S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)

Szvath Márton: Késő középkori és kora újkori fémleletek a nagyvázsonyi várból. 1.

megmaradt. Nyele a vége felé enyhén szélesedik, azt négy szegecs rögzíti a nyéllaphoz. Alján megfigyelhető az ozorai 3. csoportnál, ill. a sarvalyi B típusnál leírt ferde levágás, azonban a nyelet lezáró rézlemez hiányzik. A nyél penge felőli végét a már ismertetett formájú, vékony rézpánt határolja. Méretei alapján az ozorai 3/d. altípus késeivel lehet párhuzamba állítani, így tágan aló. századra datálható.83

Nem felel meg a Gere László által felállított kritériumrendszernek (lásd fent) a 3.11. számú kés, mivel a nyelet négy helyett csak három szegecs rögzíti a nyéllaphoz, holott a steyri késeknél a 4+1 szegecs megléte általánosan jellemző. Akár utánzatnak is tarthatnánk, azonban Holl Imre bemutat egy hasonló darabot Sály-Latorpusztáról, amely szintén 3+1 szegeccsel rendelkezik, pengéje a nyélnél szélesebb, méreteiben is kb. megfelel a nagyvázsonyinak, és steyri mesterjeggyel van ellátva.84 Ez a sarvalyi B3 típusnak felel meg.85 A kést méretei alapján besorolhatjuk az ozorai 3/e. altípus kései közé.

Mérhető méreteikben egyforma adatokat kaptam a töredékes 3.12., 3.13. és a 3.14. számú késeknél. Mindhárom esetében megfigyelhető, hogy a penge csak kismértékben szélesebb a nyéllapnál. Ezeknek a késeknek jellemzője továbbá a keskeny, 0,9 cm szélességű nyéllap. Utóbbi adat alapján az ozorai 3/f. csoportba illeszkednének, azonban a 3.13. számú kés épen maradt pengéje nagyobb hosszúságot mutat, mint a fenti csoportba tartozó kisméretű példányoké. Ez alapján inkább az ozorai 3/e. csoportba sorolásuk lenne indokolható. Hasonló példány a megyében Sarvalyon kívül Nagykesziben is előfordult.86 Keltezés szempontjából használatuk a 15. század végétől a 16. század elejéig, illetve második harmadáig tartó időszakra tehető.87

Méretei alapján (kis penge, keskeny nyél) az ozorai 3/f. típusba88 tartozhat még a 3.15. számú töredékes kés, de a csoport kritériumaitól való eltérés itt is jelentkezik. A penge szélessége a nagyvázsonyi példánynál ugyanis meghaladja a nyélszélességet.

83 gere 2003,74.

84 holl 1994-95,12. kép 2.

85 holl-parádi 1982a, 73.

86 holl-parádi 1982b, 21. ábra 7. kép.

87 gere 2003, 74.

88 I. m. 74.

Két faborítású késnyél és egy nyéllaptöredék tartozik méretei alapján egy csoporthoz, ezek a 3.16., 3.17. és a 3.18. számúak (2. ábra 16-18). A nyél 8 cm hosszú, a nyéllapon még megfigyelhető a tüske indítása is. Az ehhez a csoporthoz tartozó importkésekről Holl Imre megállapította, hogy tekintve ásatásból előkerülő nagy számukat, valószínűleg a késő középkorban az egyik legelterjedtebb, és feltételezhetően olcsóbb késtípust képviselték.89 A nagyvázsonyi leletek vizsgálatánál megállapítható volt, hogy több olyan - különböző méretű - példány is található közöttük, amelyeknél a penge a nyél szélességét meghaladja. Ez alátámasztja Gere László álláspontját, aki a penge és a nyél szélességének arányát kivette a típus kritériumrendszeréből.90 Nem találtam viszont olyan példányt — igaz a leletek többsége meglehetősen töredékes állapotú -, ahol megfigyelhető lett volna a nyélzáró pajzs alakú veret (2. ábra 20) és a faborítás között elhelyezkedő három réz- és három bőrlemezke. Ezeknek a meglétét több esetben is megfigyelték a leleteket közlők.91

A 3.19. számú finom kidolgozású, nyéllapos darab a pengéjén található mesterjegy alapján (2. ábra 19, 3 ábra 1) szintén a Steyrből származó kések közé tartozik. Jól kivehető rajta a stilizált W alakú korona, amely a fenti mesterjegyek közös motívuma.92 Rövid nyelét alul és felül egy-egy rézkupak zárja le, amelyek közül a nyél eredeti borítása már hiányzik. A rézlemezek díszítőmotívuma felül kettő, alul kettő és egy párhuzamos, körbefutó barázda. A penge alatti lemez felső részén megtörik és homorúan a penge lapjához simul. A viszonylag hosszú, hegyes penge egyenes, szélessége a nyél szélességével megegyezik. A nyél és a penge háta egy vonalba esik, az él finom hajtással fut a csúcsba. Elegáns megjelenésű, finoman kidolgozott példány.

A következő típusba tartozó kések szintén korabeli osztrák importból származnak (3. ábra 2-6). Nyéltüskések, nyaktaggal rendelkeznek, a nyélborítást esztergált csontkorongok és a közéjük helyezett finom rézlemezek jelentik, amelyek több zónában

89 holl-parádi 1982a, 71.

90 gere 2003,77-78.

91 Pl.: bárdos 1978, XIX. tábla 1. kép; holl-parádi 1982b, 21. ábra 7. kép; gere 2003, 78.

92 holl 1994-95, 166.

358