S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Kovácsné Kasza Katalin: A lovasi festékbánya kutatástörténete
Megjegyzendő, hogy ezek az ulnaeszközök felületüket tekintve kivétel nélkül simára csiszoltak. Az ulnák proximal articular processeit és az incisura semilunaris latero-medial (törzshöz közelebbi ízületi nyúlvány és félhold alakú bevágás testhez közelebbi és a testtől távolabbi) oldalait eltávolították és egyértelműen megcsiszolták. A második típusba sorolható ulnaeszközök olecranonja dorso-volaris (háti-hasi oldal) módon faragott a tuber olecrani (olecranon kiemelkedése) irányában, így tulajdonképpen egy második munkáéiként szolgál.51 A lovasi ulnaleletekhez hasonló munkaeszközöket, amelyek a paleolítikumban készültek volna, nem ismernek a tudósok - írta T. Dobosi Viola és Vörös István a 2002-es publikációjában. Azt azonban hozzá teszik, hogy a Szelim-barlang B rétegében találtak egy csontárat, amely egy háziasított szarvasmarhaféle jobb ulnájának proximális végéből készült. A csontár két példányban került elő. Az egyik egy jávorszarvas metatarsusa proximális diaphysisének ventrális kérgéből (a testhez közelebbi lábközép- csont és ebből csak a csont középső darabjának elülső kérgéből) készült csiszolt példány, a másik egy kőszáli kecske metapodiumából (láb középcsont).52 A Jankovich-barlangban is találtak fejes árat, amit a jávorszarvas pszeudometapodiumából (lábközép- csont) készítettek el. Amikor a lovasi festékbánya leletegyüttesének osztályozása történt, elsődleges szempontot jelentett a Jankovich-barlang leleteinek párhuzamba állítása. Azonban figyelembe kell venni azt, hogy a Jankovich-barlang leletei keveredtek, de azt is számításba kell venni, hogy párhuzamként mindösszesen egy tárgyi leletet vettek figyelembe, mégpedig a kőből készült levél alakú eszközt. Hasonlóság van a lovasi és a Jankovich-barlangban talált kőeszköz és a két ár között is. Ebből azt a tanulságot vonták le, hogy a Jankovich-barlang leletei és a lovasi festékbánya leletei egykorúak.53 Mészáros Gyula és Vértes László által vezetett 1951- es feltáráson készült dokumentálás során a sötétvörös szintről, mely a II. bányagödör sziklatalapzatát 60- 70 cm vastagságban fedte, 132 darab csont került elő. Ezek a csondeletek a kultúrszint teljes mélységében 51 Uo. 12. 52 Uo. 12. 53 T. DOBOSI-VÖRÖS 1979, 13. egyenletes eloszlásban kerültek elő. Ebből arra lehet következtetni, hogy a bányászati tevékenység során többször átforgatták a festékanyagot, azaz, hogy a bányát folyamatosan, egymást követően több alkalommal használták. AII. számú bányagödörből előkerült állati csontanyag teljes egészében konyhai hulladék, ezek között nincs csonteszköz. Ebből az következik, hogy a terület a bánya kimerülése után sem volt elhagyatott. Valószínűleg így kerülhetek a zsákmányállatokból származó csontok a negyedik rétegbe, amely a festéket tartalmazó réteg fölött helyezkedett el. Ebből a rétegből egy jávorszarvas nyakcsigolyája és ujjpercei, valamint egy kisméretű ló sarokcsontjai kerültek elő.54 1951-es feltárás során kiterjedt a figyelem arra is, hogy megtalálják a bányagödörhöz tartozó település nyomokat, azonban semmi erre utaló nyomot nem találtak. Valószínűleg a bányásztevékenységen túl az élelmezés módjai és lehetőségei teljesen hagyományosait voltak, és nincs semmi arra utaló nyom, hogy a bányagödrökön kívül állandó település létezett volna. Elképzelhető, hogy a festékfészkek kimerülése után ezeket a gödröket, mint „gödörlakásokat” használták. Ezt a megállapítást arra alapozzák, hogy több bányagödör elpusztulhatott az ásatásokat megelőzően folytatott bányásztevékenység következtében. Ezt a feltevést megerősíteni látszik az, hogy a feltárások során rengeteg konyhai hulladékot találtak, és nem utolsó sorban a tűzhely méreteit és elhelyezkedését figyelembe véve sokkal inkább egy sziklafal védelmét élvező tábortűz lehetett, mint a bányásztevékenységet szolgálta, mint ahogy azt Vértes László az 1965-ös monográfiájában gondolta.55 Legújabb kutatási eredmények Azt, hogy a leletek milyen korúak, milyen kultúrkörhöz tartoznak, mindig az határozta meg, hogy az anyag melyik részét tartották fontosnak. Kevés az a csonteszköz, amely egyáltalán típusba sorolható. Mészáros Gyula és Vértes László egyértelműen a dunántúli Szeleta-kultúrába datálja, azaz a Würm interstadiális időszakát jelöli meg. Indoklásképpen paleontológiái, paleobotanikai, üledékföldtani adatokkal támasztották alá megállapításaikat. 54 t. dobosi - vörös 1979,13. 55 Uo. 13. 17
