S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Szvath Márton: Késő középkori és kora újkori fémleletek a nagyvázsonyi várból. 1.
rézüsthöz.149 A hódoltságkori vörösréz edények között nagy számban ismerünk rézüstöket, nagyméretű főzőedényeket. Fenti két perem ezekhez hasonló nagyobb főzőedény pereme lehetett, sajnos, mivel az oldalak töredékesen sem maradtak meg, funkciójukról nehéz közelebbit mondani. A 4.4.3. számú vörösréz edénynek pántfüle volt, amelyet 2+1 szegeccsel rögzítettek az edény pereméhez, ill. oldalához. Testét trébeléssel alakították a kívánt formára, az ötvöskalapács nyomai jól kivehetőek az edény belső oldalán. A nagyfokú deformáció miatt az eredeti alakot legfeljebb kikövetkeztetni lehet, de megfigyelhető, hogy az edény domború teste egy rövid egyenes nyakkal megy át a felfelé ívesen szélesedő szájba. Hasonló főzőedénytípust a török rézedények között is találhatunk, amely egy pántfiiles, hasas forma, egyenes, hengeres szájjal, a nagyvázsonyin megfigyelhető domborúan kiszélesedő száj azonban ezen nincs meg.150 Más kialakítást és formát mutat a 4.4.4. számú töredék, amely egy vastag falú, esztergált rézüst oldal- és peremtöredéke. Pereme viszonylag széles, egyenes kiképzésű, az edény oldala csaknem függőleges lehetett, a vizsgálható zónában nem mutat hasasodást. A töredékből az edény eredeti mélysége nem állapítható meg. A vastag lemezre az edény mérete miatt is szükség lehetet, hiszen kikövetkeztethető szájátmérője kb. 27—29 cm volt. Fül rögzítésére utaló nyomot nem találtam rajta, így amennyiben főzésre használták, nem nyílt tűzön, hanem tűzhelyen alkalmazhatták. A 4.4.5. számú egy kisméretű, sekély, forrasztott talpgyűrűs vörösréz csésze. Mérete alapján ivócsészének tarthatnánk, de a hódoltságkori anyagban előforduló csészék általában ennél mélyebbek.151 Pontos párhuzamát a hazai anyagban nem sikerült megtalálnom. Egy 3 cm magas talppal rendelkező réztálka töredékes darabja a 4.4.6. számú. A lemez viszonylag vastag, kb. 3 mm, falán esztergálás nyomaival. Az esztergálásra utaló jegy a tál alján látható „köldök” is, amely a lemeznek az esztergapadba való befogásával keletkezik. Az étkezési célokat szolgáló, „sahan” 149 bajcsa-vár 2002, 262. kép. 150 fehér 1968, 58. kép; 1959, 8. kép 24. 151 Pl.: kovács 1984,7. kép 2. elnevezésű, török talpas tál az egyik leggyakoribb lelet hódoltságkori fémedényeink között. Különböző méretekben és talpmagassággal készültek ezek, régészeti anyagban gyakran kerülnek elő csupán a talpak a tál oldalának indításával.152 Mivel hosszú időn át közkedvelt és igen elterjedt típus, ezért térben és időben is egymástól távol eső tárgyi anyagról beszélünk, de Magyarországon a hódoltság után kiveszik a mindennapi használatból.153 A 4.4.7. számú kalapálással alakított edény oldala csaknem függőleges, alig szélesedő, csak az alsó zónában hasasodik ki, innen az edény ívelt alja hirtelen törik vissza. Hasonló formát mutatnak azok az ívelt aljú, közepes méretű, bográcsszerű edények, amelyek szintén főzési célokat szolgáltak, a török anyagban „kuzi tendzera” (birkás fazék) nevet viselik.154 Nagyobb méretű rézüst töredékes pereme a 4.4.8. számú, amelyen jól megfigyelhető a fület rögzítő két szegecs. A visszahajtással kiképzett perem felső oldala egyenesre alakított. Ónozott vörösrézből készült a 4.4.9. számú folyadéktároló kannához tartozó fül. Az ív felső végén recézett, itt a rögzítő szegecs is megtalálható. Csupán ennél a töredéknél lehetett megfigyelni, hogy a vörösréz anyagú edényt ónozták, annak érdekében, hogy a rézből káros vegyületek ne oldódhassanak ki. Talpgyűrűs, szintén esztergált csésze a 4.4.10. számú darab, amelyen a díszítést párhuzamos vonalak alkotják, a szájrészen belül három borda fut körbe. A lemez viszonylag vastag, kb. 3 mm. A csésze aljának közepén itt is megtalálható az esztergálásra utaló kis mélyedés. Ezek a kisméretű edények is étkezési célokat szolgáltak.155 Hasonló török csészék kerültek elő például Esztergomban, ahol a díszítés szintén két párhuzamosan bekarcolt vonalból áll.156 Kissé nagyobb méretűek (formájukban és díszítésükben a nagyvázsonyival megegyezők) Ozorán is előkerültek, ott a 16. század második feléből, ill. a 17. század harmadik harmadából.157 A dunaföldvári 152 I. m. 5. kép 1—3. 153 I. m. 85. 154 fehér 1959, 8. kép 25, 33. 155 I. m. 128., 8. kép 15-16. 156 fehér 1968, 279., 26. kép. 157 gere 2003, 83. 364
