S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Szvath Márton: Késő középkori és kora újkori fémleletek a nagyvázsonyi várból. 1.
szélesedik, nyélvégződése lekerekített. A nyélborítást három szegecs rögzíti, a penge felé kis rézlap zárja, amely előreugrik a penge éléig. Az ozorai 6. típusba sorolt kések formáját mutatják, amelyeket ott a hódoltság korára kelteztek.111 Az osztrák és német importkések csoportjánál Holl Imre felhívta a figyelmet arra is, hogy - mivel hosszabb ideig divatos típusokról van szó — a kések formája önmagában nem használható keltező kritériumként, datálás szempontjából a lelőkörülmények megfigyelése a döntő (4. ábra 1-3).112 A nagyvázsonyi leletanyagban nagy számban találunk a habán típusú kések közé tartozó darabokat. A habán termékek komolyabb népszerűségre a 17. században tettek szert, ebből az időszakból több írásos említésük is ismert.113 Gere László is felhívta a figyelmet arra, hogy a nagy népszerűség miatt elképzelhető, hogy hamisították, ill. utánozták ezeket a késeket, azaz nem minden habán típusú kés lehetett eredetileg habán készítmény.114 Az ozorai késeken kívül hasonlóan vári környezetből, Fülekről is ismerünk néhány, a nagyvázsonyi leletekkel rokonítható kialakítású példányt.115 A habán kések (4. ábra 6—10) egyik jellegzetessége a nyél keskeny oldalain elhelyezett rézlemezek közé foglalt gyöngyház berakás, amely természetesen a reprezentatívabb asztali eszközök esetében gyakoribb. A nagyvázsonyi anyagban egy ide tartozó kést, valamint egy késnyelet sikerült fellelni (3.32. és 3.33.). Az utóbbi esetében a nyélborítás felső része csont, a szélesedő nyélvég felé eső része pedig gyöngyház berakás. Ez az osztott díszítésű nyélmegoldás kedvelt volt a reprezentatívabb habán termékeknél, amint azt az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében található darabok is bizonyítják.116 Szintén habán eredetükre utal a 3.33. számú késnél a nyél alsó lezárása felett megfigyelhető körbefutó pontsoros díszítés, amelyet több, eltérő nyélmegoldású habán eszközön is megfigyelhetünk.117 A 3.34. 111 gere 2003,75. 112 holl 1994-95,181. 113 KRISZTINKOVICH 1962. 114 GERE 2003,79. 115 kalmár 1959, XXVIII. tábla 116 KRiszTiNKoviCH 1962. 2. és 6. képek. 117 I. m. 8/a kép. számú kés - bár töredékes - méretei alapján az ozorai 2/d. csoportba sorolható. A fent ismertetett osztott nyélborítás egy másik variánsát mutatja, amelynél a nyél felső kb. egyharmadát rézlemez borítja, az alsó részen pedig csontborítást találunk.118 Szerencsésen megmaradt a késnyélhez tartozó vékony, a nyélborítást keretező rézszalag is, amely a nyél oldallapján fut végig, megkerülve a nyelet alulról lezáró félkörívet. Díszített párhuzamaival szintén az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében találkozhatunk.119 Az egyszerűbb kivitelű, kisebb méretű példányok közé tartozik a 3.35. számú, amely az ozorai kések közül a 2 le. típussal rokonítható. A penge és a nyéllap háta egy vonalba esik, a penge alatt megtalálható a habán késekre jellemző ovális átmetszetű nyak, a csont nyélborítást két szegeccsel erősítették fel. A nyélborítás lezárása azonban különbözik a fenti csoportba tartozó késektől, egyfajta átmenetet képez a félkörös és a végén kicsúcsosodó, levélszerűen kiszélesedő nyélvégződéssel ellátott típusok között.120 Az 3.36. számú - bár a penge és a nyél arányai itt némileg eltérnek a nyél javára - szintén ebbe a csoportba tartozik, szélesedő, lekerekített aljú nyéllapjával, csont borításával. A habán kések minden fontosabb formajegyét hordozzák a 3.37. és a 3.38. számú kések (4. ábra 4-5), azonban méretük a szokásosnál nagyobb. A pengéhez képest rövid nyél, az ovális átmetszetű nyak, a lefelé szélesedő nyéllap, amely alul előreugrik, a penge csúcsánál előretörő fok mind a habán késekre utaló jegy. A nyél borítását ezeknél sajnos nem ismerjük. Feltehetően funkcióbeli eltérés lehet a megfigyelt méretkülönbség oka. A nagyobb méretűek közé (5. ábra 1-2) tartozik a 3.39. számú kés, amelyet az ozorai 2/c. típusba lehetne sorolni, ám méretei annál nagyobbak. A nyél nélküli, töredékes példányok közül még ide sorolható a 3.40. számú penge. A 3.41. számú némileg eltér a fenti típustól (5. ábra 3). Pengéje egyenes, bár a hegy felé csak töredékesen maradt meg, az előre törő fok alapján elkeskenyedő hegyben végződhetett. Az ovális átmetszetű nyak itt hiányzik, a nyél lefelé szélesedik, alul félkörös lezárásban végződik. A nyél felső részén található zöld patina rézborításra 118 I. m. 2. és 4. kép. 119 I. m. 3. és 5. kép. 120 I. m. 2. kép 5-6. és 8/a kép 5-6. 360
