S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Rácz Miklós: A cseszneki felső vár ásatásának (2003, 2005) és a keleti torony kutatásának (2002–2003) eredményei
Nyugati traktus A nyugati traktus területén előbb az északi oldalon a 2003/2, majd később a délin a 2003/6 számú szelvényt nyitottuk, megtisztítottuk a falmaradványokat (1-2., 17-18. ábra). Az alapfalak itteni alaprajza nagyjából megfelel az 1968-as felmérésnek, ahhoz képest azonban fontos kiegészítéseket tehettünk:- A nyugati alapfalszakasz északi vége — amint az feltételezhető volt - nem falsarokkal záródik, hanem megszakad, de megfigyelhető, hogy a falak folytatódtak észak felé, s befutottak a mai északi fal alá. Ezt részben falmaradványok, részben habarcsnyomok mutatják.- A nyugaton húzódó falsíkkal párhuzamosan a nyugati alapfalszakaszban egy észak—déli irányú elválás látható, mely az egykori belső falsíktól mintegy 90-95 cm-re húzódik.- A délkeleti sarok feltárása során láthatóvá vált, hogy az a vastag észak-déli irányú alapfal, melyre ráépült a felső vár nyugati - a külsőkhöz képest igen vékony — osztófala, a délkeleti sarokban kötésben van a nyugati traktus déli fala alatti nyugat-keleti irányú alapfallal (18. ábra). Az alaprajz vonatkozásában ebből az derül ki, hogy az három alapfal itt egy szabálytalan négyszögű, nagyjából trapéz alakú területet fogott közre. Ezekre az alapfalakra épültek rá a nyugati traktus falai, nyugaton és délen eltérő, keleten azonos belső falsíkkal.- A nyugati traktus keleti szélének közepe táján mélyen visszabontva egy viszonylag vastag, kelet- nyugati irányú alapfal csekély maradványát találtuk, melynek csak déli falsíkja volt meg jelentősebb szakaszon. Ezt az alapfalat az 1968-as dokumentációban nem tüntették fel, s nem tesznek említést róla. A traktus udvari (keleti) fala e fal visszabontása után épült annak alacsony maradványaira, nincsenek kötésben egymással. A nyugati traktus helyén tehát az alapfalak között az itt erősen lejtő és tagolt sziklafelszín miatt, melynek legmagasabb pontja a barokk padló szintjén a helyiség északi szélénél van, vízszintes terepet csak feltöltéssel lehetett kialakítani. Az itt feltárt, 1968-ban visszatöltött kevert földben jelentős mennyiségű kerámiatöredéket és állatcsontot találtunk. A kerámia túlnyomó része jellegzetes, változatos díszítésű és formájú Árpád-kori anyag volt. Középső traktus Alapozások a középső traktus északkeleti sarkában A keleti traktusba vezető bejárat előtt korábban nem volt kutatás. Az osztófalon nyíló, egymás feletti ajtónyílások helyén a vár pusztulása során az osztófal teljes magasságában egy rés keletkezett, melyben az ajtónyílások rekonstrukciója a kávák és nyílások csonkjainak felhasználásával 2000-ben készült el. A földszinti bejárattól délre az osztófalhoz támaszkodva áll a négyzetes alaprajzú újkori lépcsőpillér, mely az 1967-ben feltárt majd elbontott lépcsőszakasszal egy újkori lépcső részét alkotta. Az északi falnál a bejárat előtt egy kisebb faltömb állt, melyet részben homokos újkori vakolat fedett és falazata a felső vár középkori falaival egyezett meg. A bejárat előtt nyitott 2003/7 szelvényünkben e faltömb padlószint alá visszabontott folytatását megtaláltuk. A fal tömb keleti síkja a felső vár keleti osztófalától 1,8 m-re helyezkedik el, déli síkját az északi faltól 2,1 m-re találtuk meg (2., 14., 27., 30. ábra). A faltömb és a felső vár keleti osztófala közötti szakaszon az északi fal mentén egy keskeny kőalapozás húzódik (14. és 27. ábra). Az alapozás falkoronája kissé a részletekben megmaradt téglapadló síkja fölé emelkedik. Téglapadló részletek a faltömb, a lépcsőpillér és a bejárat közötti területen maradtak meg. A téglapadló alatt a bejárat előtt homogén, homokos, köves réteg feküdt (8. ábra). A bejárattól délre egy kelet-nyugati irányú keskeny kőalapozás került elő. A falkoronát a téglapadló alatti homogén, homokos, köves réteg fedte és ettől északra ez a réteg közvetlenül a sziklafelszínen feküdt. Délebbre azonban, a lépcsőpillér melletti keskeny sávban a téglapadló alatt ágyazóhabarcs réteg, az alatt hamus réteg, egy másik ágyazóhabarcs réteg, majd egy közvetlenül a sziklán fekvő vastag, sok leletet tartalmazó sötétszürke hamus szemétréteg feküdt (8. ábra, F-F metszet). Ez a réteg, esetleg a felette levő alsó ágyazóhabarcs is már biztosan behúzódott a lépcsőpillér alá is, a pillért a réteg tetejére építették. A bejárattól délre húzódó, kelet-nyugati irányú keskeny kőalapozás az északi fal előtt álló faltömb visszabontott részének sarkáig húzódik, a vége hozzáépült ahhoz, és itt befordul dél felé, folytatása egy közel ugyanilyen keskeny, a lépcsőpillér nyugati széle alatt húzódó észak-déli irányú kőalapozás, melynek felszínén egy téglasor 393
