., 195., 198., 446., 300.). A gödrök jórészt nagy, szabálytalan formájú agyagnyerő gödrök voltak és a 6. ház építéséhez kapcsolhatók, a 7. ház keleti fala ugyanis túl közel húzódik hozzájuk, statikailag problémát okozott volna a nyitott gödör ezért kizárhatjuk az egykorúságot. A 6. háztól való távolság 2-4 m, illetve a 300. gödöré 8 m. A kerítés a házon kívül egy nagyobb üres területet is körit, amit később sem építettek be. A gödrök közül három (195., 198., 446.) biztosan egy időpontban volt használatban, mert a betöltődési folyamatuk azonosnak látszik és a 195., valamint 198. gödörből kerültek ki összeillő kerámiatöredékek. A három gödör mindegyikében találtunk hamus réteget, benne rengeteg állatcsonttal, köztük néhány szürkére égett töredékkel, ami azt mutatja, hogy az állatcsont a forró hamuba került, legalábbis részben. A gödrökben rengeteg kerámiatöredék volt, méghozzá jórészt festett finomkerámia. A 300., 305. és 292. gödröt az kapcsolja ehhez a csoporthoz, hogybár azokban sem hamu, sem festett kerámia nem volt, volt viszont egészben belehelyezett nagyobb fazék. A legészakabbra fekvő 263. gödör nem tartalmazott ilyen leletanyagot, azt csak közelsége miatt kapcsoljuk a csoporthoz, nem biztos, hogy a történésekben szerepet játszott. Feltételezhető, hogy a gödrök kiásása a 6. ház építéséhez kapcsolódott, betöltésük pedig szintén a házzal kapcsolatos egyszeri esemény során következett be, amit pontosan nem meghatározható szándékolt depozíciónak tekinthetünk. Az eseményből annyit látunk, hogy délről indulva a gödrökbe nagy főzőedényeket helyeztek, az északi részbe pedig kis tálalóedények és talpas tálak darabjait, valamint állatcsontot. Mindez a hamuból ítélve jelentős tüzeléssel járt együtt. Az esemény időpontjának meghatározásá14
