S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Szvath Márton: Késő középkori és kora újkori fémleletek a nagyvázsonyi várból. 1.
összegyűjtése egy korábbi cikkben közlésre került, így azzal jelen tanulmány szintén nem foglalkozik.10 A vár korai történetét illetően kevés a konkrét ismeretünk. A közeli barnagi hegyen a 14. század nyolcvanas éveiben várat építtető,11 majd a veszprémi káptalannal és más birtokosokkal pereskedésekbe bonyolódó Vezsenyi család a század végén lemondott vitás birtokairól. Ezek alapján Éri István feltételezte, hogy az új erősség felépítésére legkorábban a 15. század első évtizedeiben kerülhetett sor.12 Engel Pálnak a korszakot tárgyaló adattárában - írott források hiányában — az 1437 előtt épült várak között nem szerepel.13 A vár első említését 1469-ből ismerjük, Udvari Pál várnagy említésével kapcsolatban, „castri Wasonkew” formában.14 A kutatók álláspontja megoszlik a vár építési idejének tekintetében, nem zárható ki, hogy ez az első említést csupán egy-két évtizeddel előzte meg. A vár Búzás Gergely és Bodó Balázs által felmért kőanyaga jelentős részben ebből az időszakból — a 15. század közepéről — származik. A hely kiválasztása védelmi szempontból kevésbé indokolható, a Vázsonyi-medencén áthaladó veszprém-tapolcai út közelsége azonban szerepet játszhatott ebben.15 1472-ben a Vezsenyi család magva szakadtával „Vá(z)son(y)kő” várát Kinizsi Pál kapta királyi adományul, majd 1492-ben feleségének, Magyar Balázs lányának, Benigna asz- szonynak adta át, tőle pedig később második férjének, Horváth Márknak a révén a mislenovityi, vagy kamicsáczi Horváth családra szállt.16 Kinizsi özvegye az őt sújtó vagyon- és birtokelkobzás után hiába kapott kegyelmet, a Mohácsot követő zavaros években férjének rokonai - a klyzi Tuskanics, ill. a Ruzsnovics család tagjai - beültek a birtokba, amelyet aztán később I. Ferdinándtól adományként meg is kaptak.17 1648-ban a vázsonykői Horváth család férfiágon kihalt, ezután a várat szolgálatai fejében Zichy István győri vicegenerális kapta meg, 10 SZVATH 2008. 11 KUMOROVTTZ 1953, 319. 12 ÉRI 1958,9.; mrt 2. 1969. 135. 13 ENGEL 1977. 14 teleki 1852-57, 383. 15 GLASER 1929, 142. 16 csánki 1987,212. 17 lukcsics 1934,74.; zsiray 1984, 242. aki a vár átvételével az akkor itt tartózkodó királyi őrség kapitánya is lett.18 Kinizsi a megyében a birtokosok közt a legtöbb adóköteles háztartást, mintegy 325-öt birtokolt,19 birtokossága idején - Éri I. szerint a Magyar Benig- nával kötött házassága (1480 körül) után - a várban komolyabb építkezések zajlottak, mai elrendezését lényegében ekkor nyerte el.20 A vár az ekkor épült, közelben fekvő pálos monostorral,21 valamint az 1481-ben átépített plébániatemplommal22 jellegzetes késő középkori főúri rezidencia képét mutatta. Első ostroma és kifosztása az 1490-ben a Dunántúlra betörő Habsburg Miksa hadaihoz kötődik. Székesfehérvár török általi, 1543. évi bevétele után Vázsonykő végvárrá lett, az erősségbe kis létszámú királyi katonákból álló őrség ült.23 Veszprém 1552- es eleste után a Balatontól a Dunáig terjedő védelmi vonal megerősítése céljából a bécsi udvar megvizsgáltatta a kisebb erősségek állapotát. A szakértői vélemény szerint Vázsonyt alapjaiban kellett volna leromboltatni,24 ennek ellenére Miksa főherceg 50 gyalogost, valamint 10-20 lovast rendelt védelmére.25 Vázsony egyike lett azoknak a rosszul felszerelt, kisebb jelentőségű, elhanyagolt állapotú végházaknak, praesidiumoknak, amelyek a Veszprém—Pápa-Palota-Csesznek-Ugod-Döbrönte- Devecser-Vázsonykő vonalba tartoztak.26 A vár a jelentés szerint ekkor igen rossz és romos állapotban volt, az őrség elszökdösött.27 A viharos időkben a vár végig a Horváthok kezén maradt, benne továbbra is királyi zsoldban álló katonasággal. 1625-ben az őrség 18 huszárból és 25 magyar darabontból állt,28 ez a szám néhány év alatt csaknem megháromszorozódott.29 Egy 1646-os birtokvitából kiderül, hogy 18 zsiray 1984, 264. 19 soLYMosi 1984,187. 20 éri 1958, 10. 21 békefi 1907, 237. 22 ÉRI 1971, 53. 23 zsiray 1984, 242. 24 szántó 1970, 51. 25 zsiray 1984, 244. 26 I. m. 241. 27 I. m. 250. 28 takáts 1908, 284. 29 I. m. 287. 352
