S. Perémi Ágota (szerk.): A Laczkó Dezső Múzeum Közleményei 28. (Veszprém, 2014)
Kovácsné Kasza Katalin: A lovasi festékbánya kutatástörténete
Dobosi Violának a lovasi festékbányáról szóló cikke, melyben vitatja azt, hogy ezek a tűzhelyek arra szolgáltak volna, hogy a festékanyagot takaró kőzetet meglazítsák. Ebben a publikációban T. Dobosi Viola kifejti, hogy valószínűleg a kifejtett festék után maradt gödrökbe települtek ezek az emberek és egyszerűen a bányafalat, mint szélcsendes helyet használták tábortüzük védelmére. Tehát nincs arra bizonyíték, hogy a szikla megrepesztésére használták a tűzhelyet. 1965-ben írt tanulmányában Vértes László még így vélekedik a leletanyag tanulmányozása után: „A babérlevél alakú szarukő-lándzsahegy önmagában is támpontot adott. '22 így egyértelműen a Szeleta- kultúrához sorolta. E kultúra olyan közép-európai leleteket foglal össze, amelyek a jégkorszak utolsó eljegesedési szakaszán belül megenyhült időszakban keletkeztek. Ha csak az éghajlatváltozást vennék figyelembe, mint ahogy azt Vértes tette 1965-ben, akkor a Szeleta-kultúra körülbelül a Kr. e. 15 000 és a 20 000 év közé tehető, ami igen nagy intervallum. Vértes szerint a leletek zömét az óriás gím csontjai teszik ki, aki 1965-ös publikációjában ezek alapján állapítja meg e leletek korát. „A faunában az óriás gím dominál. Ezt a szarvas fajt Magyarországon eddig nem ismerjük a Würm Vi-interstadiálisnálfiatalabb rétegből. Az interstadiális jelleget aláhúzza a vaddisznó-maradványok jelenléte is. A taránd a korábbi felfogással szemben a RissfWürm-interglaciális végétől kezdve élt területünkön, szórványos megjelenése tehát nem üt ki a lovasi faunából. A kitöltésvizsgálati és antrakotómiai adatok együttes mérlegelésével a lovasi lelet korát a Würmlá- interstadiális első harmadának végére datáltuk.>23 A jégkor éghajlat-megváltozásai következtében ismételten változott állatvilágának és növényzetének összetétele. Tapasztalati úton össze lehet állítani azoknak a fajoknak a listáját, amelyek különösen jellemzőek az egyes időszakokra. Lovason viszonylag kevés és nem különlegesen jellegzetes állatfaj csontja került napvilágra. A leletek korát 45 ezer és 35 ezer év közé 22 vértes 1965,156. 23 Uo. 156. datálták24 - írta Vértes 1969-as tanulmányában. Azok az embercsoportok, amelyek a Szeleta-kultúra kőeszközeit készítették, többnyire barlangokban laktak. Néhány lelet, bizonyítja, hogy szabad ég alatt is előfordultak telephelyeik. A barlangokban élő közösségek zsákmány állata a barlangi medve, azok közül is a medvebocs. Azokban a barlangokban, ahol jellegzetes Szeleta-kultúrabéli eszközöket ástak ki sok barlangi medve csontot is találtak.25 Ez az állatfaj a jégkorszak utolsó eljegesedésétől kezdve az egyik leggyakoribb nagyemlős volt Európában. A kifejlett barlangi medvék méreteiket tekintve a ma élő barna medvéhez képest kétszer akkorák voltak és még a jégkorszak vége előtt maradéktalanul kipusztultak.26 A szabad ég alatti telepek lakói nem barlangi medvére, hanem mamutra, tarándszarvasra, óriásgímre és más jégkori nagyemlősre vadásztak. Az ő fegyverük is a pattintott, babérlevél alakú csúccsal felszerelt lándzsa volt.27 T. Dobosi Viola és Vörös István újra foglalkozott a leletegyüttessel. 1979-ben megjelent publikációjában újraértékelte az adott leletanyagot. Itt a fauna átértékelése volt fontos lépés, amely szerint a Megaloceros giganteus helyett Alces a meghatározó állatfaj. Ennek következtében a Jankovichien- kultúrkörhöz való tartozást vélték elfogadhatónak, vagyis a lelőhely a Riss/Würm végére, a varbói fauno-klimatikus szakaszba helyezték. Gáboriné Csánk Vera28 is foglalkozik a kérdéssel doktori disz- szertációjában. Ő minden leletegyüttest revízió alá vett, amit a dunántúli szeletien-be soroltak. Azonban a lovasi anyag meghatározása során módosult a véleménye. 1984-ben a levél formájú kőeszközt, még nem tartja elég tipikusnak ahhoz, hogy alátámasztásképpen megfeleljen a Jankovichien kultúrkörnek. Az 1986-os disszertáció megírásakor viszont a levélkapa- rót egyértelműen a Jankovichiennek határozta meg. „Az egyetlen eszköz kronológiai jelentőségét túlértékelve, 24 vértes 1969,19.; hudi 2001, 32-33. 25 gáboriné csánk 1980, 129—151 26 vértes 1969, 18-19.; hudi 2001, 31. 27 vértes 1969, 19.; hudi 2001, 31. 28 Már 1980-ban megjelent Az ősember Magyarországon című, Gáboriné Csánk Vera által írt könyv, ahol foglakozik a lovasi festékbányában talált eszközökkel, illetve az egyetlen kőeszközzel, amit a Szeleta-kultúrkörhöz kapcsol. Lásd Gáboriné Csánk 1980, 187-191. 12
