S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)

Palágyi Sylvia: A sikátori kora császárkori temető

K. PALÁGYI SYLVIA

A SIKÁTOR! KORA CSÁSZÁRKORI TEMETŐ

Sikátor neve a régészeti szakirodalomban 1833 óta ismert. A Kr. u. 1. század derekán az ala Scubulorumbz besorozott azalus eredetű Veturius 74-ből származó, ma a Magyar Nemzeti Múzeumban őrzött katonai diplomája Sikátor határában került elő.1 Közelebbi lokalizálásához a Veszprémvármegyei Múzeum 1903-ban kibocsátott körlevelére adott válasz nyújtott támpontot, s ennek alapján feltételezhető, hogy a katonai diplomát Sikátor határában a Hosszúpáskomban, a Magyarország Régészeti Topográfiája

4. kötetének 69/6-os lelőhelyén, vagy annak közelében találták.2 (1-2. ábrái)

A leletmentés idején a Veszprém megyei, mára Győr-Moson-Sopron megyéhez átcsatolt Sikátor község római kori lelőhelyei a falutól délkeletre, egymáshoz közel, homokos dombon, ill. homokos dombperemen és a domb lejtőjén találhatók.3 A két lelőhely közül csak a délebbre esőben jelentkeztek kövek és tegulák.4 Az 5-ös lelőhelyen a vasvéső mellett korábbi és késő császárkori leletek, a 6-os lelőhelyen inkább a Kr. u. 2-3. századi leletek gyűjtésére volt lehetőség a terepbejárások idején, 1966-ban és 1967-ben.5 A Titustól Liciniusig tartó időszak, Sikátorhoz köthető, viszonylag nagy számú érme, ill. az ezüst éremlelet közelebbi lelőhelye nem ismert.6 (2. ábra)

A Bakonyalja tájegységhez tartozó,7 a cuhai Ba- kony-értől kissé nyugatra eső Sikátor területét az

' Horváth i.: Flavius Vespasianus Római Tsászárnak Kr. sz. után 74-dik évben adatott Római Diplomája. Tudományos Gyűjtemény 17. 1833, 41-64.; CIL XVI 20. - MNM 110/951.45; mrt 2. 227. 69/6. lh.

2 mrt 4. 227. 69/6. lh.

3 mrt 4. 226. 69/5-6. lh. - térkép.

4 mrt 4. 227. 69/6. lh.

5 mrt 4. 227.

6 mrt 4. 228. 69/xxx.

7 Világatlasz. Topográf Térképészeti Kft. Nyír-Karta Bt.

Nyíregyháza, 2004, 20.

Itinerarium Antonini összeállítása idején úgy tűnik, érintette a Sopianaeból É felé, a Dunához, ill. Arrabonábz tartó út.8 S hogy ennek az útnak volt-e biztosan előzménye, csak feltételezhető.

A terepbejárásokatkövetően, valószínűleg 1974-ben homokbányát nyitottak a sikátori 69/6. lelőhelytől délkeletre a Hosszúpáskom dűlőben (2. ábra). Ettől kezdve, állítólag, több alkalommal kerültek elő leletek homokbányászat alkalmával. 1987 tavaszán, nyugdíjasként a veszprémvarsányi gyógyszertárban dolgozó veszprémi patikus, dr. Nagy Jenő9 római kori sírok megbolygatását jelentette az illetékes, veszprémi múzeumnak. Bejelentése nyomán kezdődött meg a homokbánya sírjainak leletmentése. 1987 májusában elsősorban a bányafalból kilógó, ill. a bánya szélén, ill. annak közelében észlelt, részben megbolygatott sírok helyének meghatározására, a sírok feltárására, majd a még menthető leletek összegyűjtésére került sor (3—5. ábra). Az októberi-novemberi leletmentés megelőző feltárásnak minősíthető, ugyanis arról a területről10 szerettünk volna információt kapni, amely a folyamatos bányászat miatt pusztulásra volt ítélve (78. ábra). Az 1987. május 26-29. között és október 27- től november 10-ig (10 munkanap) elvégzett leletmentés összesen 43 sírt eredményezett.11 Leírásukat

8 tóth 2006, 43., 2. kép.

9 Dr. Nagy Jenő gyógyszerész, eredményes tájfutó, a mediterrán flóra szerelmese, lelkes múzeumbarát és amatőr helytörténész, sajnos nem élhette már meg a sikátori leletmentés eredményeinek publikálását. Veszprémvarsányi tartózkodása alatt egyébként rendszeresen nyomon követte a sikátori bánya bővülését, és a leletmentés után is gyakran hozott be szórványanyagot az egykori, ismeretlen kiterjedésű kora császárkori temetőből.

10 Ez akkor a bánya D-i, DNy-i szélét, sávját jelentette.

11 Vö. Palágyi Sylvia ásatási dokumentációja - LDM Adattár 18 581-88; palágyi 1988, 37-38. A májusi leletmentésben részt vettek: Chr. Értei, D. Beyll, S. Müller (Bécs), A. Zimonyi (Göteborg), a leletmentés állandó munkatársa: Szlezák J. grafikus (Veszprém). Közreműködésükért kö- szönetemet fejezem ki.

95