S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Pilipkó Erzsébet: Keresztelések a szocializmusban Balatonkenesén
Az 1950-es évek második felében - miközben a keresztelések száma emelkedett - a konfirmandusok száma csökkenő tendenciát mutat. Ezt követően azonban nagyon hullámzó a konfirmáltak száma: 1962-ben és 1965-ben hirtelen „megugrik”, majd fokozatosan csökken, s az 1975-ös, 1979-es, 1985- ös és 1989-es években egyáltalán nincs a gyülekezetben konfirmálás. Persze a kihagyást követő év után csekély mértékű emelkedés tapasztalható, de összességében a csökkenés egyenes arányban van a keresztelések számának fogyásával. A római katolikus egyházban a bérmálás (latin confirmatio ’megerősítés’) a hét szentség egyike, a keresztény nagykorúságnak a szentsége: a keresztény beavatás csúcspontja, a vízzel való keresztség kiegészítése, teljessé tétele. A püspök szolgáltatja ki a serdülő lányoknak, fiúknak (13-15. ábra); így a kisebb településeken több év is eltelik egy-egy bér- málási szertartás között: megvárják, amíg több gyerek „összegyűlik”. (16. ábra.) A keresztelés jelenségét az 1945. évtől vizsgáltam, azonban bérmálás az adott egyházközségben a szocialista időszakban először 1949-ben volt, mégpedig 241 fő. Ez rendkívül kiemelkedő számnak tűnik, főleg a korábbi60 és az azt követő évek viszonyításában. Azonban tudnunk kell, hogy 1949-től a balatonkenesei egyházközség az esperesi kerület (Districtus Kenese) központja lett s hat plébánia tartozott hozzá. Tehát nyilvánvaló, hogy a bérmálkozó serdülőknek csak egy csoportja volt balatonkenesei, a többi gyerek az esperesi kerülethez tartozó plébániákról csatlakozott. A következő bérmálási szertartásra csak 14 év múlva került sor (1963-ban) s 217 fő bérmálkozott. Ez a közel másfél évtizedes hiátus rendkívül hosszú és szokatlan volt, az okát csak sejthetjük, ismerve a korabeli egyházpolitikai viszonyokat. Ezt követően már 7-5-4 évenként történt az egyházközségben a bérmálás, viszont a bérmál- kozók száma egyre csökkent, miközben az egyház egyre „megengedőbb” lett: „A kommunista időben már 3-4. osztályos korukban engedték bérmálkozni (a gyerekeket), mert attól féltek a szülök, hogy később nem lesz már lehetőség, ha nem tanulhat hittant. S ezt a lelkipásztorok is tudomásul vették, viswnt ennek 60 1939-ben 133 fő, 1941-ben pedig 57 fő bérmálkozott. VÉL I. 1. 24. b. (1939, 1941) Balatonkenese. az lett a következménye, hogy rengeteg gyerek számára a bérmálkozással véget ért a vallásgyakorlás. ’6I A különböző egyéni élettörténetek is azt jelzik, hogy az elmúlt rendszerben a konfirmáció, az elsőáldozás vagy a bérmálás sem volt feltétlen garancia a későbbi vallásgyakorlásra (17-18. ábra). íme egy történet: „Az én unokatestvérem, aki velem együtt konfirmált, 17 évesen hozzáment egy katonatiszthez, és a szüleinek unszolására megesküdött ugyan az egyháznál is, valahogy rá tudta szedni a párját, de azt hiszem, hogy este mentek, s csak haza a tiszteletes úrhoz. ... Őrzök is egy esküvői képet róluk, a vőlegény katonatiszt ruhában van rajta. Az egy hithü marxista, ateista volt. ... ügye, valami 8-an voltak testvérek, Somogy megyében egy cseléd volt az édesapja, s öt ez a rendszer emelte ki, jó eszű gyerek volt, kitanult, és kitűnően elvégezte a Zrínyi Akadémiát. Tehát karrierje volt, s ő ezt nem tagadta, hogy őneki ez a rendszer adta a jobb életet. ... És hát a feleség meg alkalmazkodott hozzá, és többet ö se járt templomba. Már nem gyakorolta a hitét. .. .A gyerekeinek is névadója volt. ” Befejezés Tanulmányom a történeti források mellett a tudomány által oral history-nzk, „elbeszélt történelemnek” nevezett forrásokra támaszkodott. Történészek szerint ma már szinte lehetetlen történeti munkát megírni a 20. század második feléről oral history nélkül, természetesen számolva a forrás specifikumával. A módszer legfontosabb ismérve a személyesség, az átélés, szituációk, hangulatok felidézése s hogy utólagos rekonstrukción alapul. Az események résztvevői személyes viszonyulásának, illetve az általa megjelenített társadalmi csoport gondolkodásmódjának megismerése ugyancsak fontos. Tehát a szocializmusban történő keresztelési számadatok is akkor válnak érthetővé, ha személyes élményekkel átitatott megfelelő társadalmi kontextusba helyezzük. Ugyanis tudatilag egy nagyon ösz- szetett korról van szó. A vallás elvesztette korábbi normatív szerepét. Az egyház maga is nehéz helyzetben lévén, keze megkötve, létgondokkal küszködve. Azonban a Hatalom nem realizálta, hogy a társadalmi szerkezet és a mögöttes ideológia gyors 61 B. P. plébános atya szíves közlése. 563
