S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
S. Perémi Ágota: Újabb avar kori leletek Veszprém megyében VI. A Balatonszőlős-Tsz major temető részlete
Hasonló a temető 128. sírjából is ismert, valamivel díszesebb, növényi mintával, poncolt háttérrel, aranyozott kivitelben42, de ebbe a sorba tartozik a 9. sír aranyozott43 és a 71. sír szintén aranyozott darabja is.44 Mindegyik lovassír volt. A 8. század közepére keltezhető. Ugyancsak hasonló 3 db lyukvédő került elő a Leobersdorf-i temető 69. sírjából is, amely a későbbiek során is párhuzamként fog szerepelni45, de megemlíthetjük a csúnyi temető 21. sírjának emberábrázolásos veret mellett előkerült hasonló lyukvédőket is.46 A fenti övveretek szinte mindegyike, ahogy az a fenti leírás is tartalmazza, aranyozottak. Az ezeken megjelenő mintakincs (bizánci előképekre visszavezethető ábrázolások), valamint a veretek jellegzetes formája (kerek veretek) beleillik azon késő avar kori aranyozott veretek sorába, amelyekkel Kiss Gábor foglalkozott részletesebben. Az általa összeállított adatbázis alapján megállapította, hogy az aranyozott veretek ott koncentrálódnak, ahol a fegyveres és lovas sírok megléte és ezek aránya alapján már eddig is fejedelmi vagy egyéb más politikai központot tételeztek fel.47 Továbbá „... a felsorolt jellemzők (mintakincs, forma) talán egy műhelyre, méghozzá egy a többinél esetleg jelentősebbre, méghozzá a kagáni vagy valamely más fejedelmi udvar számára aranyozott öveket is előállító műhelyre utalnak!”48 Hasonló véleményt fogalmazott meg Szőke Béla Miklós is: „Olyan emlékek ezek, amelyek a késő avar kor kagáni szintű sírleleteinek hiányában az egyedüli támpontokat adják egy, a kagáni udvar környezetében működő műhely — vagy inkább a késő avar arisztokrácia csúcsán lévők udvarai mellett tevékenykedő több műhely — tevékenységének rekonstruáláshoz.”49 A balatonszőlősi aranyozott veretek, akár egy, akár több garnitúra részei voltak, csekély számuk ellenére is arra utalnak, hogy az itt élők kapcsolatban lehettek a késő avar közösség legrangosabb rétegével. Éppen 42U.o. 48.. 64. tábla 4.,108. tábla 4. «U.o. 15., 2. tábla 2. ^U.o. 27., 15. tábla 2. A 9. és a 71. sír lyukvédőit említi SZŐKE B. 2001, 114., valamint 13. kép. 45 DAIM 1987, sírleírás 240.; Taf. 65. 2/14-2/16.; Taf. 175. 14-16. 46 SŐTÉR 1895, 93. (Első közlés) 47 KISS G. 1995, 100. 48 U.o. 100-101. 45 SZŐKE B. 2001, 107. ezért tűnik számunkra egyelőre megmagyarázhatatlannak, hogy a hitelesen feltárt sírok miért nem tükrözik ezt a gazdagságot. További terepei kutatások nélkül csak feltételezésekre szorítkozhatunk. A többi, szórványként múzeumba került övgarnitúra kapcsán csak általánosságban fogalmazhatunk meg észrevételeket. A veretek mindegyike öntött bronz, amelyek közül hiányoznak a griffes példányok. Ugyanakkor megtalálhatók a címerpajzs alakú veretek, lapos indás szíjvégek, veretek, valamint a hármas csoportosítású veretek. Mellettük liliomos díszítésű nagy- és kisszíjvégek, veretek is képviseltetik magukat. Ezek alapján a veretek a 8. század középső harmadától a 9. század elejéig kehezhetők. 3.1.2. E. sír veretei Az E. jelű (1983. évi szórvány) sír veretei, elmondás szerint egyedüliként kerültek elő a terület északi végében, így nagy valószínűséggel nem keveredtek össze más sírok veretéivel, így ha hiányosan is, de összefüggő lelet együttesként kerültek a múzeumba. Az E. sír veretei egységes stílusú, lapos indás díszítésüek. Az övét lapos indás díszű bronz csattal kapcsolták össze, bronz lemezből kivágott bujtatón keresztül vezették, amelyet hasonló lapos indával díszített két részből álló nagyszíjvéggel díszítettek. A lyukakat hasonló stílusban díszített lyukvédőkkel óvták. A kést a diszkeden övforgóra akaszthatta tulajdonosa. Magát az övét 3 db (?) öntött, bronz, csüngős öweret díszítette. Legalább két mellékszíja volt, amelyeket a kis tulipán alakú véretekkel díszítették. Az egyik mellékszíj végét kibomló növényi minta díszíti. A másik a maga nemében ritkaságszámba megy. (30. ábra 3.) A bronzból öntött, egy oldalas, tokos kisszíjvég előlapját egymás alatt egy jobbra, alatta egy balra néző portré díszíti. A tokos szíjszorító részt egy fektetett S-minta díszíti. Hasonló kisszíjvég díszítés csupán két lelőhelyről ismert.50 A Leobersdorf-i temető 69. sírjából került elő négy hasonló darab.51 A balatonszőlősi példányhoz 50 Ez úton is köszönetét mondok Fancsalszky Gábornak, aki a szíjvég ábrázolás értelmezésében segítségemre volt. 51 DAIM 1987, sírleírás 240., Taf.: 64 2/4-7.; fotó: 452. Taf. 174. 4-7., További leletek: aranyozott felületű kerek öweretek, állatábrázolással; emberábrázolással díszítette csat, állatküzdelmi jelenet ábrázoló nagyszíjvég, szív alakú és áttört lyukvédők, vas kések, nyílcsúcsok stb. Továbbá FANCSALSZKY 2007, 217., 52. t. 6. 100
