S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Pilipkó Erzsébet: Keresztelések a szocializmusban Balatonkenesén
egy kísérlet a torzulások korrekciójára (Nagy Imre reformjai), azonban csak addig tartott, amíg a külpolitikai körülmények lehetővé tették. Tehát az ún. civil lakosság számára is rövid időn belül egyértelművé vált, hogy Magyarországon - szovjet mintára — egy új világnézeti diktatúra alakult ki, s a vallásosság teljesen szemben áll a szocializmus uralkodó ideológiájával, a marxizmussal, amely brutálisan a „Nincs-Isten” tételben és annak társadalmi gyakorlatában jelentkezett.8 1956-ig a korszak legtipikusabb vonása a terror: a tömeges megfélemlítés, a koncepciós perek sokasága, a jog teljes eltorzulása volt a jellemző. Majd a megtorlásokat követően elkezdődött az ún. kádári konszolidáció, 1963-ra a pártvezetés teljesen autoriterré vált, s ezután már nem törekedett totális diktatúrára.9 Kádár meghirdette az „aki nincs ellenünk, az velünk van” politikáját, de a rendszer legitimitásának, ideológiai alapjainak megkérdőjelezése továbbra is tabunak számított. Az egyházak időközben teljesen elveszítették közéleti szerepüket, a magánéletben azonban megőrizték befolyásukat, bár egyre csökkenő mértékben. Ennek ellenére a templomba már nem járó családok életének legjelesebb fordulópontjai (születés, esküvő, temetés) nem ritkán továbbra is egyházi közreműködéssel történtek, ami azonban az adott rendszer jövőképéhez nem illeszkedett. A szocialista ember ideája új, vallási tartalomtól mentes ünnepi formákat követelt meg, ezért a magánélet korábban hagyományos és meghitt eseményeit is a diktatórikus hatalom birtokosai igyekeztek új szocialista szertartások bevezetésével ideológiailag átalakítani,10 csökkentve ezáltal az egyház befolyását. így került sor az egyházi keresztelő helyett a szocialista névadó ünnepségre, a templomi esküvő helyett a polgári, munkásőr vagy KISZ- esküvőre, egyházi végtisztesség helyett a társadalmi szervezetek által lebonyolított temetési szertartásra. állítás veszprémi kurátora Pilipkó Erzsébet volt. 8 Először Erdélyi Zsuzsanna hívta fel a figyelmet arra, hogy hiányoznak azok a vallásszociológiai, valláslélektani tanulmányok, amelyek azt vizsgálták volna, hogy a közel négy évtizedes szocialista ateista ideológia milyen módon „csapódott le” az addig tradicionális társadalomban élő vallásos, hívő, de teológiailag képzeden falusi ember lelkében. erdélyi 1990, 9-30. 9 Lásd valuch 2006. 10 TOMKA 1982., 163-192. Kutatásom során arra voltam kíváncsi, hogy ebben az új ideológiájú, megváltozott értékrendű társadalomban az emberek hogyan viszonyultak a kereszteléshez: a marxizmus ateizmusa felülírta-e az örökölt vallásosság tudatvilágát, átformálta-e a valláshoz és az egyházakhoz való viszonyulást. Előtte azonban egy rövid történeti áttekintést adnék Balatonkenese egyháztörténetéről. Balatonkenese rövid egyháztörténete Kenese honfoglaláskori település, „Knésa”, majd „Kense” néven szerepel.11 A 11. század elejétől a veszprémvölgyi apácakolostor faluja volt,12 annak a nagy kiterjedésű birtoknak részeként, amely a Balaton északkeleti sarkát övezte. 1231-ből oklevél említi Kenese Szent Kereszt tiszteletére szentelt egyházát,13 majd 1297-ben Monoszlói Ladomér esztergomi érseknek az apácák birtokait megerősítő oklevele már a falu Szent Mihály-templomáról ír, amely plébánia volt.14 Ismerve a történelmi viszonyokat (1241-ben a tatárok felégetik Kenését), feltételezhető, hogy az előző templom tatárdúlás áldozata lett. A 14-15. században okleveleink több ízben említik a templom plébánosait, a pápai tized- jegyzéktől 1495-ig. A feljegyzések szerint 1333-ban Kenésén működött egy Antal nevű pap, 1371-ben Péter, 1426-ban István, 1446-ban Mihály, 1465- ben János és 1474-ben Gergely.15 1625-ben Kenese királyi adományból a győri jezsuita kollégiumra szállt, a jezsuita rend 1773-as feloszlatását követően pedig a Tanulmányi Alap tulajdonába ment át.16 A reformáció a kenesei népességhez is eljutott. Egyik első leírást a helyi református egyházról Torkos Jakab, dunántúli református püspök, 1747. évi kanonica vizitációjában találjuk:17 „Ez a helység ta11 csánki 1897, 237. 12 koppány 1967, 123. 13 1231-ben Chernél kegyúr a Szent Kereszt nevet viselő templom oltárainak felszentelésére Bemát veszprémi püspököt kérte fel. Németh 2014, 19.; lásd még balázs 2014, 25-, VÉL VIII. 31.1/41. Balatonkenese. 14 koppány 1967, 123. 15 balázs 2014, 25. 16 ila-kovacsics 1964, 132. 17 1747. május 26. — június 12. között tartott egyházláto556
