S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)

Rainer Pál: A veszprémi Szentivánszeg a középkorban (Írott források és régészeti emlékek)

RAINER PÁL

A VESZPRÉMI SZENTIVÁNSZEG A KÖZÉPKORBAN

(írott források és régészeti emlékek)

A középkori Veszprém város városrészei, amelyeket szegeknek neveztek, a püspök és káptalanja székhelyéül szolgáló Várhegy körül helyezkedtek el. Ezeknek egyike volt a Keresztelőszentjánosszeg, vagy magyarosan Szentivánszeg.1 A következőkben az ezen városrésszel kapcsolatos középkori írott forrásokat és a középkori régészeti emlékanyagot kívánjuk áttekinteni. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy a kérdéses területen még soha sem került sor tervszerű régészeti feltárásra, csak kisebb alkalomszerű megfigyelésekre, leletmentésekre. Pedig a terület (az újkori Cserhát városrész része) 1960-as/ 1970-es évek fordulóján történt nagyszabású bontási, építési munkái kitűnő lehetőséget biztosíthattak volna egy ilyen jellegű kutatásnak. Természetesen erről akkoriban szó sem lehetett. A pártállami idők vezetői többnyire nem voltak fogékonyak településük „feudális” múltja iránt. Különösen „időszerűtlen” lehetett ez a téma egy olyan településrészen, ahol akkoriban a helyi pártház is felépült. A Cserhát városrész azóta újra, eléggé sűrűn beépült, így a komoly kutatás lehetősége ismét hosszú időre elhalasztódott, gyakorlatilag lehetetlenné vált.

írott források

A városrész az egykor benne állott Szent János-egy- házról, Szent János-plébániatemplomról nyerte a nevét. A templom jelen ismereteink szerinti legkorábbi említése Róbert veszprémi püspök egy 1209-es ok1 Veszprém középkori városszerkezetéről: békefi 1907,12-18., 56-62.; 1912, főleg 11-17.; koppány 1967,146-147.; mrt

2. 1969, 232-247.; gutheil 1979, 182-212.; balassa- kralovánszky 1983, 16-19.; kralovánszky 1984, 194— 195; hungler 1988, főleg 59-134.; kralovánszky 1990; 1991, 109.; Rainer 2013, 15-17. A Szenttamásszeg korábbitól eltérő és minden bizonnyal helyes lokalizálása solymosi 2000,138-147.

leveléből ismert. Róbert püspök2 oklevele nem más, mint III. Ince pápa oklevelének átirata, amelyben a pápa megerősítette a püspököt a templom kegy- uraságában („iuspatronatus eedesie Sancti Johannis’), amelyet Raguéi asszony hagyott a püspökre.3 4

Márton (székes)fehérvári főesperes 1318 körül kelt végrendeletében — többek között — a veszprémi várbeli Mindenszentek-egyház papjainak, továbbá a Keresztelő Szt. János- és a Szt. Margit-egyház papjainak 5 sót (értsd: sótömböt) hagyott (,,item sacerdotibus earundem dominarum et sacerdotibus eedesie beati Johannis Babtiste et ecclesie sancte Margarethe, cuilibet eorum qiunque sales do et lego’).''

I. Károly király Visegrádon, 1332. november 23-án kelt oklevelében, Veszprémi Miklós kanonok, a maga, valamint atyja, Veszprémi Mihály fia János ispán nevében előterjesztett kérésére, miután a fehérvári káptalannal megjáratta nevezetteknek Veszprémben fekvő birtokait, a káptalan jelentése alapján megerősítette őket azoknak használatában. A birtokok közül 8 ekealja föld a Középút nevű út közelében volt {„item octo iugera sunt circa viam Kwzepwtti), s D felől a Szt. János-egyház földjével volt határos („et a meridie est terra ecclesie sancti Johannis’) .5

A Szentföld és a Szentszék javára Jacobus Berengarii és Raymundus de Bonofato pápai követek által 1333— 1335-ben a veszprémi egyházmegye egyházi javadal- masaitól beszedett pápai tizedlajstrom szerint ekkor Gergely, a Szt. János-egyház papja 60 kis dénárt fizetett (,,Dominus Gregorius de Sancto Johanne s. LXparvos’).6

2 Róbert püspökről: ádám 1918.

3 gutheil 1979, 303. nr. 9.; 2007, 32-33. nr. 9.

4 békefi 1907, 57.; 1912,27.; gutheil 1979, 305. nr. 17.; 2007, 42-43. nr. 17.

5 gutheil 1979, 316. nr. 77.; 2007, 119-122. nr. 77. Az ügy előzménye: kumorovitz 1953, 101-102. nr. 246.

6 vpro 2. köt. 1899, 65. nr. LXXXI.

335