S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)

Pilipkó Erzsébet: Keresztelések a szocializmusban Balatonkenesén

korszaka volt. A templomragadozások oly helyeken, ahol a katholikusok kisebbségben voltak, igen gyakoriak voltak. ”18 Erre vonatkozóan még a Pfeiffer-féle jegyzetekben találunk leírásokat.28 29

A templom tulajdonjogára vonatkozó ellentmondás a korabeli birtokviszonyokból fakadt,30 ugyanis legtöbb helyen - miután maga a közösség reformált - a korábbi katolikus templom vált a protestánsok gyülekezeti helyévé. így történt ez Kenese vonatkozásában is. Ugyanis az 1570-ben Pálffy Tamás palotai várnagy által felrobbantott katolikus templom romjaiból az 1660-as években a reformátusok újjáépítették azt (1. ábra), de ettől az ingatlan és a rajta lévő építmény továbbra is a kegyúri jogokat gyakorló katolikus egyházé maradt.31 így később a katolikusok számára a birtok visszavétele szolgált jogi hivatkozási alapul a templom visszaszerzésében. Hosszú idő után 1700-ban került ismét katolikus plébános Kenesére, s ekkor a jezsuiták a templomot is birtokba vették.32 Azonban három év se telt el, a plébánost elűzték a településről, s a reformátusok visszaszerezték a templomot. Majd egy év múlva ismét a katolikusoké lett a templom. Az 1707. évi kenesei csatát követően azonban visszaállt a református gyakorlat s a templom a református egyház birtokába került. Ezután a katolikusok a jezsuiták uradalmi házában alakították ki szerény kápolnájukat, amelyet 1794-ig a felsőőrsi prépost látott el.33 Az épület rossz állapota miatt ez a megoldás nem bizonyult megfelelőnek, így az 1750-es években a katolikusok részéről újabb kísér28 csontos 1899, 59.

29 „1700-ban a győri jezsuita kollégium, mint fóldesúr, a templomot, a plébániaházat és iskolát visszafoglalta tőlük és a prédikátor helyébe Fabsits Mihályt vitte oda plébánosnak, aki 1701-ben sekrestyét építtetett a templomhoz, amely 1702-ben elhagyott állapotban van. 1703-ban a másvallá- súak rátörtek, kegyetlenül megverték s a faluból is elűzték. Utána a templomot újból elfoglalták. "VÉL VIII. 31.1/41. Balatonkenese. (Pfeiffer János [1897-1983] nagyprépost cédulaanyagának igazi jelentőségét az adja, hogy forrásainak jó része - História Domusok, vizitációk, plébániai levéltárak - az iratpusztulás és elkallódás miau ma már nem lelhető föl. Karlinszky Balázs szíves közlése.)

30 Jakab Réka a veszprémi káptalan felsőörsi birtokviszonyait vizsgálta a 18. században, jakab 2004,163.

31 Lásd még erre vonatkozóan balázs 2014,26.

32 ila-kovacsics 1964, 133.

33 dóka 1997, 73.

letek történtek a templom visszaszerzésére, amely azonban eredménytelen maradt.34 A templomvitára 1785-ben II. József tett pontot azzal, hogy végleg a reformátusoknak adta, sőt ennek nagyobbítását is megengedte. Ekkor Kenese lakossága 1429 fő volt, s ebből 1153 református és 181 katolikus.35 A Katolikus Tanulmányi Alap által épített új katolikus templom Kenésén csak 1819-ben került átadásra, addig a katolikusok a vörösberényi templomba jártak át a szertartásokra. Az új templomot szeptember 8-án, Szűz Mária születése tiszteletére szentelték fel.36 (2. ábra.)

A türelmi rendelet után a református egyház filiális szervezete is átalakult, s e megváltozott helyzetet rögzítette Ambrosius 1794-ben megjelent kötetében, amely lélekszám nélkül összesen 58 közösségről ad információt.

A veszprémi egyházmegyét a 18. század felétől a plébániaszervezések dinamikája határozta meg. Padányi Bíró Márton neve elválaszthatatlanul egybeforrt ezzel az időszakkal, egyházszervező munkájában prioritást élvezett a plébániák számának növelése. Az ő püspöksége alatt a vallásgyakorlat szerkezete is jelentős mértékben átalakult.37 Kedvelte a nagy tömegeket megmozgató látványos s éppen ezért a más felekezetűekre is hatással lévő áhítatformákat (körmeneteket, zarándoklatokat, kultuszformákat, prédikációkat). Bíró tevékenysége nyomán kiemelkedő változások következtek be a Dunántúl vallási térképén: a katolikusok és protestánsok közti arány jelentősen megváltozott, s a korábbi protestáns többséggel szemben fokozatosan a katolikusok jutottak túlsúlyra. Kenese vonatkozásában azonban ez nem igaz, mert a 19. századi községsoros sematiz34 Az 1747. évi Vistatio canonica 5 katolikus családot, ösz- szesen 20 főt tüntet fel. A reformátusok számát nem jelöli. VÉL. I. 1. 8. 6. köt. 386-387. (1747) A Dunántúli Református Egyházkerület 1774-es leírása szerint Kenese református lakossága 1153 fő, a többi felekezetét nem közli. Hum et al. szerk. 2002, 264. Az 1779. évi Vistatio canonica már mindkét felekezetet számba veszi: 173 katolikust és 1246 reformátust rögzít. VÉL. I. 1.8. 12. köt. 13-16. (1779).

35 szaszkóné 1994, 94—95.

36 A Pfeiffer-féle jegyzetekben megtaláljuk a kápolna akkori felszereltségének részletes leírását is. VÉL VIII. 31. 1/41. Balatonkenese.

37 tüskés-knapp 1989, 141., 143-144.; pehm 1934.

558