S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Rácz Miklós: A cseszneki felső vár ásatásának (2003, 2005) és a keleti torony kutatásának (2002–2003) eredményei
tanúsága szerint még az 1960-as években is látható volt a lőrés külső nyílását lezáró előfalazat a benne kiképzett kulcslyuk alakú lőréssel (39. ábra). Az előfalazat az 1990-es évekre elpusztult. (A lőrés szerkezeti és formai hasonlóságára a belső falszoros É-i törésével később kitérünk.) A felső szint ablakainak könyöklőmagasságában elhelyezkedő nagyméretű, szabályos kiosztású gerendafészkek egy része az archív fotókon nyitott, egy részük azonban téglával el van falazva (44. ábra). A fotókon vehetők ki azok a sarkokon, illetve az oldalak harmadánál a falkorona alatt elhelyezkedő kisméretű téglalizénák, melyeket — a téglapárkánytól eltekintve — vélhetőleg megközelítőleg hitelesen kiegészítve reprodukáltak az 1993-94-es helyre- állításkor (45-46. ábra). A falsíkból nem kiugró lizénák függőlegesen egy vonalba esnek a gerendafészkekkel, melynek alapján összefüggő szerkezeti szerepet is tulajdoníthatunk a kettőnek. 3. Az épületbelső kutatása Az épületbelső dokumentálására és régészeti feltárására, a falazatok összehasonlító habarcsvizsgálatára 2002 őszén került sor (47—48., 53-60. ábra). A falazatokon a következő megfigyeléseket tehettük: a torony törtkő falazata a bejárati szint tetejéig terjed, bemről az 1994-es helyreállítás óta csak korlátozottan vizsgálható. A falazat habarcsa kavics adalékanyaggal készült. A bejárati szinten ez a habarcs figyelhető meg a nyugati oldal törésének oldalaiban és boltövében, valamint a D-i oldal ablaknyílásának Ny-i bélletében. A bejárati szint észak, kelet és dél felé néző nagyméretű, padlószintről induló nyílásainak bélletei téglából épültek, habarcsuk sok meszet tartalmaz, de kavicsot nem, a bélietek falazata külön épült az épület falaitól. (Kivételt képez a D-i nyílás említett Ny-i kávája, melyre alább visszatérünk.) A felső szint falazóhabarcsa homok adalékanyaggal készült, kevés meszet tartalmaz, ezért szürkés színű. A bejárati szint külső fala a felső szintével két oldalon is jelentősen vastagabb: a keleti és déli oldalon 1,9 m, a vár által jobban fedezett É-i és Ny-i oldalon csak 1,3, illetve 1,2 m. A bejárati szint felett ezért széles vállat képez a falsíkok váltása, enyhe síkváltás azonban észlelhető a másik két oldalon is (48. ábra). Az É-i oldalon a két szint közötti födém gerendafészkeinek sora figyelhető meg (48. ábra 15). A D-i oldalon a gerendázat a fal vállára támaszkodott. A Ny-i oldal törése (49. ábra) a korábbi fényképek tanúsága szerint a belső falsíkban épült egy tégla vastagságú fallal be volt falazva. A falazatot az 1994-es romkonzerváláskor bonthatták ki, csak az alsó néhány téglasora maradt a helyén (48. ábra 19). A befalazás habarcsa a felső szintének felel meg. Ugyanilyen habarccsal készült a D-i fal Ny-i szélén két kisebb méretű gerendafészek kifalazása is, melyek a szint középmagassága alatt találhatók egy szinten (48. ábra 17), valamint a bejárati ajtónyílás kávájának felső része és záradékának épen maradt része. A bejárati szint három ablaknyílását kívülről és belülről is rézsűs béllettel képezték ki, a két rézsű találkozásánál a tégla falsíkok sarkai egy szabálytalanul kialakított tokhornyot képeznek. A bélietek alaprajzilag aszimmetrikusan vannak kiképezve úgy, hogy a nyílások tengelye a várból kifelé irányul. A D-i nyílás Ny-i kávája a másik két hasonló ablaknyílásától eltér abban, hogy falazatának habarcsa a torony kavicsos habarcsával egyezik meg, és ennek a kávának felső részén, kb. 30 cm-rel a záradék alatt egy ferde állású tégla csonkja figyelhető meg, mely egy boltöv indításaként azonosítható (48. ábra 22). A nyílás másik, K-i kávája már ettől eltérő, egységes téglafalazatú. Olyan átépítésről van szó tehát, mely a nyílás fülkéjének magasításával és szélesítésével járt. Az épület belsejének törmelékes, egyenetlen felszíne 2002 előtt a bejárati nyílás küszöbmagassága alatt 70-80 cm-rel helyezkedett el. A padlószint alatt a belső falsíkok szabálytalan, lepusztult felületű padkára futottak le, melyek lentebb nem alkottak szabályos falsíkot. A törmelékes betöltés eltávolítása során 2002-ben a bejárati szint alatti kisebb alapterületű szint határoló falfelületei bontakoztak ki. Az egyenetlen, vakolatlan síkot a falazat habarcsának a falsíkon megszilárdult felületei jelölték ki, s ezek a felületek egy megmunkált faszerkezet lenyomatait őrizték meg. A feltöltésből kisszámú lelet került elő. A két kerámialelet egy belül sárga mázas oldaltöredék és egy rózsaszín anyagú, sárga engobe-on írókázott díszítésű mázas tányér talptöredéke (66. ábra). A betöltésben feküdt egy nagyméretű vaspánt (65. ábra). A 104,3 cm hosszú, 3,0-3,4 cm széles 404
