S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Rainer Pál: A veszprémi Szentivánszeg a középkorban (Írott források és régészeti emlékek)
Stephano concanonico nostro et nemini alteri duximus dandum, donandum et conferendum”).15 1476-ban és 1478-ban Dénes volt a templom plébánosa.16 17 Orsini Orsó teanói püspök, pápai követ 1494. november 4-én kelt levelében több Veszprém egyházmegyei plébánosnak meghagyta, hogy Nágocsi Gáspár veszprémi püspöki helynököt és Újhelyi János segesdi főesperest, akik a fehérvári káptalan kiváltságait megsértették, társaikkal együtt Budára eléje idézzék. A plébánosok közt szerepelt a Veszprém városi Szt. János-egyház plébánosa is („In Christo discretis viris dominis ...u sancti Johannis (...) de civitate Vesprimiens”).18 A Szt. János-egyház működésének utolsó említésével a Beriszló Péter veszprémi püspök (1512-1520) hivatali idejében, 1515-ben megtartott Veszprém egyházmegyei zsinat végzései között találkozunk. A végzésekből megtudjuk, hogy az úrnapján Veszprémben tartott, a Szt Mihály-székesegyházból induló körmenet első állomása a Keresztelő Szt. János-egyház volt. Az oltáriszentség fölé emelt baldachin négy tartóoszlopát a székesegyháztól a Szt. János-templo- mig a nagyprépost, a lektor-, a kántor- és az őrkanonokok, a Szt. János-egyháztól a Szt. Miklós-temp- lomig pedig a Veszprém-vári Mindenszentek-egyház prépostja, a somogyi és a zalai főesperes, valamint a (felső)örsi prépost, tehát a káptalan legtekintélyesebb tagjai vitték.19 A Szt. János-plébániatemplom 1550-ben már elhagyott volt.20 A veszprémi káptalan 1495—1534 között vezetett számadáskönyvébe utólag 1556-ban (ekkor Veszprém már 1552-óta török megszállás alatt állt és maradt is 1566-ig) feljegyezték a veszprémi káptalan tagjainak javadalmait. így többek között a (veszprémi) Keresztelő Szt. János-plébániatemplom melletti Szűz Mária mennybevitele kápolna oltárigazgatóságát, amelyhez ház, szőlők és földek is tartoztak („item rectoratus capele assumptionis 15 békefi 1907, 57.; 1912, 28.; gutheil 1979, 334. nr. 172.; 2007, 271-272. nr. 172. 16 békefi 1907, 57.; 1912,28. 17 Az oklevél éppen a plébános nevénél sérült, olvashatatlan. 18 mrev4. köt. 1907, 30. nr. XXXI. 19 gutheil 1979, 122.; soi.YMOsi 1996, 71. 20 mrt 2. 1969, 235. 51/7. lelőhely. beate Marie virginis ad latus parochialis ecclesie beati Iohannis babtisthe cum domo, vineis et terris arabilibus”).21 A templom körül elterülő Szt. Iván-városrész egyetlen említése a fehérvári káptalan 1490. január 20-i okleveléből ismert. Ebből arról értesülünk, hogy veszprémi Nyilas Bálint a veszprémi Szt. Iván városrészben fekvő teljes birtokát („totalem possessionem suam in prefata civitate Wespimiensi in comitatu Wesprimiensi in vico Zenth Iwan existentem habitant”) Szent Mihály veszprémi egyházának, illetve a káptalannak adományozta.22 A fentebb részletesen idézett írásos forrásokból nyert ismereteinket az alábbiakban összegezhetjük. 1209 és 1515 között biztosan létezett Veszprémben Keresztelő Szt. János-egyház, amely legkorábban 1335-től plébániatemplomként szerepelt. Utóbbi tény azért is fontos, mert ezen jogállás alapján feltételezhetjük, hogy a templom körül temető is volt, amelynek nyomai régészeti módszerekkel megfog- hatóak. A templom É-i oldalán állt az 1464-ben és 1484-ben is említett Szűz Mária-kápolna. A Szűz Mária-kápolna igazgatója 1464-1484 között Miklós, majd az ő halálát követően 1484-től Czeglédy István mester veszprémi kanonok volt. A templom a Büdös-tó közelében állott és legalábbis a 16. század elején a Szt. Mihály-székesegyházból kiinduló úrnapi körmenet első stációja volt. Utóbbi adalék valószínűsíti, hogy nem lehetett túlságosan messzire a vártól.23 Az eddigieket kiegészíthetjük még azzal 21 Káptalani számadáskönyv 1997, 327. 22 békefi 1907, 16.; 1912, 14.; gutheil 1979, 195., 336. nr. 188.; hungler 1988, 121., 128.; gutheil 2007, 294-295. nr. 188. 23 Gutheil Jenő azon téves feltételezését azonban, amely szerint a Szt. János-egyház a veszprémi külső vár ÉK-i részén, az ennek É-i oldalán állott Szűz Mária-kápolna viszont a várból kiugorva a városba lenyúlva helyezkedett volna el (gutheil 1979, 121-122.), s amelyet már Kralovánszky Alán is egyértelműen elutasított (kralovánszky 1984, 194.) el kell vetnünk Beke Kristóf (1783-1862) (életrajza pfeiffer 1987, 273-274.) Csobráncz Ferenc (Veszprém, 1756. nov. 7. - 1838. máj. 1.) (életrajza: pfeiffer 1987, 88-89.) ősi plébános (1808-tól), utóbb 1834-től veszprémi kanonoktól többször is hallotta, hogy ő gyerekként még javában szedegette a verébfészkeket a Szt. Iván-templom romjai között. Csakhogy a veszprémi hagyomány a Szt. Iván-templomot a várbeli, 1830-as években épült piarista templom helyére 337
