S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Rácz Miklós: A cseszneki felső vár ásatásának (2003, 2005) és a keleti torony kutatásának (2002–2003) eredményei
nától keletre a felső vár keleti osztófalának aljában egy téglából épült boltöwel áthidalt alacsony, mély fülke található, záradéka a ciszterna kőfalának pereme felett van (68.F.17). A ciszternaudvar déli felét, ahol a ciszterna és bővítménye helyezkednek el, tört vonalú tégla támfal határolja észak felől (68.F.15/2). A téglafalazat részben egy hátrébb levő kőfalat kö- penyez. A keleti traktusban a felső vár keleti osztófala mentén az osztófal szélesen kiugró alapozását tárták fel. A felső vár bejárata előtt téglalap alakú épületrész alapozását tinién fel (68 J.3). Az északi falszoros osztófalától nyugatra egy észak-déli irányú falat tártak fel és a két fal között a szikláig kitermelték a feltöltést. A nyugatabbi észak-déli irányú falban egy végighúzódó függőleges falelválást észleltek (68.F.22). A belső falszoros északi bejárati szakaszának nyugati végén az 1968-as 14-13. kutatóárkokban (68.N.11, 68.R.1) megfigyelték, hogy „jelentkezik egy Turco által jelölt íves fal”. A felmérési rajzon jelölnek egy a belső falszoros külső falára merőleges falat, mely a falszoros északi bejárati szakaszának nyugat felőli lezárását képezi. Ez a bejárati szakaszt nyugat felöl lezáró fal a falszoros szélességének közepe táján enyhén megtörik és itt egy falelválás is látható. Ezt az alaprajzi részletet az 1960-as felmérésen is feltünteti, tehát részben a feltárás előtt a felszínen látható volt (VATI I960, 3. rajz). A falelválás a falalapozás töréspontjánál helyezkedik el, az ezen a ponton eredetileg kisebb, kb. 140 fokos szögben megtörő falat utóbb a törésponttól tompább, kb. 166 fokos szögben folytatódó fallal toldották meg. Megfigyelhető, hogy míg az első alaprajzi megoldásban a fal vége hozzávetőlegesen a felső vár nyugati csúcsához tartott, a második periódusban a belső falszoros nyugati szakaszának külső falához irányult, ám azzal kis szöget zárt be, illetve beugró falsarkot adhatott ki. Az 1968-as feltárási alaprajzból az is látható, hogy a belső falszoros északnyugati sarkától húzódott egy másik, dél-délkelet felé tartó fal, s ezt egy rövid íves falszakasz kötötte össze a zárófal töréspontjával. 1969-ben, az alsó vár keleti részének feltárása során egy ettől a délnyugatra tartó faltól a belső falszoros külső faláig húzódó merőleges falszakasz is előkerült. Ezeket a falakat és az alaprajzon látható jellegzetességeket a dokumentáció szöveges része nem részletezte, és szintadatokat sem tartalmazott. 1979- 81 A vár félbeszakadt helyreállítása az 1970-es években folytatódott (II. ábra), a kutatók, László Csaba, Feld István és Juan Cabello személyében 1979-ben kapcsolódhattak újra a munkába. 1979-ben az alsóvár kutatását folytatták. Ebben az évben fejeződött be a felső várban a ciszterna kitisztítása (a várban dolgozó kivitelezők végezték, régész felügyelete nélkül) ahol számos edényt találtak. A ciszterna mélysége a kőfal peremétől számítva 4,26 m volt. A kutatók építéstörténeti megfigyeléseket tettek a felső vár falain. Megállapították, hogy a felső vár keleti osztófala, legalábbis a földszinten utólag épült be az északi és déli falak közé. Megfigyelték, hogy a középső traktus keleti helyiségének keleti fala szintén hozzáépült a déli falhoz. A ciszternától északra húzódó tégla támfal mögötti, az újkori lépcsőpillér alatti kőfalról megállapították, hogy korábbi, mint a ciszterna (79.N.6), keleti helyiség keleti fala és a felső vár keleti osztófala (79.J.5.). 1980- 81-ben a felső vár déli oldala mentén újra feltárták az alapfalakat. Hitelesítették az 1968-as felmérést. A középső traktus nyugati helyiségében található két észak-déli irányú alapfalról megállapították, hogy kötésben vannak a déli nyugat-keleti irányú fallal, itt egy pincét feltételeztek (81.N.23). Ugyanezen falról megfigyelték, hogy hozzáépült a felső vár nyugati osztófala alatti alapfal déli szabályos végződéséhez, és feltételezték, hogy a korai vár bejárata ezen a helyen, a középső traktus nyugati helyiségének területén, dél felől nyílt (81.N.24). A felső vár nyugati osztófala alatti széles alapfal déli vége a megfigyelés szerint egy faltömböt képez, ezt a korai vár dél felőli kapujának kávájaként értelmezték (81.J. 12-13). A keleti traktusban nyitott kisebb szondával megállapították, hogy a keleti traktus nyugati fala, alapozásában is elválik a déli várfaltól, s további vizsgálatokat folytattak és megfigyeléseket tettek a felmenő falakon. Megállapították, hogy a ciszterna bővítménye és a ciszterna melletti boltíves fülke boltöve azonos méretű és formájú téglákból épült (80.N. 11). A ciszternaudvar délnyugati sarkában nyitott szelvényben (XIII. árok) korábbi falat nem találtak, megállapították, hogy a korai vár ettől nyugatra zárult (80.N.11-12). 391
