S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum közleményei 29. (Veszprém, 2019)
Regenye Judit - T. Bíró Katalin: Veszprém, Jutasi út neolitikus település leletanyaga II.
Kerámialeletek a vizsgált területen A feldolgozott kerámialeletek száma 3128 darab,4 melyet 26 objektum tartalmazott. Túlnyomó többségük (93%) a 14 önálló objektumból került ki, csupán 213 db volt a 6-7. házcsoport oszlophelyeiben. Ez a szám még alacsonyabb, ha a 7a ház déli nagy tartóoszlopának gödrében talált 105 darab töredéket levonjuk belőle, ugyanis az valószínűleg egy korábbi gödör anyaga. A legtöbb (832 db) kerámiatöredék a 446. gödörben volt, ezt követte a 122. árok (535 db), a 195. (383 db) és 198. (418 db), valamint a 125. (351 db) gödör. A többi objektumban jelentősen kevesebb a leletanyag (4-167 db). Összességében a kerámia jó minőségű, sok közte a jól égetett darab. A kaviccsal való soványítás aránya magas, míg a finom, közepes és főleg vékony falú edények homokkal soványítottak. Az edények színe változatos, a sárgától a barnáig, a világosszürkétől a sötétszürkéig. Gyakori a kívül világosabb, belül sötétszürke változat, a lengyeli kultúrára jellemző edényégetési eljárás következménye. A kerámia felületi kidolgozása jó minőségű (ahol a talaj károsító hatása nem érvényesült), gyakran sima, illetve nem ritka a fényezett felület sem. Egy település kerámialeleteinek esetében mindig érdekes, hogy milyen edényformák alkotják az együttest, ugyanakkor a neolitikus településeken töredékeiben megtalált edények formájának azonosítására kevés a lehetőség. Az edényformákra használt elnevezések természetesen ezúttal sem jelentik, hogy az eredeti funkciót ismerhetnénk, a szakirodalomban elterjedt általánosító kifejezéseket használjuk. A vizsgált területen egyetlen teljes edény öszszeállítására került sor, egy tölcséres nyakú, bikónikus hasú fazékéra (14. ábra 2) a 446. gödörből.5 A mintegy 40 cm magas, 30 cm peremátmérőjű edény pereme alatt kétfelől benyomott hosszúkás bütyköket találunk. Ugyanabban a gödörben volt egy másik, hasonló méretű és formájú fazék, ez nincs kiegészítve, de rekonstruálható. (14. ábra 1) A két edény között annyi a különbség, hogy utóbbin a díszítés a hason található ugyancsak kétfelől benyo4 A leltári számok a Laczkó Dezső Múzeum régészeti gyűjteményében: ő 2014.3.1-2595.; 2015.31.1-741.; 2016.7.1-1023. 5REGENYE 2013, Fig. 5; 16. mott bütyök formájában. A harmadik fazék (17. ábra 6) darabjai a 305. számú objektumból kerültek elő, ez a 7a ház déli nagy oszlophelye, melyet valószínűleg egy korábbi gödörre ástak rá. Ez a fazék az előzőekkel azonos méretű, szintén a hason vannak a kétfelől benyomott nagy bütykök és a pereme bevagdah. Előkerült egy negyedik fazék is (9. ábra 7), a 195. gödörben. Szintén tölcséres peremű, az előzőeknél domborúbb vállú, pereme alatt hosszúkás bütyök, hasán kerek bütyök díszíti (ez a darab csak részben illusztrált). Egy további nagy edénynek (8. ábra 1) csak kevesebb darabját találtuk meg a 7b ház déli falánál lévő egyik oszlophelyben (292.). Ez jellegzetes bikónikus nagy fazék, a pereme bevagdalt, pereme alatt függőlegesen felrakott hosszúkás bütyök van. A következő nagyobb edényünk (17. ábra 3) a 300. gödörben volt, egy erősen behúzott peremű fazék a perem alatt kis füllel. A többi lelet a neolitikus településeken megszokott módon töredék. Tipológiailag meghatározott kerámiaformákba sorolás ilyen esetekben csak a leletanyag egy kis részénél lehet sikeres. A 3128 darab edénytöredékből mintegy 14%, 436 darab a peremtöredék és 7%, 227 darab az aljtöredék, ez már önmagában jelzi a bizonytalanság mértékét. Csupán 278 esetben, a teljes kerámiaanyag közel 9%-ánál történt formai besorolás. Bizonyos mértékig ez a kis számú forma is tájékoztatást ad a településen használt leggyakoribb edénytípusokról. Tálakból találunk általában legtöbbet, ami talán a gyakori használatnak tudható be és természetesen az edényforma felismerhetőségének. Összesen 161 tálformát rögzítettünk, ez az azonosított formák több mint fele. Ez az adat természetesen torz arányokat mutat. Peremtöredék alapján a csonkakúpos tálforma (3. ábra 2, 4, 5, 6. ábra 4, 7. ábra 3, 15. ábra 7, 16. ábra 3) azonosítható leggyakrabban, köszönhetően a jellegzetes peremképzésnek. Ennek megfelelően itt is ez a forma a vezető típus a tálak közül 112 előfordulással. Jóval kevesebb, 13 a profiláh tál (4. ábra 2, 6. ábra 3, 7. ábra 2, 10. ábra 2, 12. ábra 1, 10, 15. ábra 1, 16. ábra 1). Előfordul még nagy virágcserép alakú (11. ábra 2) és behúzott peremű tálforma (4. ábra 3), továbbá több helyen került elő alacsony tál (11. ábra 3, 13. ábra 10, 16. ábra 8) esetenként jellegzetes nagy füllel. A tálakhoz sorolhatjuk még a 35 csőtalptöre-9
